Misericordia Domini, Húsvét utáni 2. vasárnap
Szentendre, 2009. április 26. 10:00
/Jak 5, 16-20/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretetett Testvéreim az Úrban!
Jézus a jó pásztor, vele megyünk. / Örök irgalmáról énekelünk. - hangzott az istentisztelet elején érdekes ritmusú énekünk. Lényeges, hogy egy nyájnak milyen a pásztora. Nekünk egy jó pásztor jutott, akinek hallgathatunk a szavára, akinek hangja messzire hangzik anélkül, hogy kiabálna. Jézus a jó pásztor vele megyünk. Mintha hitvallásunkat énekeltük volna el. Letettük a voksunkat mellett, mert ő is letette voksát mellettünk. Ebből indul ki a keresztény hívő ember hitélete. Bár Ő előbb választott minket, mint mi Őt, mégis sokszor gondoljuk azt, hogy ez a kapcsolat elsősorban mirajtunk múlik. Van benne némi igazság, mármint hogy rajtunk is múlik milyen Jézussal a viszonyunk, de azért ez nem teljesen így van.
Jó pásztor vasárnapján az igehirdetés Jakab apostol levele nyomán az imádságban beszélő emberről és az imádságot hallgató Istenről szól. Ezen keresztül próbáljuk megérteni Isten és ember kapcsolatát.
Az oltár előtt felolvasott igékben nyomon követhettük, hogy amikor Isten azt látja, hogy népe gazdátlan, Ezékiel prófétán keresztül arról szól, hogy mi az Ő legelőjének nyája vagyunk, mint juhokra a pásztor, úgy visel gondot ránk. Az Újszövetség gyermekeiként tudjuk, hogy ez a jó pásztor Jézus, aki ráadásul azóta életét adta a juhokért. Többet ért neki kimenteni minket a szakadékból, amelybe belezuhantunk, mint menteni az életét; jobb megoldásnak tartotta, hogy Ő hal meg értünk, minthogy isteni hatalmával mindent eltöröljön. Megtehette volna, hogy a bűnre így válaszoljon? Hát persze, hogy megtehette volna. De a jó pásztor nem áldozta fel az egész nyájat, nem hagyta, hogy a nyáj ott pusztuljon, ahol van. János írása szerinti evangéliumból pedig az is tudjuk, hogy ez a jó pásztor azt teszi velünk, aminek legjobb példája, ahogyan mi itt együtt vagyunk. Egybegyűjti juhocskáit, hogy mind együtt legelésszenek. Füves legelőkre terelget és csendes vizekhez vezet. De a templom padjaiban egymás mellett ülve nemcsak egy gyülekezetté formál bennünket, hanem figyel ránk. Fontos neki, mit mondunk el neki közösen és külön-külön. Isten két érzékszervét nagyon jól és elég sűrűn használja: a szemét és a fülét. Azon túl, hogy lát minket, hallgat és várja mit mondunk neki.
Ez az a téma, ami valamilyen módon minden ember életének része. Hitetlené és hívőé egyaránt. Imádkozni csak az Istent direkt módon tagadók nem szoktak. Ilyenek is vannak, mi értük is szoktunk imádkozni. Isten iránt fogékony, Istent kóstolgató ember kérdése éppúgy, mint a hitben járóé: Hogyan is működik az imádság? Ki imádkozik jól? Milyen imádságainkat hallgatja meg a jó pásztor és melyeket teljesíti? Milyen imádságot szeret Isten? Lehet-e tanulni imádkozni? Mi helyes ima gyakorlat? Rengeteg kérdés merül fel, amit olykor óvatosan olykor lázadva, olykor csak csendes kételyünkben teszünk fel magunkban.
Jakab jó tanácsokkal lát el bennünket. "Szenved-e köztetek valaki? Imádkozzék! Beteg-e valaki köztetek? Hivassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte. ... A hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt. ... Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének..."
Sőt, a jó tanácsok mellett egy imameghallgatásról tanúságot tévő példát is elmond. Illésről beszél. Illés hétköznapi ember volt, akár csak nekünk, semmi rendkívüli képessége nem volt. Azonban a Királyok első könyvében azt olvassuk, hogy először Illés arra kérte az Urat, hogy ne essen az eső és az nem is esett. Aztán amikor már három és fél évig semmi sem esett, Illés újra imádkozott az Úrhoz és lett eső. Milyen imatechnikát használ Illés próféta? Hogyan befolyásolta Isten döntését? Hogyan tudta alakítani az időjárást? Mekkora hit kellett ahhoz, hogy egyszer csak ne essen, aztán meg essen? Mi volt Illés titka?
A válasz nem Illés képességeiben keresendő. Természetesen nem arról van szó, hogy Illés imádságán keresztül, Isten segedelmével madzagon húzta volna oda a felhőket. Nem is az elmondott szavak hatottak úgy Istenre, mint meggyőző érvek, hogy ti. most már elég az aszályból, ez így nem mehet tovább, csinálj valamit Isten, hiszen te képes vagy rá. Illés imádsága nem is protekciószerzés céljából hangzott el, hogy Áháb és népe megmeneküljön a teljes pusztulástól. A választ az ima-kapcsolata másik végén kell keresni. A titok nem az ember imatechnikájában van elrejtve, hanem magában Istenben, illetve kapcsolatunkban.
Illés imameghallgatásán is túlmutat azoknak az elgondolása, akik úgy vélik, Isten zokon veszi, ha nem imádkozunk hozzá. Sokan gondolják úgy, hogy aki nem imádkozik, az nem is kapja meg a jót. Jézus pont arról beszél, hogy a mennyei Atya felhozza napját gonoszokra és jókra, esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt. Úgy is folytathatnánk imádkozóknak és nem imádkozóknak egyaránt.
Az imádság lényege ennél sokkal mélyebben van.
Az apostol az imádság ereje címet viselő levélrészletbe említi a bűnvallást is. Látszólag ezek az igeversek nem kapcsolódnak az imádság témájához, mégis ebben találjuk meg válaszunkat azokra a kérdésekre, amelyek az imameghallgatást és az imádság hatékonyságát feszegetik. Miről van szó?
"A hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, felsegíti őt, sőt, ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg ezért egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." Merész lépésre bátorít Jakab. Felfedni valaki előtt, hogy mit követtem el, nem könnyű. Sokak nem is gyakorolják, mert még nincs elég bátorságuk hozzá. Pedig ha megvallom bűneimet, az igazság állapotába kerülök, hiszen az az igazság, hogy bűnös vagyok. Ebből az következik, hogy akkor van igazam, ha mindent bevallok. Ez az őszinteség szükséges a beszélgetéshez. Menjünk tovább.
Azt is olvassuk, hogy "Aki hitből imádkozik, annak megbocsátattak a bűnei...", mert aki hitből imádkozik, tisztán imádkozik.
Tisztán, tehát nem önzően, nem érdekből, nem lényegtelen és haszontalan dolgokat kérve. A tiszta imádság mindig teljes fedésbe kerül Isten akaratával és tervével. Ez a mély imádság lényege: Istenhez közel kerülve, végig őt figyelve meg tudom fogalmazni az Ő akaratát, amivel ráadásul azonosulni is tudok. Amikor valaki eljut odáig, hogy minden felesleges sallangot elhagy az imádságaiból, akkor legmélyebb vágyai Isten vágyaival, akaratával egyezik meg és ezt szavakba is tudja önteni. Ehhez idő kell. Csendes percek. A hitből fakadó imádságnak azért nagy az ereje, mert az Isten akaratával, tervével, szándékával és céljával is megegyezik. Minél közelebb jutok ehhez, annál csodálatosabb módon tapasztalom meg, hogy meghallgat Isten. Az imádság Istenre hangolódás. A legmélyebb imádság Isten akaratának szavakban öntése. Ez az, amikor valaki Istennel egy hullámhosszon van. Eljut a hitélet mély rejtekeibe, ahol képes azt imádkozni, ami Isten szerint való. Erre kellene eljutnunk. Itt nincs helye az erőszakos imádságnak, az erőltetett gondolatoknak, az átkok kérésének, a haszonelvű imádságoknak. Isten sem szokott ránk rontani, mi sem ronthatunk Őrá.
Mi tehát az imádság? Válasz arra, amit Isten tett velem. Válaszolok neki, hogy megértettem, mit szeretne és elmondom neki ugyanazt, mert az a hálaadás, kérés már a sajátommá vált. Ebben a helyzetben megnyitom a számat és ez a legnagyobb csoda amit az imádságban elnyerünk. Tudunk beszélni Istennel. Miért? Mert Ő felajánlja társaságát és az Ő társasága olyan hatással van rám, hogy egy idő után úgy beszélgetünk, mint két régi jó barát, akiknek közös a nyelvük és egyfelé jár a gondolatuk. Sok beszélgetés és sok találkozás szükséges ahhoz, hogy idáig eljussunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mi tartjuk hitünkkel életben Istent, hanem fordítva: Ő tart meg szeretetével hitben minket. Imádságainkban nem mi vagyunk rá hatással, hanem Ő ránk. Ő juttat el minket a helyes és tiszta imádságra, amely dicséret, hálaadás, kérés és könyörgés éppúgy lehet.
Isten azt szeretné, ha megértenénk: jó pásztorként az a célja, hogy imádságunk is az Ő követése legyen. Nem kell kitalálunk a gondolatait, csupán annyi a dolgunk, hogy teljesen ráhagyatkozunk. Annyit kell tennünk, hogy beleengedjük magunkat és gondolatainkat az Ő tervébe és gondolataiba. És Isten békessége, amely minden emberi értelmet fölülmúl meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat az Úr Jézus Krisztusban.
Ámen.