Karácsony esti istentisztelet
Szentendre, 2008. december 24. 16:00
/Lk 2,15-16/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Az éjszaka sötétje mindent beborít. A júdeai hideg levegő éberségre készti a bárány illatú pásztorokat. Tűz körül ülnek és beszélgetnek. Talán újra elmesélik egymásnak, hogy a foltos bárányka megint elcsatangolt, hogy azok a veszélyes fenevadak már megint itt ólálkodtak a nyáj körül, hogy az az öreg birka már alig tud járni, s közben kérges tenyerükkel, készülő botjukat markolva szorgosan faragnak. A párás levegő csak úgy száll a szájukon át, mintha füstöt fújnának, tüzük fénye félig világítja meg érett arcukat.
És akkor teljesen váratlanul, mint derült égből villámcsapás egyszerre tüzük fénye megszázszorozódik és mennyei lény áll meg felettük. Botjukat, késüket eldobva pattannak fel, s akik eddig sem farkastól, sem medvétől nem ijedtek meg, hírtelen inukba száll bátorságuk, s nagyon megrettennek. Szívük hevesen kezdett dobogni, szinte földbe gyökerezik a lábuk, még egymásra sincs idejük nézni, úgy elámulnak a fénylő ruhájú angyal láttán.Az angyal pedig barátságos hangon, amolyan angyali hangon megszólal: "Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet. Üdvözítő született ma nektek, az Úr Krisztus, a Dávid városában."
Milyen csodás jelenés, és milyen meglepő, amit ezeknek a nagyon egyszerű embereknek mond ez az angyal. Aztán alighogy befejezi mondandóját a hírnök, egyszeriben rengeteg angyal jelenik meg, csak úgy hemzsegnek a pásztorok körül és együtt kezdik zengedezni, mintha egy hatalmas kórus szólalna meg: "Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." A pásztorok tán le is ültek a döbbenettől. Ki hallott már ilyet! Ki látott már ilyet! Biztos csak álmodunk, - dörzsölgetik a szemüket. Végül az angyalok serege lassan elszáll és ott maradnak a nyájukat őrző pásztorok pislákoló tüzük fénye mellett.
Most egymásra néznek, s rögtön mindenki tudja, mire gondol a másik. Nem teketóriáznak hát, hanem egyöntetűen megszavazzák, hogy bizony nekik el kell menniük megnézni az újszülöttet, akiről azt mondták ezek a mennyei lények, hogy ő az Isten fia, Üdvözítő. Nyomban veszik sátorfájukat és nagy egyetértésben elindulnak.
"Elmentek tehát sietve..." írja Lukács evangélista. Ma este nekünk hét angyal mondta el, mennyire nagy az öröm a mennyországban, hogy Jézus megszületett. Hosszú évszázadok óta elmondjuk, hogy Jézus megszületett. Évezredek óta nem változott az üzenet: Jézus megszületett, Isten fia világra jött, az Üdvözítő él, jól van, édesanyja is jól van, mindketten egészségesek, József hálás édesapa gondoskodik családjáról, Jézus, a kisfiú, Isten fia már evett is. Miért mondjuk el, miért énekeljük meg, miért nem unjuk még a karácsonyi üzenetet?
A sok lehetséges válasz közül most a pásztorok viselkedésében találunk erre egy választ. "Elmentek sietve..." Ami velük történt az emberfeletti volt. A mennyország ajtaja és az ég kapuja egy pillanatra, csak egy kis résnyire megnyílt. Ez elég volt ahhoz, hogy az angyalok, az istent imádó, Istennek éneklő mennyei lények gyorsan tegyenek egy kört a pásztorok körül, hogy együtt elzengjék kitörő lelkesedéssel: "Dicsőség a..." Ez olyan vonzó, olyan gyönyörű, olyan leírhatatlanul szép volt, hogy eszükbe sem jutott, hogy kételkedjenek, meg sem fordult a fejükben, hogy valaki ugratja őket, hanem hittek az angyalok szavának. "Elmentek tehát sietve..." Nem mondom, hogy szaladjunk ki a Bükkös partjára és ezek után nézzük meg, nincs-e ott Jézus. Ne szaladjunk, de nézzünk magunkba és ismerjük fel Jézust, aki bennünk születik meg. Istentiszteletünkön szolgáló szolgatársaimhoz, a gyermekekhez, fiatalokhoz fordulok és megkérdezem őket: Szeretnétek, ha a szívetekben megszületne Jézus? Áldott Ünnepet kívánok nektek!
Ámen.