Hatvanad vasárnap
Szentendre, 2009. február 15. 10:00
/Mt 13, 10-17/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Egy héttel ezelőtt elhangzott az igehirdetésben, hogy a böjti negyven nap felé közeledünk. Még két hét van előttünk, hogy tudatosan is készüljünk az Istennel való szoros kapcsolat időszakára. Az is elhangzott, hogy a böjtöt megelőző három vasárnap, hetvened, hatvanad és ötvened vasárnapja három evangéliumi igéje segít ebben minket. Múlt héten Jézust, mint a bűnösök barátját láttuk, aki elhívta Mátét, sőt, egy korrupt, mindenki által utált társasággal asztalközösséget vállalt. Ma a példázatokban beszélő Mesterrel ismerkedünk meg, jövő héten pedig a képmutatók ellen szóló Jézussal találkozunk.
Múlt héten arra a kérdésünkre kerestük a választ, hogy mit jelent az: Jézus a bűnösökkel közösséget vállal, ma, az igehirdetés vasárnapjának is nevezett hatvanad vasárnapján kérdésünk az, hogy: kinek adatik meg, hogy Jézus szavait, igehirdetését megértse. A válasz megtalálásában a Máté írása szerinti evangélium igéje érkezik segítségünkre.
Pillantsunk bele a történések körülményeibe. Jézusnak átlagos napja van. Egy tenger melletti városka egyik házában van. Mindaddig nincs is túl nagy mozgás, amíg a házban tartózkodik, ám amint kilép, rögtön megmozdul a környék. Jézus úgy dönt, hogy kimegy a tenger partjára, talán azzal a szándékkal, hogy leheveredjen és végiggondolja ki mindenkivel találkozott és mennyi feladata van még. Igen ám, de Jézus népszerűsége ennél sokkal nagyobb volt, mintsem egyedül ücsörögjön a tengerparti fövenyen, így nem kellett sok idő és egy egész tömeg vette körül a Mestert. Voltak olyanok, akik mindennapi munkájukat végezték és látva a gyülekezést, odamentek, hogy megtudják, mi történik ott. Lehettek olyanok, akik már árgus szemekkel figyelték Jézust, mikor nyílik a ház ajtaja és lép ki a Mester. Ők valószínű forró dróton voltak a többiekkel és hamarjában riasztották az ismerősöket és rokonokat, hogy igyekezzenek, mert a jó helyek elfogynak és már nem lesz egy talpalatnyi hely sem a Mester körül. És bizonyára olyanok is odahúzódtak, akik félénken bár, de kíváncsian figyelték, miről tanít ez a különös férfi. Jézusnak tehát nem volt szüksége reklámra ahhoz, hogy egy egész tengerpartot megtöltsön. Jézus PR munkája önmaga volt. Az ő személye volt vonzó mindenki számára.
Zárójelben meg kell jegyeznünk, hogy Jézust sokan környékezték meg. Jó értelemben is, olyanok, akik őszintén vártak valamit a Mestertől és rossz értelemben is, hiszen mindig voltak kötekedő és kifejezetten rosszindulatú emberek, akik ferde szemmel lesték Jézust, hol mond valami eget rengető nagy tévtanítást. Jól tudjuk, ilyet nem mondott. Amikor már olyan sokan vannak körülötte, hogy a tömeg akadálya lett annak, hogy mindenki jól hallja őt, szokásához híven beült egy kisebb halászhajóba és beevezett, hogy onnan szóljon a parton lévőkhöz.
Ekkor azt olvassuk: Jézus példázatokban kezdett beszélni. Olyan dolgokat mondott, amit a hétköznapi emberek is megértettek. Igen, egyszerű képeket használ Jézus, amikor a magvetőről, a búza és a konkoly, az elrejtett kincs, az igazgyöngy és a háló összefüggésében Isten országáról beszél. Ez még itt rendben is van, de ezek a példázatok önmagukban csupán képies beszédek. Isten országáról szóló példázatok csak akkor érthetőek, ha felismerjük a rejtett összefüggést Jézus személyével.
Miről van szó. Jézus Isten országáról úgy beszél, hogy azt a földi viszonylatokhoz hasonlítja, de közben el van benne rejtve valami titok, amit csak az tud megfejteni, aki megérti a jézusi szót. Például Jézus azt mondja: "Hasonló a mennyek országa a szántóföldbe rejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindazt, amije van és megveszi azt a szántóföldet", hogy az a kincs, amit ott talált az övé lehessen. Ebben a példában ott van, hogy Jézus a mennyek országáról úgy beszél, mint ami mindennél értékesebb és aminek elnyeréséhez bármilyét képes az ember odaadni. Ez azonban csak annak a számára jó hír, ti. hogy van ilyen lehetőség, aki a mennyek országát tényleg mindennél többre tartja. Mi a mennyek országa? Istennel lenni örökkön örökké.
Isten képes arra, hogy a szemünket és a fülünket megnyissa és ezzel hitet ébresszen a hallgatóiban akkor, amikor ez tetszik neki. Jézus tudja, hogy ez nem mindenki esetében van így. Vannak olyanok, akik szíve nem nyitott felé, a Biblia úgy fogalmaz, akiknek megkövéredett a szívük, vagyis vastagon elzárkóznak Isten igéjétől, ezért ők meg sem értik, miről szól egy-egy ige. Hangzik feléjük, de nem értik, így hiába hallgatják.
Luther azt írja, hogy Isten igéje és kegyelme olyan, mint a záporeső: gazdagon öntözi a földeket, de tova is suhan. Ezt kellene jól megjegyeznünk. Álljunk ki az esőbe és hagyjuk, hogy jól eláztasson az ige zápora.
Babits Mihálynak van egy szép verssora, ami arról szól, hogy bár ugyanaz hangzik mindenki számára, mégsem halljuk egyformán, mert ahogyan a Jézust körülvevő tömegnek, úgy a mi felkészültségünk, ha tetszik tudásunk is igen különböző. A költő így ír: "Akinek szép lelkében az ének, az hallja csak mások énekét is szépnek." Teológus koromban volt egy barátom, akit nagyon zavart, hogy általában nem tudja értékelni a műalkotásokat. Mindig zavarba volt, amikor egy-egy festményről, vagy bármilyen művészi alkotásról véleményt kellett formálnia. Ez a barátom úgy döntött, hogy elkezd kiállításokra járni és végiglátogatja a főváros múzeumait, hogy közel kerüljön a művészetekhez. Később, amikor visszaemlékezett erre, elmondta, hogy ez segített neki abban, hogy ha találkozott egy igazi nagy műalkotással, tudott vele mit kezdeni, értette azt, amit lát.
Aki nem foglalkozik Isten igéjével, igehirdetésével nagy esélye van arra, hogy ha épp találkozna egy fontos üzenettel, egy személyes útmutatással, nem fogja érteni. Tulajdonképpen az istentiszteleten, vagy gyülekezeti, heti alkalmainkon való részvételünk is erről szól. Legyünk otthon az igében, a Biblia szavaiban, hogyha Istennek személyes üzenete van számunkra, értsük. Ez a szemlélet értteti meg velünk Jézusnak azt a gondolatát, amelyet olyan sokszor hallunk tőle: akinek van füle a hallásra, hallja, mit mond az ige, illetve ehhez kapcsolódóan az, hogy akinek van, az kap bőségesen, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amilye van.
Jézus tehát azért beszél példázatokban, hogy azok az emberek, akik közvetlenül nem értik Isten országának titkát, legyen esélyük arra, hogy megértsék. Ézsaiás Kr.e. 8 századdal úgy beszélt erről, hogy azt még egy gyermek is könnyedén megértette, mégsem hallgattak rá az emberek. Kinevették, mert túl tisztán és egyértelműen beszélt. Nincs túl sok különbség Ézsaiás kora és a mai kor között. Sokan legyintenek Isten szavára, vagy meg sem hallgatják. Mit mondott Jézus a tanítványoknak? "A ti ... pedig boldog, mert lát és fületek boldog, mert hall." Mi is volt az eredeti kérdésünk? Kinek adatik meg, hogy Jézus szavait, igehirdetését megértse? Hát a tanítványoknak. Kik a mai tanítványok? Aki hallgatják, megértik és szívükben megtartják Isten igéjét. Kik a boldogok? Ugyanazok. Akik hallgatják és szívükben megtartják Isten igéjét.
Ámen.