Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap
Szentendre, 2008. augusztus 31. 10.00
/Mt 6, 24-34/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Tegnap a Szentendre éjjel-nappal rendezvénysorozat keretében gyülekezetünk 12 lelkes szolgálattevőjével Láthatatlan Színházat, vagy ahogyan mi nevezzük, "Láthatatlan Theatrumot" készítettünk a város főterén. Ezt a műfajt egyre többen ismerhették meg az elmúlt fél évben, aminek a lényege az, hogy egy zárt területen, bekötött szemmel, egy kifeszített kötél és a szolgálattevők, un. "révészek" segítségével kell végigmenni egy pályán, s közben a látáson kívül minden más érzékszervet használva próbáljuk megjeleníteni és megeleveníteni az Istennel való kapcsolatunkat.
Egy nagy adag bizalomra és természetesen nyitottságra van szükség ahhoz, hogy valakit megérintsen Isten szava egy mondaton, a zenén, érintésen, ízlelésen, vagy épp szagláson keresztül.
A Láthatatlan Theatrum végén a vándorokról egy lelkigondozó leveszi a kendőt, akivel lehetőség nyílik néhány percet eltölteni. Tegnap az én feladatom volt a vándorok megérkezésénél jelen lenni és meghallgatni őket. Több vándor szava a fülemben cseng, de egy vándoré különösen. Egy velem egykorú srác kis csend után elkezdte mondani: Az elmúlt hetekben feleségemmel háromszor éltünk át patthelyzetet. Építkezünk, egyre több a gond, munkahelyen is változások vannak és a családjainkban is volt egy mélypont. Eddig minden gyeplőt a kezemben tartottam, erősen és magabiztosan, de mindegyik kicsúszott.
Úgy érzem nem tudok mindent irányítani, ehhez kevés vagyok. És aztán elmondta, hogy az előző 10 percben élte át, hogy amikor Istenben vakon megbízik, ő átveszi a vezetést, szól, útbaigazít, amiben már nincs hiba. "Az előbb három gyeplőt adtam át neki." - fejezte be.
A Hegyi beszéd közepéből felolvasott ige ugyanerről beszél. Engedd el gondjaidat és Istennek gondja lesz rád. Fogd meg azt a madzagot, amit ő ad és ő majd vezet téged.
A Hegyi beszéd is egy ilyen madzag.
Azt látjuk, hogy ismét együtt a nagy tömeg. Jézus keres egy hegyet és annak tetejéről hosszasan tanítgatja a legkülönfélébb háttérből érkező embereket. A tömeg tátott szájjal hallgatja a Mestert, aki a gyakorlati élet minden apró területére kitér. Beszél az adakozásról, a törvényről, elmondja kik a boldogok, de szó van a böjtölésről, az igazi kincsről, imádságról. Tulajdonképpen Jézus beleszól az emberek életébe. Emberek! Figyeljetek! Néhány dolgot sürgősen a helyére kell tenni, mert amit gondoltok, nem jól gondoljátok!
És ezek közül a nem jól gondolt dolgok közül most azt mondja: ne aggódjatok! Túl sokat foglalkoztok magatokkal! Ne görcsöljetek azon, hogy mit egyetek és mivel ruházkodjatok! Legalábbis ennyit ne! Listátokon az anyagiak, a megélhetés sokkal hátrább kellene, hogy kerüljön. Változtassatok az értékrendeteken. Azt javaslom, hogy először foglalkozzatok Isten dolgaival, aztán abból már egyenesen következik a többi. De hohó! Nehogy fordítva legyen, mert akkor nem lesztek különbek és mások a pogányoknál!
Hát Jézus ma a mi életünkbe is ezzel az igével akar beleszólni. Hohó! Előbb az Isten dolgai, aztán abból már következik minden! Tudom, sokszor nem könnyű elviselni, ha valaki bele akar szólni abba, hogyan éljünk. Jézus megteszi.
Megállítanak Dietrich Bonhoeffer, a 20. századi neves német teológus szavai: "Ha nem szeretjük Isten, akkor gyűlöljük. Nincs középút."
Jézus arra bíztat bennünket, hogy válasszunk. Válasszunk Isten és a világi javak között. Döntsük el, mit minek rendelünk alá. A világi javakat Istennek, vagy Istent rendeljük a világi javak alá. Biztos vagyok benne, hogyha Isten lecsúszik a dobogóról, akkor őt már észre sem fogjuk venni és a "futottak még" sorába száműzzük őt. Ha nem Isten áll az első helyen gondolkodásomban és életvitelemben, akkor olyan, mintha nem is lenne. Jézus radikalizmusa sokszor fájdalmasan érint bennünket, de ő pont arról tanít, hogy boldog az az ember, akinek Ura Jézus és nem valami, vagy valaki más.
Luther egész teológiai gondolkodásának alapja, hogy az egyszerű, olvasni és írni nem tudó emberek is megértsék az evangélium üzenetét, és Jézus szavai átjárják egész életüket. Erről az igéről egyik prédikációjában lényegre törően így ír: "A madárka énekli a maga Te Deum laudamusát, (az Isten dicséretét). Ha megkérdeznéd: madárka, miért vagy ilyen vidám? Hol van a szakácsod és a pincéred? Azt felelné neked: Nem vetek, nem aratok, csűrbe sem takarok, mert van tartalékom, van kiváló szakácsom és pincérem; Mennyei Atyám a neve."
Sem Jézus, sem pedig Luther nem beszél másról, mint egyetlen szóról: Elég. Milyen nehéz kimondani: elég.
Amikor Jézus Isten gondviseléséről tanított, az igényszintünk határát feszegette. Elégedett vagyok-e azzal, amit úgy tudok megszerezni, hogy közben sem az Istennel, sem az emberekkel való kapcsolatom nem csorbul. Jézus nem volt irigy a gazdagokra. Természetesen ő is tudta, hogy ha valakinek mindene megvan, abba a szívbe már nehezen fér bele Isten országa.
Ma sem könnyű a gazdag embereknek Isten felé fordulni. de a gazdagságra vágyónak, a gazdagságra törekvőnek sem. Nem könnyű, de nem is lehetetlen. Minden attól függ, mi, vagy ki van a listámon az első helyen. Ismerek tehetős keresztény, oda szánt életű embereket. Olyat is, aki tizedet ad. Olyat is, aki vagyonának felére úgy tekint, mint amit másokkal akar megosztani. Minden attól függ, ki, vagy mi van szívem közepén és szívem közepén kinek, vagy minek építek oltárt.
Érdekes megfigyelni a mammon szó jelentését. Jézus azt mondja, senki sem szolgálhat két úrnak: Istennek és a mammonnak. A mammon a görög amon igével van összefüggésben, amelyből az ámen szavunk is származik. Így ez a mammon szó jelentése: amiben bízunk, amire támaszkodunk. Kire mondok áment, kiben bízom? Istenben, vagy valami másban?
És vajon megfogadom-e Jézus kérését minden nap? Igen, minden nap. Megpróbálom. "Keressétek először az Istennek országát és az ő igazságát és ráadásul minden megadatik néktek." Tényleg minden! Minden...
Ámen.