Böjt 2. vasárnapja
Szentendre, 2009. március 8. 10:00
/ApCsel 3,22-26/
EÉK 81, 3, 198, 199, 403
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
A böjti időszakban lassan lépegetünk előre. Böjt második vasárnapja még lehetőséget hagy számunkra arra, hogy ha még nem döntöttük el, hogy milyen módon várjuk a feltámadás ünnepét még most megtehetjük. A testi-lelki előkészületekből még egy hónap van előttünk.
Reminiscere - gondolj Uram irgalmadra - hangzott a bevezető zsoltárban. Ezen a vasárnapon különösen is kérjük az Urat arra, hogy amit Jézusban kaptunk, bűneink bocsánatát, azt sohase feledje el. Erre az emlékeztetésre nem neki van szüksége, hiszen ő nem olyan felejtős, mint amilyenek mi vagyunk. Nekünk van szükségünk erre az imádságra, hogy mi meg ne feledkezzünk arról, mennyire irgalmas volt hozzánk, amikor Jézussal mindaz a prófécia megtörtént, amit születése előtt több száz évvel Ézsaiás és a többiek megjövendöltek. Reminiscere - "Emlékezzél meg Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak."
Ehhez az irgalomhoz jó volna egy kicsit közelebb kerülni. Isten irgalma ugyanis akkor válik érthetővé, ha azt személyesen megtapasztalom. Láthatom én azt a másik ember életén is, de amikor én tudom elmondani neki, hogy "Uram, nem érdemlem meg azt az irgalmat, amit tőled kapok, de nekem ez most olyan jó!", akkor Isten irgalma nem valahol egy számomra értelmezhetetlen tartományban lebeg, hanem bennem bugyogó forrás, aminek tiszta, iható és éltető vize van. Isten irgalmát kortyolgatni, annyit jelent, hogy az élet vizéből iszom. Ez azonban nem összetévesztendő azzal a vízzel, amit este lefekvés előtt az éjjeli szekrényre készítünk ki és aztán éjszaka kortyolgatunk belőle. Isten irgalmának poharából ugyanis sohasem ösztönösen, lelki félálomban, csak úgy iszunk, hanem mindig tudatosan. A keresztény ember életvitele nem véletlenszerű. Látnom kell, hogy mi az, amit Isten ellen elkövettem, mert az Ő irgalmassága mindig konkrét esetekben élhető át. A lekcióban hallottuk, hogy amikor Jézus irgalmas volt a kánaáni asszonnyal, konkrét helyzetben volt irgalmas. Az asszonynak kérnie kellett valamit, hogy Jézus irgalmas legyen hozzá. Az irgalmat kérni kell. Amikor tudom kérni, akkor már eljutottam odáig, hogy szükségem van rá. Ez életünk egyik legnagyobb felismerése, ti. Isten irgalmából és kegyelméből élek.
Böjtben Jézus személyével foglalkozunk. Csupa olyan igehirdetési alapige van kijelölve számunkra, amelyből megtudhatjuk: ki ő számunkra, ki nekem Jézus.
Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv szintén Jézusról prédikál. A könyv szerzője, Lukács evangélista gondoskodik nekünk arról, hogy Jézus mennybemenetele utáni helyzetről beszámoljon nekünk. A krónikás elhivatott pontossággal teszi ezt. Ennek a beszámolónak egyik bizonyságtételével találkozunk a felolvasásra került harmadik fejezet végén.
Péter és János, a két sokat emlegetett tanítvány a jeruzsálemi templomba igyekszik, hogy együtt imádkozzanak. Ám a templom kapujában ez a két derék tanítvány szó szerint belebotlik egy születése óta sánta férfiba, aki alamizsnáért koldul. Ekkor hangzik el a gyermekkorunkból is ismerős mondat: "Aranyom és ezüstöm nincsen, de amim van, azt neked adom. A názáreti Jézus nevében kelj fel és járj!" A sánta férfi felegyenesedett és abban a pillanatban meggyógyult. Ez a csoda annyira meglepte a születése óta beteg embert, hogy nem akarta elengedni Pétert és Jánost. Nem ír arról a Biblia, hogy mindez hogyan történt, mindenesetre a sánta valószínűsíthető hangoskodására összesereglett a közelben lévő sokadalom, ráadásul ahogyan az Jézus idejében is volt, ennek a gyógyulásnak hamar híre ment, futótűzként terjedt el az egész környéken.
Péter nem tehette meg, hogy egy ilyen helyzetben Jánossal az oldalán bemenjen a templomba imádkozni, ezért középen maradt és elkezdett bizonyságot tenni Jézusról. Ennek a bizonyságtételnek a legelején tisztázta magát: nem neki volt hatalma a sánta nyomorúsága felett, hanem a názáreti Jézus nevében tudta meggyógyítani. Ezzel Péter máris a témánál volt, s kihasználva, hogy zsidók egész hada hallgatta őt, elkezdett beszélni arról, hogy ők, a zsidók voltak, akik Pilátus előtt is megtagadták azt a Jézust, akinek a nevében épp most tudott meggyógyítani egy sántát. Azt a Jézust feszítették meg, akiről már Mózes is így szólt: "Prófétát támaszt testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, ... őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek." Aztán így folytatja. "Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy megtérít a maga gonoszságából." Igaz, Péter a zsidókhoz szól, őket szeretné meggyőzni isten igéjével úgy, hogy az Ószövetség egyik legnagyobb tekintélyét idézi. De szavai arról árulkodnak, hogy a feltámadásban való hit nem csak a zsidók kiváltsága. Mindenki kiváltsága, aki ezt elfogadja. Isten igazságossága ez. Jézust nem sajátíthatja ki egyik nép, egyik csoport sem, mert Jézus mindenkié. Ezt próbálja igazolni Jézus a kánaáni asszony történetében elhangzott mondata. Ugyan nem jó elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak, de mert nagy a hited, az megtart téged, eredj el, otthonodban leányodat gyógyultan találod. Tehát az elsősorban zsidóknak szóló megváltást Jézus kiterjeszti mindenkire, aki hisz benne.
"Emlékezzél meg Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak." Isten irgalma örök, független attól, hogy hányan élnek az ő irgalmából. Akarata mégis az, hogy az irgalomba be akar bennünket is kapcsolni. Azt akarja, hogy mi is csatlakozzunk azokhoz, akik már ebben a kegyelmi állapotban vannak.
Péterék is ezt akarták elérni. Fölhasználták a sánta meggyógyítását arra, hogy Jézus irgalmasságáról beszéljenek.
A megtérésnek, Jézus elfogadásának mindig van előtörténete. Megtapasztalok valamit, amire úgy tekintek, mint egy csodára, hiszen nincsen rá logikus, emberi magyarázat, aztán eljutok odáig, hogy nem értem, hogyan történhetett ez, majd rádöbbenek arra, hogy Isten hozzám is irgalmas volt.
Ma két gyógyulás kellett ahhoz, hogy láthassuk: az emberek hogyan tapasztalják meg Jézus hatalmát. A kánaáni asszonyé és a sántáé. Megtapasztalták, hogy milyen az, amikor nem forintosítható Isten segítsége, hanem ennél jóval több. Gyógyít. Egészségessé tesz. Gyógyít valós betegségből; olykor megmagyarázhatatlan módon kiment a halál torkából és még évekkel ajándékoz meg; gyógyítja a lélek nyomorúságát; kigyógyít a beteg gondolkodásmódból, kigyógyít a hamis értékrend zavarából és egészségessé tesz; gyomorgörcsös kapcsolatokat helyre tesz; a feszültségeket kioltja, a haragot elnémítja és mindent, ami beteggé tesz, szeretetté alakítja.
"Emlékezzél meg Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak." Légy irgalmas és gyógyíts ki betegségeimből, hogy szabaddá válhassak szolgálatodra és dicséretedre.
Ámen.