Szentháromság ünnepe utáni 24. vasárnap
Szentendre, 2008. november 2. 10:00
/Kol 1, 9-14/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Amikor bő egy évvel ezelőtt Szentendrére kerültem, egyik első dolgom volt, hogy beszereztem egy térképet. Tudtam, hogy meg kell ismernem a gyülekezetet, sokat fogok látogatni. Ám térképemen a tizenhárom hozzám tartozó település közül mindössze hat volt feltüntetve, ezért számtalanszor megtörtént, hogy lementem a térképről. Ilyenkor vettem igénybe a telefonos segítséget, vagy egyszerűen megálltam és megkérdeztem valakit: mondja meg nekem, hogyan jutok el a keresett helyre. Ismerőseim gyakran ajánlották, hogy szereljek be az autóba egy GPS-t, egy olyan készüléket, ami nemcsak egy képernyőn mutatja az utat, hanem egy hangszóró segítségével, emberi hangon el is mondja, merre kell menni.
A felolvasott ige is ilyen. Nemcsak mutatja, hanem el is mondja az utat, merre kell menni az örök élet felé. A keresett cím a mennyek országa, utca és házszám nincsen, mert ott mindenki együtt lakik. Aki oda bejut, annak minden világos lesz és nem lesznek olyan kérdések, mint: "Tessék mondani, Isten házába jöttem, jó helyen járok?, vagy hogy "Mondja, kedves, az Atya és a Fiú, még mindig itt lakik?"
Ez a GPS még nem tökéletes masina, ezért sokszor téved. Például aki GPS segítségével templomunkat, a Bükkös part 2-t keresi fel, az rendszerint a Duna partján, a Duna korzó végében találja magát, úgy 400 méterre tőlünk.
A mi GPS-ünk, a Biblia szava, az ige sohasem téved. Nem navigál félre. Rámutat a mennyek országára, ahol Isten otthon van, amit a kezdetek kezdetén megépített és berendezett számunkra és el is mondja, hogyan jutunk oda. (Zárójelben jegyzem meg, hogy megjelent a 2009 évi Útmutató, amelyben minden napra két ige van kiírva és két ige van elolvasásra kijelölve. Számtalanszor átélem, hogy ezek tényleg útmutatók.)
Alapigénkben Pál apostol levelének első fejezetében kolossébeli gyülekezetnek utat mutat, de nem csak mutat, hanem egy útleírást is ad hozzá. Mondanivalójának két része van. Egyrészt az apostol feltárja szívét a gyülekezet előtt és elmondja nekik: imádkozik értük, hogy a közösség tagjai teljenek meg Isten akaratának megismerésével. Ez még előttük van, még nem teltek meg Isten akaratának teljes megismerésével. Másrészt szól arról az útszakaszról, ami már a hátunk mögött van, ti. Krisztussal való találkozásukról és az ebből következő fordulatról.
Ezt az igét jobban megértjük, ha ez utóbbival kezdjük. "Soha ne szűnjetek meg hálát adni az Atyának, aki alkalmassá tett benneteket, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek." "... alkalmassá tett benneteket..." Hogyan tett bennünket alkalmassá a mennyország házigazdája? Jézus által. Ha nincs Jézus és az amit tett, nem vagyunk alkalmasak Isten országára. Ez megtörtént. Nemcsak a történelemben, hanem a Kolosséban élő keresztények életében is. A szentek örökségébe léptek. Nem azért mintha olyan tökéletesek lettek volna, hanem mert már nem kötöttek kompromisszumokat Jézussal, hanem teljesen átadták az életüket neki. Naponta ebből éltek. Világos volt számukra, mi a dolguk.
Azt mondja az ige: "Az Atya ... megszabadított minket a sötétség hatalmából és ő vitt át minket szeretett Fiának országába..." Cserháti Sándor újszövetséges professzor úgy fordította ezt a szót, hogy az Atya áttelepített minket Fiának országába. Fogta az összes cókmókunkat, átnézte, átválogatta, szortírozta, amit kellett kidobott, amit kellett kimosott és áttelepített minket. Átnézte az életünket, megmondta, mit kell otthagynunk a régi életünkből, lemosta a bűneinket és áttelepített. Akik hiszünk benne, már oda tartozunk, de még itt kell élnünk.
Fél lábbal a mennyországban lennénk? Nem mondanám. De azt tudom, hogy aki naponként bűnbocsánatból él, az át van telepítve az Atya Fiának, a Világ Világosságának, Jézusnak országába. Az ilyen ember olyan, mint a növény. Fényáteresztő. Ebből táplálkozik. Ez amolyan lelki fotoszintézis. Bűnei szürkesége, mert azok megbocsáttattak, már nem akadályozzák. Bár élete koszolódik, de újra és újra tiszta lesz. Ennyit jelent Jézussal és az ő világosságában élni. Amikor együtt ünnepeljük az Úr szent vacsoráját, ez történik. Nem fényeskedünk, csillogunk és villogunk, de Isten ránk ragyog és ez nekünk elég. Két dolog szükséges azért. Egyfelől meglássam azt a ragyogást. Ehhez bizony belső látás kell. Ha nem látom, nincs kiben hinnem. "Kérjetek és adatik" - mondja Jézus. Másfelől el kell hinnem, hogy rám is ragyog. Nem csak úgy a semmibe, hanem rám. Jézus az úrvacsorában értem ragyog, szeretetével rám ragyog és azt mondja: megbocsáttattak a te bűneid. Ez már egy darabka mennyország. Ez már valami. Valami abból, ami még csak ezután jön csak!
Ugyanis a mennyország elképzelhetetlenül csodálatos valóságát a maga teljességében itt még nem láthatjuk meg. Igénk ezért az előttünk álló útszakaszról is szól.
Pál imádkozik. Azért könyörög, hogy tökéletesen ismerjük meg Isten akaratát. Isten akarata Jézus. Isten megismerése Jézus megismerése. Jézus ismerése bölcsesség. Erre a bölcsességre Isten lelke vezet. Az Isten Lelke által vezetett életnek gyümölcsei egészségesek. Nem hiába beszél a Prédikátor arról, hogy mindennek rendelt ideje van. Minél közelebb vagyok Isten akaratához, Jézus megismeréséhez, annál inkább tudom, minek mikor van itt az ideje.
Pál apostol igéje szerint, amit mi erre a vasárnapra kaptunk, az imádkozás és az igeolvasás ideje van. Mert megvan az ideje az úton levésnek és megvan az ideje a megérkezésnek. Az előttünk álló úthoz, az odajutáshoz legnagyobb segítségünk a mi GPS-ünk, amit a mennyből látnak el információval. A legnagyobb információ, hogy az Ige testté lett. Ez az ige mutatja és mondja az utat. Most azt mondja: Menj előre! Ne térj le se jobbra, se balra. Menj egyenesen a következő kereszteződésig. Látod Jézust? Akkor megérkeztél. Leparkolhatsz.
Ámen.