Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnap
Szentendre, 2008. augusztus 3. 10.00
/2 Sám 1-15a/
Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Egy király történetének leleplezése áll előttünk. Az ószövetségi krónikás nem egy puccsal, politikai bukással, vagy államvezetési hibával, hanem egy magánéleti botlással és annak leleplezésével foglalkozik. Dávid, a király, a zsidó nép kiemelkedő alakja, a magas piedestára emelt államférfi most leplezetlenül áll előttünk. De mi is történt?

Dávidnak mindene megvolt. Híres volt, kedvelték az emberek, az ószövetségi kornak megfelelően szemtelenül sok felesége volt, akik közül nem is emlékezhetett mindegyikre; erős hadserege biztos kormányzást biztosított, de neki mégsem volt mindez elég. És ez a még mindig nem elég érzés annyira mohóvá tette, hogy képes volt megöletni azt a férfit, Úriást, akinek a felesége, a szépséges Betsabé megtetszett.
Hatalmi helyzetben lévő emberek gyakran gondolják és gyakorolják, hogy maguk határozzák meg, mit mutasson a valóság kifelé! Milyen gyakran csűrik-csavarják a mesterségesen alakított helyzeteket számtalan fertelmes bűnnel. Hát Dávid is ezt tette. Talán emlékszünk a történetre. Dávid a palotája teraszán sétálva meglátja Betsabét, amint fürdik, s megkívánja őt. Innen aztán borul minden, ami természetes, ami eddig háborítatlan volt. Egyszerre rendezői színpaddá változik a palota és szomszédsága, a történet szereplőiből tudattalan színészek lesznek, akiket a hatalmon lévő király olyan szerepbe helyez, ami épp neki kedvező, és a színjáték elindul. Követek és levelek jönnek-mennek. Dávid informálódik, aztán intézkedik; szolgákat, cinkosokat és csatlósokat, hűséges alattvalókat és gyanútlan közkatonákat von be alattomos tervébe és a következő jelenetben már Úriás halottan fekszik a harcmezőn. Minden akadály elhárul, hogy Dávid az özvegyen maradt Betsabét feleségül vegye.

Félelmetes. Maffiavezér jól kitervelt akciója jut eszembe, de bizonyára a sajtóból, vagy személyesen ismert mai "királyok" és mindenre befolyást gyakorló hatalom háttérmunkái is elővillanhatnak gondolatainkban. Félelmetes mindkét helyzet. A mai is és Dávid király helyzete is.
Azonban a történet nem áll meg itt, hiszen a mai történettel folytatódik. Míg Dávid király beépített embereket és ártatlan küldöncöket dolgoztat tervének megvalósításához, Isten sem tétlenkedik. A baj nagy, a bűn megengedhetetlenül rettenetes, azért ő is követet küld. Azt vesszük észre, hogy Isten is a történet szereplőjévé lesz, de ő nem Dávid bábjátékosaként tűnik fel a színen! Ő független kívülállóként lép be az események sodrába. Elküldi Dávidhoz Nátánt, a prófétát. Az elhallgatott, eltakart és eltakarított bűn felszínre kerül. Isten ilyen. Egyenes utat választ. Ő nem körmönfont, nem alkalmaz fifikás megoldásokat, hanem oda lépteti a tükröt a bűnös ember elé és megláttatja az addig elfedett vétkeket. Amikor Isten cselekszik, ott már nincsenek csatlósok és gyanútlan emberek, színészeknek öltöztetett figurák. A történések már nem kívül, nem a palota kertjében és a harctéren, az íróasztal fölött és a titkos tárgyalószoba sötétjében, hanem a szívnek mélyén, ott legbelül, de mindig a teljes világosságban folytatódik.

És Nátán elkezd mesélni. Egy gazdag, mindenben dúskáló emberről és a szegényről, akinek egyetlen vagyonkája báránykája, amelyet megható módon gondoz és tart mindennél nagyobb becsben. Mint ahogyan "öreg néne őzikéje" képe sejlik fel bennünk, úgy festi le krónikásunk, Sámuel könyvének írója Betsabé és Úriás kapcsolatát. "A szegény embernek volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölébe feküdt, mintha csak a leánya lett volna." A hasonlat kiélezett, Nátán szinte megható túlzásokat alkalmaz, de igazságtartalma megkérdőjelezhetetlen. A prófétai szó telitalálat. Dávid - hallva a történetet - először haragra gerjed, hiszen érzi az égbe kiáltó igazságtalanságot. Aztán Nátán ítéletet mondat vele. Ezt követi a megdöbbenés, amikor szembesül azzal, hogy a történet gazembere nem más, mint ő maga. Majd megrendül és bűnbánatra hajlik a térde, végül a szíve.

A nagy király megtörik, a hatalom porba hull, az Isten színe előtt a megsemmisülés határán lévő, szégyenkező, sírásra fakadó Dávid végül kegyelmet talál.
Ez lenne hát a séma? Isten megbocsátásának sémája? A sorrend minden bizonnyal. Szembesülés, megdöbbenés, megrendülés, bűnbánat és kegyelem. Szembesülés, megdöbbenés, megrendülés, bűnbánat és kegyelem Ezek nem cserélhetőek fel, ezek ma is így működnek.

Isten így van jelen az életünkben. A bűnt ítélet követi. A bűn mindig életellenes, ezért az ítéletnek is annak kell lennie. Mégis, a könyörtelen ember a könyörülő Istennel találkozik. Isten Jézusért életet hirdet. Bár a bűnt halálnak kellene követnie, még ha ezt olyan nehezen értjük meg és még nehezebben fogadjuk el, Jézusnál van lehetőség újat kezdeni. Dávidnak is volt még egy esélye. Bár a bűn következménye nem marad nyom nélkül. A foltok, a sebek, a hegek az emlékek megmaradnak. (Ugye eszünkbe jutnak most is. Bűnök, vétkek.) De a bűnbocsánat életre vezet.

Történetünk Dávidról, Izrael legjelentősebb királyáról, Jézus felmenőjéről szól. Egy mondat azonban megragadhatja a figyelmünket, ami mindannyiunkat személyesen is megérinthet. A példázat elhangzása és Dávid ítéletmondása után Nátán mondja Dávidnak. "Te vagy az az ember!" Te vagy az, aki elvetted azt a báránykát. Te vagy a bűnös, akire épp most mondtad ki az ítéletet. "Te vagy az az ember!" Kopognak ezek a szavak. Megrendülünk. Ilyenkor már hiába nézünk jobbra és balra, s kérdezzük ártatlan ábrázattal: "Én?" Isten amikor kimondja ezeket a szavakat és mi meghalljuk lelkünkben visszhangozva, valaminek a vége és valami új kezdet lehetősége csillan fel. Vége lehet a bűnnek és elkezdődhet az új élet. Letehetek valamit és tiszta lappal indulhatok. Ilyenkor imádkozhatom Dáviddal aki az 51-ik Zsoltárban így fogalmaz: "Könyörülj rajtam kegyelmeddel Isten, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal, teljesen mosd le rólam bűnömet és vétkemtől tisztíts meg engem. Mert tudom, hogy hűtlen voltam és vétkem mindig előttem van.
Egyedül ellened vétettem, azt tettem, amit rossznak tartasz. Ezért igazad van ha szólsz és jogos az ítéleted... tisztíts meg izsóppal és tiszta leszek!"

Az úrvacsorára készülve, a gyónási részt komolyan hallgatva meghallhatjuk történetünkben felhangzó mondatot: "Te vagy az az ember!" És a bűnbánatot, ahogyan Dávid bűnbánatát is bocsánat követi. Igaz, a trónutódlás történetek szerint Dávidnak négy gyermeke halt meg "Az elvett bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette és könyörtelen volt." A következmények jönnek, elkerülhetetlenek, ugyanakkor és megkötözöttsége, a félelem és lelkiismeret-furdalás megszűnése a lélek szabadsága. Ezt kínálja fel ma nekünk Jézus.

Ámen.