Vízkereszt ünnepe
Szentendre, 2009. január 6. 10:00
/Ézs 49, 1-6/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Minden évben újra és újra elhangzik, hogy mi Vízkereszt ünnepének tartalma. Már tavaly ilyenkor is a hétközi csoportokban elmondtuk Vízkereszt ünnepének három pillérét, ami miatt mi protestánsok istentisztelettel is megünnepeljük az év hatodik napját. Epiphania Domini! Az Úr megjelenik! - hangzik az örömhír. Vízkereszt, az un. karácsonyi tizenketted a világosság ünnepe. Január 6-án Jézus életének három eseményét elevenítjük fel, amelyekben egy közös vonást találunk: Jézus a világ világossága megjelent az emberek előtt.
Egyrészt, ahogyan azt a lekcióban, az oltár előtti felolvasásra rendelt igében hallhattuk, az újszülött Megváltót három különböző világból érkező bölcs látogatja meg. A bölcsek hódolnak. Az emberiség leborul Jézus előtt. A kor tudósait, - akik hite számunkra is példa lehet - a betlehemi csillag fénye vezette el a Világ Világosságához. Egyszer, s mindenkorra nyilvánvalóvá lett, hogy a bűn komorságát Jézus világossága váltotta fel.
Másrészt a mai nap Jézus Jordán folyóban történt megkeresztelésére emlékezünk. A Keresztelő Jánost és a megkeresztelt Jézust körülvevő sokaság füle hallatára a mennyből hang hallatszott, amely Jézusnak ezt mondta:
"Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." Minden fül hallhatta az Atya hangját. A csillag megjelenése és megállása után ez volt a második bizonysága annak, hogy Jézus az Atyától jött. Isten úgy beszél önmagáról, mint Atya, hogy ő édesapaként a Fiút, Jézust annyira szereti, mint szülő a gyermekét. Ezzel próbálja Isten kifejezni, mennyire szoros a kettejük közötti kapcsolat. Ebben is egyek lehetünk Jézussal: Isten gyermekei vagyunk. Ő is, mi is. Harmadrészt Jézus első csodáját elevenítjük fel ezen a napon. Jézus istenségének első kézzel fogható jele az volt, amikor Kána városában egy menyegzőn a vizet borrá változtatta. Az Úr Jézus megjelent és innentől kezdve csodák egész sora következett. Mind-mind istenségére mutatott. Mind-mind az emberek hitéért történt. Azért történt, hogy a kereszt alatt álló századossal együtt milliók és milliók vallják és higgyék: valóban igaz ember, Isten fia volt.
De ha a saját házunk tájékán túlra pillantunk megláthatjuk, hogy katolikus testvérek a mai napon szentelik fel otthonaikat, az ajtófélfára festve Gáspár, Menyhért és Boldizsár neveinek kezdőbetűit, valamint az évszámot.
A mai nap ünnepekben és emlékezésben gazdag nap.
Az igehirdetés alapigéje Ézsaiás próféta könyvéből szólaltatja meg: Az Úr a népekhez küldi szolgáját, kiről elárul nekünk egy két olyan tulajdonságot, amit mi már igazolni tudunk, hiszen kezünkbe vannak az evangéliumok, ám azok, akik ezt először hallhatták Ézsaiás próféta szájából a Kr.e. 6. században, még nem tudták sem nevét, sem megjelenésének idejét.
Vízkereszt ünnepén arra emlékezünk, hogy Isten megjelenik a földön, istenjelenés tanúi lehetnek azok, akik Augusztus császár uralkodása alatt és után éltek. Isten látogatást tesz az emberek között, nem álruhát öltve, köntösbe bújva, nem is számunkra értelmezhetetlen dimenzióban, emberfeletti módon, hanem személyesen, hús-vér emberként ő jön el hozzánk.
Az epifánia, a megjelenés ünnepe hatalmas öröm volt a görög emberek számára, akik kürtzengés közepette üdvözölték azt az uralkodót, aki megmutatta arcát a népnek.
Ahogyan a görög emberek ujjongtak, úgy zengedezik mai napig a glóriát, a dicsőség mondását azok az ortodox vallású közösségek, akik gyertyával a kezükben hangos énekléssel köszöntik a Jézust szimbolizáló fényt.
De Ézsaiás írása szerint ki is érkezik hozzánk? Egy szolga, aki mások helyett dolgozik, akit ki lehet használni, aki bármit megtesz, amire kérjük, aki helyzetéből adódóan alázatos és engedelmes? Egy szolga, akinek a Biblia szava szerint szája kard és önmaga, mint egy hegyes nyíl Isten tegezében nyugszik mindaddig, amíg elő nem rántja? Egy szolga, akit nagyra becsül az Úr és ereje egyenesen tőle van? Miért épp így jövendöli meg Ézsaiás Jézust, az Atya szolgáját, mindenki szolgálóját, akit felhasznál terve megvalósításához, akinek feladata van, de nem is akár milyen: meg kel halnia másokért, akinek az egész élete áldozat, onnantól kezdve, hogy bele kell bújnia ebbe a haszontalan testbe, a romlott emberek közé kell jönni, meg kell tapasztalnia, milyen utolsó senkinek lenni, bizonytalankodó, labilis, sokszor önfejű embereket, a tanítványokat vezetni és felkészíteni, bajlódni ennek a világnak nyűgével... Nem lehetett neki könnyű.
Vegyük észre, hogy Jézus nem egy diadalmenet élére érkezett. Ilyen szolgalelkű Jézusunk van nekünk. Ő nem játszotta el, hogy a világ Ura, pedig az volt; nem szerzett magának hírnevet, letiporva mások ambícióját, mégis neve lett a legnagyobb név a földkerekségen; nem volt arra szüksége, hogy az Atya a mennyből befolyással legyen Heródesre, vagy Pilátusra, hanem egyenes gerinccel, tisztán és becsületesen küzdötte végig azt, aminek következő percét nem tudta; nem hencegett azzal, hogy az univerzumot az Atyával és lelkükkel, a Szentlélekkel együtt teremtette meg, hanem szerényen élt és kifogástalan életmódot folytatott. Ettől a szolgától, ettől a szolgától van mit tanulnunk. De nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy az Atyának is ez volt a célja: elküldöm a Fiamat, akit nagyon szeretek, ti pedig tanuljatok tőle, hogy ne csússzatok le mindnyájan a pokolba. Adok nektek még egy esélyt. És Isten, az Úr megmagyarázhatatlan módon még azt is hozzátette ezt, mai miatt most mi Magyarországon is Urunknak és Megváltónknak vallhatjuk őt: nem csak nektek adok még egy esélyt, hanem minden népnek. Már nem csak ti vagytok a választottaim, hanem mindenki, aki nem pusztán szavával, hanem egész életével elhiszi, hogy én vagyok mindenek felett, mindenek által és mindenekben, nálam van az üdvösség, az örök élet.
Ámen.