Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap
Szentendre, 2008. augusztus 10. 10.00
/Ézs 29, 17-24/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Még két hétig a világ szeme a Pekingi Nemzeti Stadiont és környékét fürkészi. A madárfészekhez hasonlító és a köznyelven már csak "Madárfészekként" emlegetett, több, mint 90 ezer embert befogadó építészeti remekmű alkotóinak gondolata telitalálat. Egy fészekben vagyunk, legyen bőrünk akár sárga, sötét, vagy világos. Ebben a fészekben szorosan egymás mellett élünk, egyre szorosabban, ezért ebben a fészekben csak békességben lehet együtt élni. Ez a fészek azért épült, hogy a világ nemzetei szimbolikusan is együtt ünnepeljenek és együtt örüljenek a földkerekség legnagyobb eseményén. Ez a monumentális épület sok ezer tonna acélból, szinte elképesztően bravúros technológiával megépített létesítmény, amivel a kínaiak méltán maradhatnak a világverseny élvonalában, elgondolkodtatott.
A emberiség valóban egy fészekben van. Régóta tudjuk, hogy a létfenntartás mellett lelki eledellel is táplálkozunk kell. Sok törvényszerűséggel szemben lelki síkon nem az számít, ki hogyan tülekedik ebben a fészekben, hogy minél nagyobb lelki falathoz jusson, hanem az, hogy kinek mit és mennyit nyújt Jézus. Nem az számít ki mióta ül ebben a fészekben, hanem az, hogy megkapja-e azt a táplálékot, aminek segítségével egyszerre csak kiröppenhet ebből a fészekből.
Az elmúlt napokban rádióban és televízióban számtalanszor halott mondat megütötte a fülemet. Már az olimpia elején a sportolók nyilatkozata kezdődött így: "Rendkívül erős volt a mezőny."
Abban a helyzetben, amiről mai vasárnapunk beszél nincs mezőny, mert nem versenyzünk. Az istentiszteletünk nyitányaként felhangzó zsoltáros szavai arról tesznek bizonyságot, hogy egyedül az Úr a reménység, nincs más rajta kívül, "... bizodalmam te vagy ifjúkorom óta". Pál apostol a második korinthusi levélben arról ír, hogy egyáltalán nem önmagunktól vagyunk alkalmasak az új szövetség szolgálatára, hanem Isten tesz alkalmassá minket. A Márk írása szerinti evangélium pedig a teljesen kiszolgáltatott süketnéma meggyógyításáról tudósít, ahol Jézus az egyetlen, aki szavára: "Effata, azaz nyílj meg", megnyílik az addig néma fül és leoldódik a nyelv komisz bilincse. Isten lép, Isten tesz, Isten szól, Isten parancsol.
Ézsaiás próféta könyvéből felolvasott igahirdetési alapige pedig Jeruzsálem ostromát követően a szabadulásról szól. Isten mindent újjá tesz - olvashatjuk a fejezetünk alcímét. És ez az, amiről ma szólni kell. Nem mi vagyunk azok, akik újjá tehetünk bármit is, ami üdvősségünkkel, az örök élettel kapcsolatos. Sok mindenre képesek vagyunk. Rendezhetjük kapcsolatainkat, anyagi tartozásunkat, tisztázhatjuk a félreértett helyzeteket, de újjá tenni, újat teremteni egyedül Isten tud. Olyan újat, ami vegytiszta és alkalmassá tesz bennünket arra, hogy vele találkozzunk, egyedül ő képes. Néha mi is elhisszük, hogy nekünk is van ilyen újjá teremtő hatalmunk.
Próbálkozunk. Alakítjuk az időjárást, viharfelhőket szüntetünk meg; az ember teremtésébe kontárkodunk; személyiségi jegyeinket változtatjuk meg, csakhogy kifelé előnyünkre változzunk és sorolhatnánk.
Ézsaiás mondataiból egyértelműen és világosan kicseng. A gyökeres változás, az ország, Izrael megújulása, benne az emberek hozzáállása, a közfelfogás és az értékrend kialakítása nem a nép megtérésének következménye, hanem Istené. Minden gyökeres, tehát lényegi változás Isten cselekedetének folyománya.
Milyen káosz lenne, ha a kereszténység úgy működne, mint az olimpia. Selejtezőkkel, középdöntőkkel és döntőkkel. Lennének tovább jutók és lennének kiesők, csak a teljesítmény számítana. Még jó, hogy a kereszténység nem így működik. Jézus sem így válogatta ki a tizenkettőt. Sete-suták voltak már ők is, mi mások lettek volna? Törékenyek, bűnösök, visszaesők és gyengék. De Jézus alkalmassá tette őket, azért, mert ... tulajdonképpen nem tudjuk miért. Csak. Mert neki így tetszett. Mert ő már látott valamit, amit ők még éveken keresztül nem. Az az igazság, hogy Isten történeteinek, ami egyben a mi személyes történetünk, szóval ennek az elején gyakran tapasztaljuk, hogy látszólag minden az ellen van, amit ő akar.
Első hallásra Isten megoldásai sokszor népszerűtlenek és illogikusak. Visszatérve Kínához. Hány és hány keresztényt csúfolnak és aláznak meg napjainkban is, akár emberiségi jogaiban megsértve, csak azért mert keresztény. Istennek terve van velük. Terve van azzal a közel másfél milliárd emberrel, akik döntő többsége még nem ismerte meg Jézust. Csendes és alázatos reménységgel várhatjuk, hogy Isten megváltó cselekedete, a megváltás igazolja azok hitét, akik ezekben a sötét időszakokban is kitartóan hittek az Úr Jézusban, de akikről még senki sem hitte, hogy Isten velük van. És talán mi is látni fogjuk, hogy az igazak öröme nem az ellenségeik bukása fölötti káröröm lesz, hanem Isten dicsőségéből fakadó és Isten dicsőségének szóló öröm.
De térjünk vissza igénkhez. Isten országának építménye egészen más. Itt nincsen előre lemért és jól belátható pálya, csak életpálya, aminek hosszúságát ívét és kanyarjait bizony előre nem látjuk; a versenyzőknek nem kell akkreditációs papírokra várni, mert itt mindenki részt vesz; a menny és föld között tudósítóknak mobiltelefon és képernyők helyett inkább szárnyuk van; ebben a mennyei valóságban még az érmet is inkább csak egyszerűen talentumnak hívják; dobogóval sem találkozunk, legfeljebb a Golgota három keresztjével, ahol tudjuk, ki függ a dobogó legmagasabb fokán. Isten országa és rendje más.
Isten azt mondja: "Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca, mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet." Isten kezének munkája pedig nem más, mint Jézus.
Végül egy utolsó kép a pekingi olimpiáról. Bizonyára sokan látták az olimpia nyitó rendezvényét. Minden idők egyik leglátványosabb ötkarikás megnyitójának elején ötletesen a madárfészek felé vezető utat. Helikopteres közvetítés segítségével jól lehetett látni, ahogyan a hatalmas tűzijáték-technikával az égre rajzolták azokat a lábnyomokat, amelyek a stadion felé haladtak. Mintha egy óriás lépkedett volna a nemzetek tömege felé.
Az emberiség helyzete ugyanez. Isten hatalmas léptekkel közeledik a nemzetek felé, felénk. Jézusban megérkezett. Mi pedig a fészekben, egymás mellett egyre szorosabban fogadhatjuk a lelki táplálékot. Fogadjuk. Mert ha most nem fogadjuk, ki tudja mikor kapunk legközelebb, s lesz-e legközelebb. Isten pedig azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön!
Ámen.