Hetvened vasárnap
Szentendre, 2009. február 8. 10:00
/Mt 9,9-13/
Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!

Az egyházi esztendő újabb fordulójához érkeztünk. A Vízkereszt ünnepét követő vasárnapok lezárultak, elkezdünk készülni Jézus halálának, feltámadásának és mennybemenetelének ünneplésére. Hetvened vasárnappal böjt felé fordulunk. Három hetünk van arra, hogy felkészüljünk a negyven napos böjtre. Hogyan érkezzünk meg a böjti hetekhez, ha tartalommal akarjuk megtölteni a tudatosan választott nélkülözés, a böjtölés idejét? Hogyan tudunk előre gondolni a meggazdagodás, a feltöltődés, az Istenhez még közelebb jutás, a hitünkben való megerősödés, az újbóli és újbóli személyes konfirmáció idejére?

A három vasárnap, hetvened, hatvanad és ötvened vasárnapja három evangéliumi igéje segít ebben minket. Ma Jézust, mint a bűnösök barátját látjuk, jövő hét vasárnap a példázatokban beszélő mesterrel ismerkedünk meg, két hét múlva pedig a képmutatók ellen szóló Jézussal találkozunk. Mind a böjti előkészületeket mozdítja elő bennünk.
Ha a mai igehirdetésnek egy címet kellene adni, azt mondanám: Jézus a bűnösök barátja. Az enyém is.
A felolvasott igeszakasz tulajdonképpen két történetet foglal magában. Egyrészt Lévi, azaz Máté, a vámszedő elhívásának történetét, másrészt egy megbotránkoztató vacsorát.

Máté, mint minden kor gyanúsan gazdag embere nem volt közkedvelt figura. Sőt! Sokakat kifejezetten irritált a jelenléte. Ügyesen és hivatalosan, kanonizált formában lopta meg az embereket. Régen a zsidó kereskedő házak homlokzatára a négyes szám volt felfestve. Ez jelentette azt, hogy itt egy becsületes kereskedő lakik, aki nem több, mint négy százalék haszonnal dolgozik. Aki ennél több haszonra tett szert, annak a cégére mellé nem lehetett kitenni a becsületességre utaló négyes számot. A vámszedő Máté cégére mellé ennek sokszorosát kellett volna kitenni. Jézus mégis ebben az emberben látja meg a tizenkettő egyikét. "Jöjj és kövess engem." Máté felállt és követte Jézust. Jézus hatással van a bűnös emberre. Barátkozik vele. Megszólítja és feladattal bízza meg. Még nem hívő, még nem is tud semmit arról, mit kell majd tennie, mivel telnek a napjai, de Jézus hatással van rá.

Jézus megdöbbentő, hogy milyen stratégiát választott. Egy olyan embert szólított meg, akit a törvényt tisztelő, tisztes életet élő polgárok nagy ívben elkerültek. Jézus nemcsak megszólította, hanem közvetlen munkatársává választotta.

A másik történet egy még kényesebb helyzetet ír le. Ezek után Jézus bement egy házba, nem tudjuk kiébe, és egy asztalhoz ült a rakás bűnössel. A bibliai korban az asztalközösség egyben az asztaltársak fölvállalását is jelentette. Jézus fölvállalja a botrányos életű embereket. Jézus egy másik helyen a mennyei terített asztalról szól, ahol teljes közösségünk lehet majd vele. Aki a mennyei asztalhoz meghívást kap, az egyenlő a mennyországi állampolgársággal. Történetünkben Jézus bevezeti ezeket a gazembereket az Isten országába. Egy asztalhoz telepedik velük. Eszik velük. Figyel rájuk. Beszélget velük. Hatással van rájuk.

Had vezessem be a testvéreket a héber nyelv egy rejtekhelyébe. A héberben az "aharit" szó azt jelenti, hogy jövendő. Ha ezt a szót pontosan, szó szerint lefordítom, akkor magyarul azt mondhatom, hogy azok a dolgok, amelyek mögöttem vannak. A héber ember úgy gondolkodott a jövőről, hogy mivel nem tudom, hogy mi van előttem, mi fog majd történni, ezért ezek a dolgok a hátam mögött vannak. A jövőt még nem látom, ezért az még el van takarva, a hátam mögött van valahol, majd csak meglátom. Amit látok, az a múlt. Látom, mert megtörtént. Az már elém került. De a jövő még a hátam mögött van.
Mit jelent ez? Két felismerést. Egyrészt mivel a múltat látom, ismerem a történelmet. Ha mi keresztények jól ismernénk a kereszténység történetét, akkor sokkal szabadabban élnénk. Jézus, a kereszténység kezdete olyan történelmet kezdett írni, ami szabaddá tesz. Szabaddá tesz arra, hogy a jövőtől ne féljek. Szabaddá tesz arra, hogy ne rettegjek attól, hogy milyen keresztény ember leszek - majd. Hogy fogok én az ő országába jutni. Hogyan fogok ahhoz az asztalhoz meghívást kapni. Ha Isten jelen volt a múltban, akkor a jövőben is jelen lesz. Ha a történelemben jelen volt, az én történetemben jelen volt, akkor a jövőben is ott lesz. A másik felismerés az, hogy amikor Istennel szemtől-szembe beszélgetek, akkor Isten látja a jövőt, amit én még nem, mert Ő mögöttem van. Olyannal beszélgetek, aki már tudja mi fog történni, mert ő velem szemben áll és ő a hátam mögé lát. Így beszélget velem Isten.

Amikor Jézus megszólította Mátét, akkor már tudta, milyen tanítványa lesz. Bízott benne. Amikor Jézus a bűnösökkel barátkozott, akkor már látta, hogy nekik szükségük van rá. Arra van szükségük, hogy közéjük menjen és a benne hívő sokaságot most egy kicsit hanyagolja. Jézus előre látta, hogy a tanítványoknak szükségük van erre a példára, különben lehet, hogy pont a nagyon bűnösöktől, akiknek legnagyobb szükségük van Jézusra undorodtak volna. A Mester se beszélt velük, mi sem beszélünk. Nem. Jézus beszélt velük. Pont, hogy velük beszélt, mert "... nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek."
Ha egy nehéz kérdés merül fel egy lelkigondozói beszélgetésben és nem jutunk egyről a kettőre, vagy a válaszút előtt álló nem tudja mi legyen a következő lépés és én sem tudok neki segíteni, akkor érdemes azon elgondolkozni, hogy ezt megbeszélhetné Jézussal. Amit én tanácsolnék az semmi ahhoz képest, amit Jézus tud mondani. Arról, hogy ez hogyan valósul meg, órákat lehetne beszélni, aki erre nyitott szívesen szánok rá időt, hogy beszélgessünk róla. Mi lenne, hogyha ezt Jézustól megkérdeznéd? Ennél jobb módszert nem nagyon lehet elképzelni. Ennek az útját kellene kialakítani.

Mi a kereszténység lényege? A kereszténység lényege, hogy mi van Jézus és köztem. Nehogy megszűnjünk rákérdezni a lényegre!
Tegnap volt a felnőtt konfirmandusok felkészítésének második alkalma. Eleven beszélgetés alakult ki köztünk, nagyon örültem nekik. A témánk az volt: Kicsoda Isten? Tegnapi közös élményünk, hogy Isten egy személy. Jézus is az, sőt a Szentlélek is. Meg lehet szólítani őket. Lehet velük beszélgetni. Nem monológot mondani, hanem beszélgetni. Sokkal többet kellene beszélgetnünk Istennel. Mondani neki, kérdezni tőle. Szokott válaszolni. Mert Jézus a bűnös emberek barátja. Leül velünk egy asztalhoz és beszélgetni akar. Állandó kapcsolatot szeretne velünk. Élőt. Közvetlent és barátságosat. Az sem jó, ha ebben a beszélgetésben azt érezzük, hogy nekünk aztán így semmiféle bűnünk nincs többé, ha képletesen Jézussal ülünk egy asztalnál és őt hallgatjuk, ha vele étkezünk, ha az úrvacsorában vele egy közösségben vagyunk, akkor már az elit keresztények tagjai vagyunk egy elit gyülekezethez tartozunk és az sem jó, ha állandóan azért maradunk el az asztalközösségtől, mert úgy érezzük, hogy mi nem vagyunk odavalók. Nekem aztán nincs helyem ott, én ahhoz kicsi vagyok, bűnös vagyok. Nem nekünk kell odafurakodnunk Jézus asztalához, hanem ő ül le közénk. Erről szól a kereszténység története. erről beszélnek az evangéliumok. Erről szól Máté elhívásának története és a vámszedők és bűnösök asztalához telepedésének története. "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek." Minél betegebb vagyok, minél bűnösebb vagyok, minél nagyobb hibákat követek el, annál jobban rászorulok Isten irgalmára és szeretetére.

Egyszer egy bölcs rabbi azt mondta, hogy Isten közelebb van a bűnösökhöz, mint a szentekhez. Ezt a furcsa mondatot így magyarázta. Isten az égben minden embert egy kis kötélen tart. Amikor vétkezel, elvágod a kötelet. Megbánod amit tettél, Isten megbocsát és újból összecsomózza a kötelet, s ezzel kissé közelebb húz magához. Bűneid újból és újból elvágják a kötelet és Isten pedig minden újabb csomóval közelebb és közelebb húz.

A böjti időszakra készülve, azok, akik bűnösnek, nem egészen hófehér életűnek érzik magukat, de csak azok, én biztos köztük vagyok, engedjük meg Jézusnak, hogy egy hosszabb beszélgetésre odaüljön az asztalunkhoz. Egy negyvennapos beszélgetésre. Egy csendekkel teli, talán sokszor szótlan beszélgetésre. Szemtől-szembe vele. Mint jó barát a jó baráttal. Mint akinek szüksége van segítségre azzal, aki tud segíteni. Negyven nap. Áldott negyven nap.

Ámen.