Újév
Szentendre, 2009. január 1. 10:00
/Ef 2, 8-9/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Isten hozott mindenkit a 2009-es esztendőben! Minden jel arra utal, hogy úgy tetszett Istennek, hogy mi, akik itt vagyunk, megéljük a 2008-as év minden napját és úgy tűnik még terve van velünk, ezért megengedte, hogy elkezdjük ezt az évet is.
Isten mindig bőkezű volt, ő mindig szeret adni, így ezt az évet is egy szépen becsomagolt ajándék átadásával kezdi. "Kegyelemből van üdvösségetek, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez." Egy új évi evangélikus istentisztelet nem is kezdődhetne szebb igével, mint Luther Márton óta a Biblia közepének vallott mondattal. Nem lehet elégszer elmondanunk, hogy hitünk, amin keresztül Isten megragad bennünket ajándék. Milyen fantasztikus, hogy emiatt nem dicsekedhetünk vele! Ha a mi teljesítményünk lenne a hit, régen az emberiség versengésének egyik legfőbb céljává lett volna. Teljesíts és üdvözülj! Adj bele apait és anyait és elnyered az örök életet! Olyan találó az Útmutató 2009 évi igéje. Miután Jézus találkozik a gazdag ifjúval, akinek arról beszél, ki juthat Isten országába, a körülöttük állók kérdésére így válaszol: "Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges."
Ha keresnénk sem nagyon találnánk biztatóbb igét a 2009-es évre. Valószínű most is mérhetetlen sok olyan megpróbáltatás és lehetetlennek tűnő helyzetünk lesz, amitől fogjuk majd a fejünket, összecsapjuk kezünket, elsírjuk magunkat. Lesz még üres a pénztárcánk, talán elbocsátanak az állásunkból, jön még ennél rosszabb főnök is, ebben az ingerültté vált országban leszünk mi még türelmetlenebbek az igazságtalan kiszolgáltatottságunk és a politikai analfabétizmus miatt, jönnek még értelmezhetetlen fordulatok. De csak ámulok és bámulok, amikor elolvasom a 2009-es évre jutott igét, amit Isten mindannyiunk naptárának elejére ír. Annak az Istennek a tollából jönnek ezek a szavak, aki nem egyszerűen egy emberfeletti, hatalmas intelligencia, hanem tulajdonosunk, fenntartónk, s ha tetszik üzemben tartónk.
Az év kezdetének pillanataiba hangosan és jól érthetően beleszól a gondolatainkba: ne add fel! Nálam ez menni fog. Csak maradj nyugton. Ne kapkodj, ne aggodalmaskodj! Ennek az évnek a nyűge sem a te dolgod! Majd én ezt az egészet viszem a vállamon! Bízd ide! Meglátod, minden rendben lesz! Mert "ami lehetetlen az embereknek - és megint sok ilyen lesz a személyes életedben és abban a helyzetben, amiben élsz, - az Istennek lehetséges."
Ugyanezt a gondolatot tárja elénk Pál apostol az efezusi gyülekezethez írt levelében, csak már az üdvösségre kiterjesztve. Nem feladatotok megdolgozni a mennyek országáért, mert az Isten kegyelmén áll, vagy bukik. Higgyétek el, a többit bízzátok rám, hiszen ti ehhez kevesek vagytok.
Egyszer egy evangelizátor mondott egy példát a hitről. Vállalkozó szellemű akrobata kitalálta, hogy egy kifeszített kötélpályán szédítő magasságban végigsétál a Niagara vízesés fölött. Így is történt. Hatalmas média esemény volt, emberünk valóban sok ezer néző előtt hihetetlen ügyességgel végigsétált a pályán. Aztán hozott egy talicskát és azzal próbálkozott. Ugyanolyan biztosan halad talicskájával, mint egyedül, egy pillanatra sem ingott meg. Óriási sikert aratott, az emberek, akik nem akartak hinni a szemüknek, önfeledten ünnepelték. Miután vissza is jött, kért valakit, hogy üljön be a talicskába, ő bizony át tudja vinni a kötélpályán. A tömeg megnémult és húzódozni kezdett, senki sem volt hajlandó talicskába ülni.
Az élet olyan sokszor produkálja azt, hogy át kellene mennünk a másik oldalra, de hányszor megesik, hogy még a gondolattól is iszonyodunk. Idegenkedünk a félelmetes kihívásoktól, inkább bele sem vágunk, de legtöbbször saját szakállunkra kitalálunk megoldásokat, amiről aztán kiderül, hogy nem igazán válnak be. Igaz, Isten is egy talicskán akar áttolni bennünket, amihez feltétel nélküli bizalom és engedelmesség kell, de nem nekünk kell görcsösen kapaszkodnunk, csúsznunk-másznunk, rettegéssel küzdenünk, hanem elhihetjük, hogy "Ami embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges." Isten azt mondja: ha az én országomban akarsz élni, akkor ülj be a talicskámba és legyen békességed abban, hogy velem meg is érkezel. Isten talicskájából még soha senki nem esett ki.
Ebben erősít meg bennünket az oltár előtt felolvasásul rendelt ige a Máté evangéliumából. Aki életét Jézusra, a kősziklára építi, annak rövid távú és örökélet távlatú jövője nem fog összeomlani kártyavárként, semmilyen vihar nem fogja romba dönteni. Ezt mondja el Isten az ószövetségi igében, csak más szavakkal. "Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, Istenednek szavára ... rád száll az Ő áldása. "
Isten a mi naptárunk elejére is be szeretné írni az év igéjét: "Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges." Abba a naptárba akarja beleírni ezt az aranymondást, amit minden nap a kezünkbe veszünk. Ebben az évben különösen is önmagára akarja irányítani a figyelmet. Milyen jó, hogy ebben a mondatban még az is benne van, hogy még nem tudjuk, mi vár ránk. Legalább nem foglalkozunk vele. Régen rossz annak, akinek jövője a saját kezében van. Isten irgalmassága ez is, ti. hogy nem tudjuk mi vár ránk.
Január elsején istentiszteletünkön két lehetőség is kínálkozik: egyrészt a kegyelem elfogadása, másrészt az úrvacsorában megélhetjük, hogy szorosan felzárkózva hozzá tehetjük meg lépéseinket, akár kicsiket, akár nagyokat. Isten nyomában haladva nem akadunk el. A vele való közösségben és titokzatos egyé lételben, az úrvacsorában egészen az övé lehetünk. II. János Pál pápa egész életében azt vallotta, hogy Totus suus sum Maria. Egészen Máriáé vagyok! A 2009-es év elején én is valami hasonlót vallok, csak kicsit más fordításban. Totus suus sum Jesu!
Ámen.