Karácsony ünnepe
Szentendre, 2008. december 25. 10:00
/Rm 5, 18-21/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Tegnap este reményt keltő hópelyhek kezdtek el szállingózni. Aki kinézett az ablakon és szereti a fehér karácsonyt, a csodaszép hófödte tájat, annak szíve nagyot dobbanhatott. Lehet, hogy holnap vakító fehér lesz a város? Ugyanezt élhették át azok, akik tegnap késő este, vagy esetleg ma reggel nagyon korán keltek, bizony egy darabig hatalmas pelyhekben hullt a hó. Azonban most sem volt elég hideg, így az a kevéske leesett hó nem maradt meg.
Karácsony üzenetének pelyhei ezekben az órákban sok ezer templomban szállingóznak. Fölülről hullanak, a szívünkbe akarnak esni, hogy Jézus születésének öröme megmaradjon bennünk. Reményt keltő pelyhek ezek, mindent fehérré, mindent tisztává tesznek. Meg akarnak maradni, hogy vakító fehér és makulátlanul tiszta legyen az, akit betakarnak.
Eszembe jut, hogy néhány évvel ezelőtt minden újság karácsonyi száma megírta: érthetetlen időjárási jelenség lepte meg Jézus földi otthonát: Jeruzsálemtől Betlehemig hó esett.
Pál apostol korából nem hallunk ilyen híreket, azonban a rómaiakhoz írott levélben, ha nem is hóról, de a fehérről és feketéről, a tisztáról és sárosról, a bűnről és a kegyelemről ír.
Ádámot és Krisztust állítja egymás mellé. Egy ember által jött a bűn a világba és egy ember által ment is ki. Ádám hozta be és Jézus Krisztus vitte ki a világból. Ádám engedetlen volt, Jézus engedelmes, Ádám vétkes, Jézus vétlen volt. Hogyan lesznek ezekből az igékből szívünkbe hulló, el nem olvadó hópelyhek, amelyek vakító fehérré, tisztává teszik hitünket, s életünket? Karácsonyi kérdésünkre Isten első, második és harmadik szeretetében kapjuk meg a választ.
A legelső, amit meg kell értenünk az az Isten első szeretete. Isten első szeretete, hogy földre lépett.
Mindig sokat tanulok a régi népdalok kifejező szövegéből és meghatóan szép dallamából. Hogy az egyszerű ember még egyszerűbb hitében mit is gondol Isten földre lépéséről egy csángó népdal így őrizte meg.
"Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,
Betlehembe kibimbózott ződ ág,
Kit rég hogy vár mind az egész világ,
Király mennyből méltóság.
Ó te édes kicsi dologecskám,
Szűz tejemből szopó kis báránykám,
Szép illatú rozmaring szálecskám,
Hamar felnőtt violám.
Tejem vóna meg es szoptatnálak,
Gyócsom vóna betakargatnálak,
A hidegvel csípni nem hagynálak,
Szógálnék, mind Uramnak.
Szűz Márija úgy kesereg vala,
Szent Józseffel szent fiát alitsa,
Most ő nyugszik csak egy marok szénán,
Szemeikből könny csordula.
Ó meg ne vess, hogy későn üsmertünk,
Mert mük hisszük, hogy születtél értünk,
Születésed ó édes reményünk,
Vedd kedvesen énekünk."
Ebben a népdalban benne van minden, amit a csángó ember érez és hisz. A hívő csángó ember énekében Jézus valóban Isten első szeretete, akinek mindenből a legféltettebb kincs, a legértékesebb gyöngédség, a legkedvesebb fogadtatás jár. Isten első szeretetét nem is lehet máshogy fogadni, mint öleléssel. Ez az ő mozdulata is. Isten emberré létele, egy ölelés felajánlása. Meg akar ölelni minket. A viszont ölelés már rajtunk múlik. Mert nekünk ilyen barátságos, ilyen emberközeli Istenünk van. Isten első szeretete tehát, hogy földre lépett, amelyben egy ölelést kínál fel nekünk.
Isten második szeretete fájdalmas, de annál felemelőbb. Isten második szeretete, hogy dupla vétket töröl el. Nem csupán azt, amit Ádám, az ember elkövetett. Az világos, hogy Istennek azért kellett elküldenie Fiát, mert a bűn Ádámon keresztül olyannyira beszüremkedett az emberek személyes életébe, hogy muszáj volt tenni valamit. Isten már nem bírta azt a sok istentelenséget, ami itt volt. Rendbe kellett tenni, ami elromlott, helyre kellett hozni, ami felborult, hogy az emberek ne rohanjanak vesztükbe. Ez nem épp lelket simogató karácsonyi gondolat, de az igazsághoz hozzátartozik. A bűn uralkodóvá akar lenni, amit jó eséllyel kezdett el Ádámnál. Itt egy pillanatra megállunk. Felmerülhet bennünk a kérdés: de kié a büntetés? Az első ember bűnéé, vagy a személyes bűnöké? Ugyanis egy ember engedetlensége által mindnyájan bűnössé lettünk, tehát akkor a halál, mint büntetés mindenkire vonatkozik. Ehhez jönnek még a személyes bűnök, amiket azóta elkövetünk. Tehát amit most rendeznünk kell Isten előtt az az eredendő bűnön felül még a személyesen elkövetett bűnök. Jézus eredetileg Ádám bűne miatt jött a földre és halt meg értünk. Ezzel szemben mit hozott Jézus? Többet, mint amennyit Ádámban elveszítettünk. Megváltott az eredendő ítélet és az azóta elkövetett bűnök alól is. Hiszen Jézus nemcsak Ádám tévedését, hanem az azóta elkövetett bűnöket is megbocsátja.
Így fogadhatjuk be Isten második szeretetét, ti. a bűn arroganciáját, amely önmagában félelmetes, felülmúlja a kegyelem. "Mert ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiárad a kegyelem." - írja az apostol. Bár a bűn kozmikusan érvényes, Krisztus hatalma mindezek felett van. Tudom, hogy nem könnyű ezeket hallgatni; értelemmel felfogni, szívünkkel pedig elhinni, de Karácsony ünnepe eredetileg ezért ünnep. Mert hát a megváltás, Isten második szeretete, a dupla vétek eltörlése történetnek elindulását ünnepeljük.
A Biblia évében nem feledkezhetünk el Isten harmadik szeretetéről, amely maga a Biblia. Isten ugyanis nem csak "úgy szerette a világot, hogy az ő Egyszülött Fiát adta", hanem úgy is, hogy mindezt írásba is foglalta. Szeretetének jelét fogom a kezemben. Ha ez nem volna, nem ismernénk megváltásunk, örök életünk titkát. De Isten mindezt kinyilatkoztatta nekünk. Ez is hozzá tartozik gondoskodó szeretetéhez.
2008 december 25-én kint nincsen fehér Karácsony, de belül, lelkünkben Isten szeretetének három hópelyhe, ami szívünkbe hullott ma, tisztává, világító fehérré teheti életünket. Isten három szeretete: földre lépése, az eredendő bűn, valamint a személyes bűnök megbocsátása és az írott Ige mind az örök, mindvégig megmaradó szeretetéről tanúskodik.
Végül ezekhez a hópelyhekhez használati utasítás is van mellékelve, amit igazán megszívlelhetünk. Ezt pedig így olvassuk: a szívedbe hulló hópelyheket ne söpörd ki, ne is sózd le, a nyílt láng használata is tilos! Hagyd ott, ahová hullott, mert annak ott a helye. Benned.
Hagyjuk meg bennünk Isten három szeretetét, hogy valóban eltöröljön minden hitszegést és vétket, hogy ezáltal Isten legyen mibennünk és mi is Őbenne.
Ámen.