Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap
Szentendre, 2009. július 26. 10:00
/1Jn 5,10b-13 /
EÉK 42, 7, 296, 380, 357, 293
Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretetett Testvéreim az Úrban!

A héten közel negyvenen voltunk együtt reggeltől késő délutánig itt a templomban és gyülekezeti teremben, az első gyermek bibliai és kézműves napközis táborban, ahol minden nap aranymondásokat, egy-egy hosszabb bibliai igeverset is megtanultunk a pontos igehellyel együtt. Sokakkal együtt a négyéves Marci is szépen megtanulta, amit rövid nadrágban, gitárral a kezében egy lelkész mondott neki. A Hegyi beszédből való idézet, ami Isten gondviseléséről szól a Mt 6,26-ban olvasható. Marci tökéletesen elmondta az aranymondást, majd a végén nagy levegőt vett és a pontos igehelyet is hozzátett: Mátéka 26.

Marci nem értett mindent, illetve úgy értette, ahogyan ő hallotta, mindenesetre nem kételkedett egy lelkész szavaiban. Vagyunk mi is így az Istennel. Olvassuk, hallgatjuk a szavát, s még ha nem is értünk mindent tökéletesen, mégis, a hívő keresztény ember elhiszi, hogy amit ő mond, az igaz.

Isten beszédbe elegyedett az emberrel. Párbeszéd volt, van és lesz az Isten és az ember között. Vannak, akik figyelnek rá, mások mással vannak elfoglalva. Mindegy, Istennek akkor is van mondanivalója. Nem csupán egy könyvre való, hanem akár több könyvtárra való mondanivalója van. Ezt úgy tessék érteni, hogy Isten könyvtárakra való mondanivalója, ami már eddig elhangzott és ami ezután el fog hangzani, igaz. Tökéletesen igaz. Mondanivalójának lényege pedig az, hogy amit az ember teremtésekor megkapott, ti. Isten saját Lelkét lehelte az orrába, biológiai és lelki életet is adott neki, aminek egyik felét, a lelki életet a bűn miatt elveszítette, azt visszaadja. Ezt akarja megláttatni, megértetni, elhitetni velünk Isten. Akarom, hogy ami belőlem bennetek volt és amit elveszítettetek, újra a tiétek legyen. Újra Lelket szeretnék belétek önteni, hogy örök életetek legyen.

Ez az egész történet ne a fantáziánkban éljen, ne is ókori történetek misztikumában ragadjon bele, ne a gondolkodó ember sejtése legyen, vagy az egyszerű ember hiszékenységének és befolyásolhatóságának következménye legyen, hanem hétköznapjaink természetes tudata.
János apostol első leveléből felolvasott ige ennek a mondanivalónak az egyedüliségét hirdeti meg.

Luther Márton szerette mondani: Isten nem hazudik. Hazudna, ha hallgatna. Hazudna, ha szó nélkül hagyná azt, hogy vannak, akik az örök életet Jézus halála és feltámadása nélkül is gyönyörűen meg tudják fogalmazni. Hazudna Isten, ha hallgatna az örök életünk kulcsáról. Isten nem lenne igazságos, ha az emberek iránti szeretetét úgy értelmezné, hogy rosta nélkül, feltétel nélkül bárki üdvözülhet. Ebből következik, hogy Isten vallásilag nem toleráns. Felekezetileg úgy gondolom az. Nem válogat a katolikusok és protestánsok között, mert mindannyian keresztények vagyunk. De Isten nem tűr meg maga mellett semmilyen más filozófiát, istent, vagy istenszerű istenpótlékot.
Lehetünk nagylelkűek és toleránsak a többi vallással, szerethetjük az evangélikus hittanosaink buddhista szüleit, szóba állhatunk egy taoistával, adhatunk munkát az ateistáknak, de tudnunk kell, hogy Isten igazságossága abban van, hogy a napnál is világosabban elmondja nekünk nem egyszer, nem kétszer, hanem számtalan alkalommal, hogy tudjuk meg: nincs mennyország Atya nélkül, aki csak akkor tud bennünket befogadni, ha mi is befogadtuk a Fiút. Nincs örök élet anélkül, hogy valaki el ne fogadná Jézus Krisztust. Nincs. "Aki nem hisz Istennek az hazuggá teszi őt. (...) akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban." - írja az apostol. Az eredeti görög szöveg a birtoklás szót használja. Aki nem birtokolja, régies nyelvezettel nem bírja az Atyát, az nem birtokolja a Fiút, Jézust és aki nem birtokolja Őt, az nem birtokolja az örök életet. Vagyis mit ünneplünk minden vasárnap? A halálnak a halálát. Akinek a szívében a halálnak a halála megvan, azé az élet. A halálnak a halála pedig csak Jézuson keresztül kapható, érthető, birtokolható. Akié Jézus, vagy még helyesebben, aki Jézusé, azé az örök élet.

A közelmúltban beszélgettem valakivel a hitről, aki elmondta, hogy ő otthon a maga módján hisz. Bibliát nem olvas, Jézusról vajmi keveset tud, az élete telis-tele van megoldhatatlannak tűnő problémákkal. Mondtam neki: ha a magad módján hiszel, azzal te szeretnéd rendbe hozni az életedet. Hited tárgya a hited és nem Jézus. Hiszel a hitedben. Ez balgaság. Nekünk Jézusban kell hinnünk, nem a hitünkben. Ha a hited tárgya nem Jézus, hívő életed sohasem lesz igaz. Hamis lesz. Mert a vallási érzület semmire sem való. Az 'úgy érzem mintha lenne Isten' életérzés meg sem közelíti a mennyországot. Köze nincs hozzá. A 'tudom, hogy van Isten, vagy valami nálam nagyobb' gondolat mérföldekre van Jézustól és az örök élettől. Hú de sokan megelégednek ennyivel! Egy Jézushoz közel álló ha ilyet hall, akkor belül sír. Aztán összeszedi magát és elmondja a keresőnek, a tagadónak, a pogánynak, a kételkedőnek, a más vallásúnak, hogy mi a helyzet az örök élettel. Nem kioktató hangon. Aki közel van Jézushoz, az sohasem oktatja ki a másikat. Főleg nem hit dolgában. Előbb imádkozik, aztán közben imádkozik és végül utána is imádkozik. Nagy az ereje azoknak a bizonyságtételeknek, amelyeket Jézus szeretetének világosságában mondunk el.

Pascal, a 17. századi francia gondolkodó egyszer azt írta: "Borzalmas látni, hogy valaki semmiségekért remeg, és ugyanakkor érzéketlen a legnagyobb dolgokkal szemben." Kinek van bátorsága érzéketlennek maradni Isten dolgai iránt? Ki merészeli félvállról venni az Atya bizonyságtételét a Fiúról? Ki meri hazugnak nevezni Isten azzal, hogy tagadja azt, amit mond? Ki meri hazuggá tenni azt, aki a Szentlélek hitet ébresztő munkája által megalázóan sokszor megpróbálkozik velünk? Csak a bolond - mondja a Biblia.

Egyik első századi sírfeliraton ezt olvashatjuk: Non moriuntur, sed oriuntur. Nem haltak meg, sőt, most kezdik igazán az életet. Milyen mély lehetett azoknak az embereknek a meggyőződése, akik eltávozott testvéreiknek a sírjára ezeket a szavakat írták. "Akié a Fiú, azé az élet. (...) akik hisztek Isten Fiában, örök életetek van." Nem lesz, már van - mondja, ígéri az ige, Isten csalhatatlan szava.

Ámen.