Ádvent 4. vasárnapja
Szentendre, 2008. december 21. 10:00
/Ézs 49, 1-6/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Már csak hármat kell aludni! - hangozhatott el ma reggel sok kisgyermek szájából a lelkes mondat. A várakozás utolsó napjaiban ők a legizgatottabbak. Olyan jó volna, ha a sejtelmes ünnepi meglepetésekben már egészen kicsiként megértenének, hogy az ünnepeltek nem ők, hanem Jézus; karácsonykor nem a kicsinyítő képzővel ellátott Jézus mesébe illő varázsereje, hanem a tőle kapott szeretet az alapja minden egymás iránt tanúsított kedvességünknek. Ezért mi, felnőttek vagyunk felelősök.
Azonban a születésnap megünneplése előtt, hogy jól értsük, ki született meg karácsonykor, az ádventi koszorú negyedik gyertyájának fényénél utoljára szegődjünk Keresztelő János, a Jézus előtt járó útkészítő mellé.
Jézus népszerűsége felfutóban van. Egyre többen vonzódnak hozzá. Híre ment annak is, hogy akit Keresztelő János beharangozott, megérkezett. Akik eddig Jánosról nyilatkoztak úgy, hogy ő a "non plusz ultra," sokak Messiás jelöltje, amióta Jézus betöltötte a harmincadik életévét, Keresztelő bár a tisztességes, de mégiscsak a második helyre szorult vissza. A külső elemző szemével mindezt látva, úgy tűnik Jézus magas fölénnyel nyer. És már keresztel is. A másik három evangélium, a szinoptikusok, Máté, Márk és Lukács nem számolnak be arról, hogy Jézus keresztelt volna. János evangélista lényegesnek tartja megemlíteni ezt. Bizony, Jézus Júdea földjén keresztel.
Sokak szerint Keresztelő János bajban van. Riválisa, Jézus, el fogja venni a kenyerét. Féltékenykedni kezdenek János tanítványai és felmerül bennük a kérdés: Vajon ki az igazi: Jézus, vagy János? Kinek a hivatása származik Istentől?
A Keresztelő János köré gyűlő tanítványok döbbenete és keserű dühe érthető. Jézusék keresztelnek. Jól megy nekik, alig kezdték el mozogni az emberek között, minden eddigi próféta, minden eddigi kiválasztott tulajdonságait felülmúlja a Mester személye. Elbizonytalanodnak, mert a názáreti mellett Jánosuk nimbusza mintha jelentéktelenebbé válna, félő, hogy totális vereséget szenved szeretett Mesterük.
Vajon mi lehet ennek az oka - tanakodnak az irigykedő féltékeny, kicsit összezavart tömegek. Jézuséknak jobb lenne a menedzsmentjük? Ügyesebb média hálózatot hoztak volna létre, magasabb színvonalú csapattal dolgoznának, esetleg van valami korrupció húzódik meg töretlen népszerűségük mögött?
János válaszol. Olyan alázatosan és bölcsen. "Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott neki." Tehát Jézus Istentől kapta azt az ajándékot, hogy sokak mentek hozzá. Mindenképpen látnunk kell, hogy mind a két szereplő: János is, meg Jézus is Istentől hitelesített személy. A követőknek versengés helyett a mindkét szent embert megajándékozó Istenre kellene figyelniük.
Aztán persze János újfent megerősíti, hogy már megmondta: nem ő a Krisztus, neki csupán Jézus érkezésének beharangozása volt a feladata. Végül egy gyönyörű metaforát használ: Jézus a vőlegény és ő pedig a vőlegény barátja. A vőlegény kimondhatatlan öröme, hogy találkozik a menyasszonnyal, velünk, az egyházzal, és a vőlegény barátja mindezt közvetlen közelről láthatja, sőt, hallhatja a hangját, amikor a menyegzőre érkezik. Aztán anélkül, hogy a két égitest egyikét is megnevezné, pusztán azzal, hogy mozgásukra utal, a vőlegény Jézust a növekvő Naphoz, önmagát pedig a fogyatkozó Holdhoz hasonlítja. "Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem."
A názáretit és keresztelőt megismerő emberek két Istentől hitelesített ember közül akartak választani. Keresztelő János mutatóujja Jézusra szegeződött: őt válasszátok! János mozdulata óta ezt tesszük. Nem az igehirdető személye, nem egy jólelkű, hívő ember alakja, nem az számít, aki beszél nekünk a mennyek országáról, hanem Jézus.
A bibliai korban élő tanítványok dilemmája ma más formában jelentkezik. Döntenünk kell. Nekem is döntenem kell hívő keresztény emberként és a testvéreknek is dönteni kell kit választunk. Nem könnyű, mert annyi minden bezavar. Régen Keresztelő János tanítványait Jézus megjelenése, színre lépése zavarta meg. Minket Jézus eltűnése és eltakarása.
A közelmúltban találkoztam egy német teológiai professzorral, akinek a felesége szintén teológus. A férj azzal dicsekszik, hogy felesége benne volt abba a Bibliafordító bizottságba, amelynek feladata a Biblia mai nyelven való megszólaltatása volt. A bizottság bravúros megoldása már a könyvpiacon van; a fordítók Isten nevének helyét kihagyták, csupán egy üres szóköz jelzi, hogy oda majd mindenki azt gondolja, ami számára Istent jelenti.
Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvből tudjuk, hogy Pál apostol Athénban a pogányok között járt, akik sok istent elfogadtak, bálványok sokasága közül választhatott mindenki kénye-kedve, kulturális és ideológiai ízlése szerint. Pál az aeropagoszon talált egy olyan oltárt, ami az ismeretlen istennek volt felállítva. Beszédében az ismerten istennek fenntartott helyre Jézust emelte be. Így ismertette meg a pogány athéniekkel a Megváltót, amely nyomán néhányan megtértek.
Ma Isten nevét kitörölik a Bibliából. A liberális teológusok a globalizált Bibliával erősen maszatolnak. Nem lesz ennek jó vége! Istennek, Jézusnak a nevét nem lehet kitörölni a Bibliából. De nem csak a Bibliából, az ő ünnepéből sem. Ki látott már olyan születésnapot, ahová csak az ünnepeltet nem hívták meg? Én már láttam. A családi karácsonyok legtöbbje ilyen. Az ünnepelt maradjon csak a mennyben, ott jó helyen van. Elkeserítő. Nem, inkább szívszorító. Hogy mit fognak ezek az emberek a feltámadás ünnepén kezdeni, nem tudom. Egymást fogják szorongatni, vagy a karácsnyi hangulatot, a nagy családi összejövetelek, a hatalmas ebédek és vacsorák emlékét - nem tudom. Ez elég kevésnek tűnik. Fontos, de mint az új német Bibliafordítás, hézagos. Istenmentes.
Ádvent negyedik vasárnapján, három nappal Jézus születésének ünnepe előtt láthatjuk, hogy Keresztelő János nem maszatolt, hanem rámutatott. Aki karácsonykor személyes Megváltóját, Jézust ünnepli, azt Jézus is személyesen meg fogja ünnepelni.
Erről hallhattunk az oltár előtt, Jelenések könyvéből felolvasott igében. A mennyei város közepén Isten és a Bárány, Jézus trónusa előtt állnak majd a hívő emberek "és látni fogják az ő arcát és az ő neve lesz a homlokokon." Aki néven nevezi Jézust, annak homlokán letörölhetetlenül ott lesz az ő neve is.
Ámen.