Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap
Szentendre, 2008. június 22. 10.00
/Lk 5,1-11/
Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Tizenöt napja európai nemzetek összetört arcaival találkozhatunk a televízió képernyőjén. Csalódott svájci, portugál, osztrák, lengyel, de még olasz, és cseh drukkerek százezrei némulnak el, amikor nemzetük színeit mezükön viselő futball-bajnokaik kifáradtan és verejtékezve ülnek le a pálya szélén a 90-ik, esetleg 120-ik perc után gól nélkül, vagy kevés góllal. De tegnap még a hollandok is csüggeteg ábrázattal vették tudomásul: bár derekasan küzdöttek, mégsem győztek. Hiába a rutinos játék, hiába a sok éves, évtizedes felkészülés, a jó taktika és a drágábbnál drágább stopnis focicipő; bizony nem mindig sikerül a labdát a hálóba varázsolni.
Hasonló csalódottság lehetett úrrá sok egyetemista diákon az elmúlt hetekben, akik legalább olyan küzdelmesen vívtak a tankönyvek oldalaival és a jegyzetek tucatjaival, mint a focisták egymással, mégsem az került be az indexükbe, amit reméltek volna.
De eszünkbe juthatnak azok a gyümölcsöt termesztők - talán köztük mi magunk is, - akik egy-egy kiadós esőzés után fájdalmasan veszik tudomásul: bizony az időjárás nagy úr. Sokszor több hónapos kétkezi szorgoskodásunkat teheti tönkre egy váratlan jégeső megfosztva bennünket munkánk gyümölcsétől.
De vessünk egy pillantást ezekre a derék halászokra, akikről az imént hallottunk! Hálót mosnak. Csalódottan, izzadat felsőruhában, csüggeteg ábrázattal. Egész éjjel kint voltak a nyílt vízen. Ugyanúgy, ahogyan azt hétről-hétre, hónapról-hónapra szokták tenni évszázadok óta. A halászat csínyja-bínyja a rutinos öregfiúk kisujjában van, mégsem fogtak semmit. Egyetlen hal nem sok, de még annyit sem. Eredménytelenek voltak. A leendő tanítványok tudománya, élükön Péterrel, csődöt mondott.

Aztán jön valaki, akivel már a kapernaumi zsinagógában találkozhattak úgy, amint tanítja az odasereglők százait. Jön valaki, akit már gyógyítóként is láthattak, azt is tudják már róla, hogyan bánik egy megszállott fiúval, sőt Péter anyósával, aki betegsége miatt szintén segítségre szorult. Jön valaki, akit nem csak hírből ismernek ezek a halszagú, megélhetésükért keményen küzdő férfiak, hanem a hétköznapokból is. Ismerős alak tűnik fel, a Genezáret-tó partján, s közeledik feléjük a reggeli verőfényes napfényben, talán épp olyan verőfényes reggelen, mint amilyen a mai napunk kezdete is volt.
Aztán ez a valaki, a Názáretből érkező közéjük megy. Odasétál. Még az is lehet, hogy ismerősként köszönti a szakállas meglett embereket, akiknek arcára van írva az éjszaka kínja, a hiábavaló fáradozás kudarca. Helyet kér magának a halászhajóban, s tanítani kezdi őket. De nem csak őket, hanem egy egész sokaságot. Már megint rengetegen vannak. Zsúfolásig megtelt a part. És az eredménytelen halászok máris egy merőben más dimenzióban vannak. A közkedvelt, tiszteletet és szeretetet kiváltó Jézus ül mellettük. A magából békességet árasztó Mester. Ekkor még egyedül, tanítványok nélkül.

Mi lehetett ekkor Péterék fejében? Valami ilyesmi: már csak ezért is megérte itt és most kikötni a hajóval. Már csak ezért sem volt hiába a lassú, elcsigázott hálómosás keserve. Már csak ezért is jó, hogy most nem kell a mázsányi kifogott hallal dolgozni.
Péterék ráérnek. Tompultságukban időt nyertek. A halászok sikertelenségük közepette érnek rá. Milyen jó, hogy eredménytelenek voltak! Milyen jó, hogy ilyen esetlenek! Milyen jó, hogy most nem sietnek és nem rohannak. Így most Jézus ülhet mellettük. Velük egy hajóban!

Visszacseng a fülembe az egyik multinacionális cég vezetőjének csendes, ugyanakkor félelmetesen határozott és ellentmondást nem tűrő, azt hiszem mindannyiunk számára ismerős mondata: "Eredményeket akarok látni!" Visszacseng a fülemben olykor saját fejemben megfogalmazott mondatom: "Eredményeket akarok látni!" Hiszen eredmények nélkül értéktelen és vacak a munka, ráadásul ólomlábakat növeszt, ilyenkor minden lelassul és fásulttá lesz.
Aztán az is eszembe jut: lehet, hogy Jézus szívesebben szegődik mellénk eredménytelenségünkben? Lehet, hogy Péterékhez hasonlóan elhívásunk egy-egy nagy kudarc és eredménytelen próbálkozás után történik? Lehet. Ezt nagyon komolyan mondom. Lehet, hogy kell a kiszolgáltatottság és a kiüresedés ahhoz, hogy Jézust beengedjük a hajónkba. Néha különösen gondolkozik ő. Az ő észjárása nem a mi észjárásunk.
Ahogyan Péterék álmukban sem gondolták volna virradatkor, hogy ebben a tóban van még hal, úgy mi sem látjuk mennyi lehetőség és igenis használható és működő jó tanács van a mi Mennyi Atyánknál. Pedig Péter halfogása történetének végét ismerve nagyon úgy tűnik, hogy Jézus pont akkor akar valamit kezdeni velünk, amikor mi azt álmunkban sem gondolnánk.
Tudjuk mit mondott Isten Pál apostolnak: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm, erőtlenség által ér célhoz."

És újra az eredménynél vagyunk. Ez az eredmény. Amikor bánatoskodásunkban, aggodalmaskodásunkban, összeszorult torokkal végigküzdött perceinkben az eredményt nem lehet gólokban, forintban, megbecsülésben, létszámban, dicséretben mérni, hanem abban az egyben, hogy Jézus beszáll a hajónkba. A miénkbe. Nem a szomszédéba, a sajátunkba. Ez már önmagában eredmény. Jutalom a jutalmazatlan munka után. Eredmény. A helyzet mérlege. Jézus ott van. S a többi már megy magától. Bármilyen nehéz elhinni, hogy van értelme a hálót újra kivetni; a háló újra ki van vetve, s a következő pillanatban a minden fantáziát felülmúló, számokban is kifejezhető eredmény: a roskadásig megtelt halászháló.

Ehhez kellett egy kudarc, egy lehetetlenül nehéz éjszaka, egy végigküzdött műszak és Jézus. Kellett hozzá Jézus. Annak a reggelnek a nagy eredménye mégsem a szám szerint százötvenhárom hal, hanem maga Jézus. A halászok számára Jézus volt az eredmény, és azt is elmondhatjuk, hogy Jézusnak pedig a halászok, akik itt értették meg, hogy nekik ettől fogva más feladatuk lesz. Emberhalászok lesznek.

"Jézus boldogságom, / Közeledbe vágyom, / Te vagy örömöm. / ... Hírnevet, nagyságot, / Sikert itt nem várok, / Csak te légy enyém." - énekeltük a főénekben. Ezt Péterék is énekelhették volna. Más szavakkal és dallammal biztosan meg is tették. Ugye így már nem is olyan borzasztó a borzasztó. Tudom, nem könnyű elhordozni a sikertelenséget. Mégis azt mondom: a legborzasztóbb sikertelenség az, ha valakinek a hajójába nem tud beszállni Jézus. Boldogok, akiknek hajója nem roskadozik mindenféle jóval, mert ő melléjük odafér a Mester.

Ámen.