Ádvent első vasárnapja
Szentendre, 2008. november 30. 10:00
/Mk1,1-5/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Egyszer egy király hosszú évekig tartó útja után végre országába indulhatott vissza. Bizony, egy évtized alatt a birodalma egyetlen lakója sem emlékezett már termetére, arcára, csak a neve maradt fent. A helyét ugyan őrizték a trónteremben, magas trónusa előtt mindenki hajlongott amikor csak elment előtte, de már senki sem gondolta komolyan, hogy valaha visszatér a király. Sokan azt rebesgették, hogy talán már nem is él. Most végre mégis megérkezett a jó hír. A király nemsokára itt van. Azonban senki sem tudta, milyen királyt várjon, egyedül a királynő emlékezett mindenre. Ő a hosszú évek alatt hűségesen várta azt, akit mindennél jobban szeretett, egyetlen nap sem hajtotta le fejét anélkül, hogy ne gondolt volna férjére és ne idézte volna fel arcát. Tudta, hogy minden kétség nélkül fel fogja ismerni a királyt. Azonban a többi ember kétkedve kérdezgette egymást: vajon honnan fogjuk tudni, hogy tényleg ő az? Sokan csalóktól tartottak, mások a király hűtlenségéről beszéltek. A királynő szíve szerint mindenkinek elmondta volna, kit kell várni: hogyan nézhet ki most a király, milyen lehet most, de képtelen volt szavakba önteni azt, amit legbelül érzett. Ezért kitalálta, hogy a birodalom lakóit megtanítja, hogyan várják a királyt és a várakozás ideje alatt erről kezdett beszélni az embereknek. Mindenkit megkért arra, hogy mosakodjon meg és öltözzön új ruhába, legyen készen a király fogadására; tanulják meg, hogyan kell a királyt megszólítani és vele beszélgetni, hogyan kell a nagy lakoma idején a királyi asztalnál viselkedni. Elmondta azt is, hogy mire számíthatnak az országban: változásokról és a birodalom megújulásáról beszélt.
Keresztelő János is egy király érkezését harangozza be Márk evangéliumának prológusában. Elmondja, hogyan készüljenek fogadására. Ő is egy feledésbe merült személy várásáról, majd mosakodásról beszél; a lélek fürdőjéről, a keresztségről, a teljes vízbe merülésről, ami a kor embere számára a meghalást és a megtisztulást jelenti, lelki értelemben az óember, a "régi én" halálát és az új ember megszületését. Térjetek meg és keresztelkedjetek meg, hogy bűneitek bocsánatában, a megtisztulás örömében várjátok Istent, aki úgy döntött, hogy inkarnálódik, testet ölt. Az Ige, a teremtő hatalmú szó, az egyetlen mennyei felség, személyét tekintve a Teremtő Lélek megmutatja magát, hogy befogadhassuk őt.
És Isten - emberré léte előtt sok száz évvel - Ézsaiás prófétán keresztül megszólal: Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti, megismerteti az utat, hogy készek legyenek a fogadásomra: hogy megismerjenek és tudják, ki vagyok. "Íme, én..."
Ádvent első vasárnapján legelsőként erre a hangra kell figyelnünk: "Íme én..."
Grünewald híres isenheimi oltárképén Keresztelő János csontos ujja Jézusra mutat. Nem keresztelő János szikár ujján kell legeltetni szemünket, nem is Márk evangélista tömör megfogalmazásában kell gyönyörködnünk. Ádvent indulásában Isten szavát kell meghallanunk. Íme, én...
Isten gyakran szólal meg így. Íme, én nem voltam veletek, de most érkezem. Eljöttem és még egyszer el fogok jönni, aminek óráját éppúgy nem tudjátok, mint első látogatásom idejét. Íme én érkezem.
Isten gyakran szólal meg így. Íme, én távollétemben sokat gondoltam rátok, mert távollétemben is veletek akartam lenni, de ti majdnem mind elfelejtettetek. Pedig azért lettem királyotok és azért haltam meg, hogy soha ne feledjétek el, ki vagyok. Az vagyok, aki mindennél jobban szeretlek titeket. Bármire képes vagyok értetek, csak hűséggel várjatok és emlékezzetek arra, mit tettem értetek. Íme, én vagyok...
Isten gyakran szólal meg így. Íme, én. Micsoda erő van abban, amikor egy sorsfordító eseményben, döbbenetes váratlan változásban, elviselhetetlen fájdalomban, sikertelenségek kudarcában, mély magányba borulásban egyszer csak megszólal Isten: abban, ami veled történik, ott vagyok én is. Cselekvő részesként, társként, barátként, szenvedőként, vigasztalóként, csendben hallgatóként, rád figyelőként, megértő és irgalmas királyként. Veled vagyok egy házastárs segítő szándékán, egy barát gondolatán, egy lelkész imádságán, egy lelkigondozó meghallgatásán, egy ölelésen, a szereteten, a megbocsátáson keresztül - ott vagyok. A történésekben vagyok. Életed része vagyok. Nem vagy egyedül, nem vagy magadra hagyva, nem vagy másoknak kiszolgáltatva. Együtt haladok veled, küzdök érted, ha kell együtt sírok, ha kell együtt nevetek veled, s ha megfáradtál együtt pihenek veled és ott vagyok melletted. Íme én veled vagyok.
Isten gyakran szólal meg így. Íme én látom, hogy folyik köztetek. Látom, hogy a gonosz gyakrabban győz, mint a szeretet. Ezért el sem mentem. Nem hagytalak titeket árván. Veletek van, köztetek vannak azok, akiken keresztül vagyok. Hogy elviseljétek a szeretetlenség nyomorát, hogy ti, akik visszavártok engem, erősödjetek meg a mindent legyőző szeretetben, mert ennél nagyobb fegyvert nem kaphattok. Ez az én fegyverem. Jó mindenre. Használjátok! De még most nem érkezem. Most még nem látogatlak meg benneteket a teljes mennyei dicsőségben. Még várjatok, de legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva!
Ádventben, amikor a bűnbánat színe, a lila terítő kerül az oltárra és amikor hétről-hétre nagyobb lesz az ádventi koszorú gyertyáinak fénye, így érthető meg Jézus Krisztus, Isten Fiának jelenvalósága és érkezése. Ha ő érkezik, egyre világosabb lesz. Ha itt van, szeretetével beragyog mindet és a keserű, csalódott, fájdalmas és mélyen barázdált ábrázat örömmel teli békességgel simul ki. megtörténik ez egy nemzet történelmében, egy család életében éppúgy, mint személyesen, velem.
Így érthető meg Keresztelő János könyörgésében tolmácsolt isteni kérés: "Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit, a göröngyös utat simává!" Térjetek meg, térjetek hozzám, bárhol kószáltok! Halljátok meg a hangomat és induljatok el megtisztulva szabadon jót tenni. Hadd szóljak én az ajkatokkal, hadd cselekedjem én veletek és általatok!
A király érkezik. De akik hisznek benne, akik úgy vannak jelen ebben a világban, hogy nem múlik el nap, amikor ne gondolnának rá, mint szerelmes a szerelmére, azoknak most is itt van.
Hogyan készülsz az Ádventre? Van már ünnepi ruhád? Megmosakodtál? Tiszta vagy? Tudod már, hogyan szólítod Őt meg és mit mondasz neki? Ő azt is tudja, ha várod, azt is, ha nem. Ma még van időd. Nemcsak az ádventi koszorú elkészítésére. Szívedet ünneplőbe öltöztetni és várni, hogy ismét megjelenjen és megszülessen - benned.
Ámen.