Böjt 1. vasárnapja
Szentendre, 2009. március 1. 10:00
/1Jn 3,5-8/ EÉK 209, 4, 382, 312, 11, 75
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Böjt első vasárnapján a magabiztos Jézus áll előttünk. Az a Jézus, aki éppúgy kísérthető volt, mi ahogyan mi azok vagyunk, de aki nemet tudott mondani a csábításnak. Az oltár előtt felolvasásul rendelt két ige; a bűnbeesés és Jézus háromszori megkísértésének története jól mutatja a Jézus és közöttünk lévő különbséget. Ez is bátoríthat bennünket arra, hogy van mit tanulni tőle. Nem gondolom, hogy Jézus fényezése miatt került bele három evangéliumba is a megkísértés története. Inkább bátorításképp. Így is lehet. "Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek."
Istentiszteletünkön az Invocavit, az Úr segítségül hívásának gondolata fogalmazódik meg. Az imént felolvasott zsoltárvers még a fülünkben lehet: Segítségül hív és én meghallgatom, így szól az Úr..." - jó indítás. Minden esélyünk megvan arra, hogy a böjti intenzív Istenre figyelésünkben ne a magunk erejére támaszkodjunk, hiszen volt Valaki, aki már győzött mindannyiunk ellensége, a Sátán felett és várja, hogy mi is a győztes oldalára álljunk.
János apostol is ebben lesz segítségünkre, amikor azt halljuk tőle: "Azért jelent meg az Isten fia, hogy az ördög munkáit lerontsa." Lerontotta és most itt vagyunk, hogy ezzel a Jézus által elkészített helyzettel kezdjünk valamit. Mi az, amit ebből megérthetünk és mi az, ami kérdésként merülhet fel bennünk?
Az világos, hogy Jézus azért jött a világba és vállalta ennek a testiségnek minden kötöttségét és korlátát, mert egyedül Ő tudta elrendezni a bűnökkel küszködő ember helyzetét. Nem elsimításról van szó, hanem egy kikezdhetetlen, egyszer, s mindenkorra lezárt cselekedetéről. Jézus megoldotta bűn kérdését.
Ő ugyan túlságosan is szerény volt ahhoz, hogy nagyokat mondjon, de feltámadása után akár így is fogalmazhatott volna: Jöttem, láttam, győztem. Jöttem, mert elküldött az Atya és mert egyetlen esélyetek én voltam. Láttam, hogy mennyire gonosz lett a világ, s milyen éhség van a szeretetre. Győztem, mert nem hagyhattam, hogy a bűn uralkodjon bennetek. Tehát ő áll az egyik oldalon.
Aztán az is világos, hogy a másik oldalon a Sátán áll. Ahol nincs ott Jézus, ott a Sátán van. Nem feltétlenül rémisztő alakban, sokkal inkább álruhában, megnyerően, kívánatosan. Neki nem volt érdeke, sőt ellenérdekelt volt abban, hogy Jézus győzelmet arasson és a megváltás megtörténjen. Tudja, hogy Jézus győzött a bűn és a halál felett, ezért még jobban tombol, amíg megteheti. Most még megteheti. Kérdés azonban, hogy miért jó nekem, ha a győztes oldalára állok, illetve még fontosabb kérdésünk kell, hogy legyen: ha nekem jó a bűnök felett győzedelmes Jézus oldalán, miért nem állok mindig a győztes oldalára. Miért kell nekem állandóan átigazolnom? Miért nem jó nekem ott, ahol Ő van? Mit keresek én a Sátán bűvkörében? Ha egyszer közöm lett Jézushoz, mi közöm többé a Sátánhoz? Ugyanis, ha a bűnök felett győztes Jézus oldalán állnánk mindannyian mindig, akkor boldogok lennénk és nem lennének problémáink.
Talán mielőtt tovább megyünk érdemes Veöreös Imre evangélikus teológus javaslatát megfogadni, ti. jobban tesszük, ha a Sátán és ördög helyett inkább emberfeletti gonoszról beszélünk, mivel így kivédhetjük azt a hamis emberi elképzelést, ami a gonoszt istenként állítja szemünk elé. Erről a gonoszról tudnunk kell, hogy nem áll az Isten hatalmi körén kívül. Ugyanakkor Jézusban nem található meg a gonosznak még a szikrája sem, ő a mennyei Atya földi képmása, akiről szintén János apostol azt írja, hogy Ő "világosság, és nincs benne semmi sötétség." Tehát a gonosz nem Isten része, egy elrontott isten-darabka, de Isten hatalmi körén belül van.
Szent Ágoston egyszer azt mondta, hogy "Isten legnagyobb művészete, hogy megengedi a rosszat, mert belőle jót, sőt, még jobbat tud kihozni." Isten eszköze lenne a gonosz? Nem gondolom. De amit a gonosz elront, azt Ő helyre tudja igazítani.
Olyan ez, mint ennek a templomnak a története. Ötven évig állt itt egy kedves templomocska, ami az idő múlásával megöregedett és töredezett lett kívül-belül. Nem toldozgatta-foltozgatta a gyülekezet, hanem újat épített. Szebbet, korszerűbbet, nagyobbat, amin most áldás van.
Jézus újat akar. Ha már egyszer nekilát egy bűnös életének rendbehozatalának, nem toldozgatni-foltozgatni akarja azt, hanem újat akar teremteni. Ez a megtérés, az újjászületés csodája.
János apostol is ehhez a megoldáshoz vezet, mert egyedül Jézus vethet véget a bűneinknek úgy, hogy megbocsát nekünk, megkegyelmez nekünk és megeleveníti a hitünket. Amikor Jézusban bízunk, Isten akarata megy végbe életünkben. Az apostol ezt úgy fogalmazza meg, hogy "Aki Őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta Őt és nem is ismeri Őt."
Aki Őbenne marad, a szeretetben marad. A szeretet nem ismeri a gonoszságot. Aki szeretetben van, védelmet élvez a gonosszal szemben. Ha benne maradunk és vele közösségben vagyunk, akkor nincs dolgunk a gonoszsággal, ezért elfordulunk a bűntől. Így történhet meg, hogy nem vétkezünk. Amikor vétkezünk, megszakad a vele való közösségünk. A gonosz célja kiszakítani bennünket az Istennel való közösségünkből. De azért jelent meg az Isten Fia, hogy az emberfeletti gonosz munkáit lerontsa.
A magabiztos Jézus áll előttünk. A kísértés, a bűn és a halál felett győzedelmeskedő Jézus. Olyan jó hozzá tartozni. Olyan jó az ő erőterében élni. Ebben erősödjünk meg az előttünk álló böjti hetekben!
Ámen.