Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap
Szentendre, 2008. június 8. 10.00
/Ez 18,1-4. 21-24. 30-32./
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Az egyik esős nap valaki egy tál földieperrel lepett meg. Kedves volt ez számomra, mert az illető nem a piacról, hanem a kiskertjéből érkezett hozzám a frissen szüretelt eperrel. Természetesen ez az eper sárosabb és homokosabb volt, hiszen az eső felverte a földet a gyümölcsre. Valószínű, voltak közte tisztább szemek, amelyeket már nem értek el a sáros vízcseppek, de a tálban a sárosakkal keveredve azok is bepiszkolódtak, ezért hát úgy, ahogy volt, az egészet mosni kezdtem. Aztán rájöttem, hogy ez így nem fog menni, mert csak nem tisztulnak meg a nagyobb és kicsit szabálytalanabb szemek, így módszert változtattam és egyesével vettem kezembe őket, hogy a tiszta víz alá tartva lemossam a sarat róluk.
Valami ehhez hasonlóról beszél Ezékiel próféta is. A babiloni fogságban lévő nép: apák és fiak bűnt bűnre halmoztak úgy, hogy már észre sem vették azt, hogy bűnben élnek, sárosak lettek, és bár együtt lettek azok, talán egymástól lettek azok, mégis; Istennek egyesével kellett őket tenyerébe venni és megtisztítani bűneiktől. Hiába tömegesen szakadtak el Istentől, egyesével kell visszatérniük hozzá - mondja a próféta.
A felolvasott ige két kiemelkedő mondata mondja el nekünk mindezt. Az egyik a jól ismert közmondás "Az apák ették az egrest és a fiak foga vásott el tőle!?" Isten azt mondja: nem fogjátok többé ezt a közmondást emlegetni, mert mindenki a saját bűneiért felel. Hiába ettek egrest az apák, nem a fiaik foga fog megromlani emiatt, hanem az övék. Ők kapják a vásott fogat. És ugyanez érvényes a fiakra. A bűn nem ragadós olyan értelemben, hogy az örökölhető. A bűn akkor lesz bűn, ha azt valaki elköveti. Az örökletes bűn csakis az eredendő bűn, amire a keresztségben feloldozást is nyer akár gyermek, akár felnőtt áll meg Isten színe előtt. Mindig elhangzik: "A mindenható Isten, Jézus Krisztus Urunk Atyja, aki téged vízzel és Szentlélekkel újonnan szült, és bűneidet megbocsátotta, erősítsen meg téged kegyelmével az örök életre."
De térjünk vissza Ezékielhez. A próféta, mint általában a próféták, most is figyelmeztet. Amilyen levet kifacsartatok magatartásotokkal, olyat fogtok inni. Amik vagytok, annak a levét isszátok. Mindenki a magáét. Vigyázat! Összeönteni nem lehet! Aki bűnnel teli, keserű italt iszik - aki igaz, annak édes jár. Más ember italából nem lehet inni, bármilyen keserves és keserű a sajátomba kortyolni. A poharakat kicserélni nem lehet. Isten talán ezzel is magához akar bennünket téríteni. Ahogyan a gyógyuláshoz segítő, de borzasztóan keserű gyógyszer ízét kellemetlennek érzem és alig várom, hogy lenyelhessem, úgy fogadhatom Istentől a keserű italt, ami mégiscsak őhozzá vezet. Megpróbál, megbüntet, hogy észhez térjünk. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ha valami rossz történik velünk, azt általában Isten büntetésének éljük meg, holott legtöbbször nem ő büntet minket, hanem mi büntetjük magunkat azzal, hogy eltávolodunk tőle és nélküle kell boldogulnunk.) Ugyanakkor ezzel is megszólít: valamit helyre kell hoznom az életemben. Valamiből ki kell gyógyulnom. Isten valamit tudtomra akar hozni. Azt szeretné üzenni, hogy figyeljek oda magamra, és figyeljek rá, mert ennek nem lesz jó vége.
És itt a másik mondat, ami az előzőnél sokkal fontosabb. Azt mondja az Úr: "Nem kívánom én a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy megtérjen útjáról és éljen."
Kíván. Isten kíván. Nem jó napot, nem erőt és egészséget, nem kéz és lábtörést, de még csak nem is szerencsét, hanem azt kívánja, azt áhítja, hogy térjünk meg és éljünk. A zsidó ember koccintásnál nem azt mondja, hogy "prosit", hanem azt, hogy "löhajim." "Az életre!" Nem szeretném elkomolytalankodni, csak éreztetni: míg mi egymásnak jó napot kívánunk, Isten nekünk életet kíván. Elküldte az Életet, az Élet itt élt közöttünk és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét telve kegyelemmel és igazsággal. Őt kívánja nekünk. Nem a bűnös embernek nem a halálát, a büntetését, megfenyítését, a bosszúállást, hanem a megbocsátást, a megtérést és az örök életet.
És Isten minket egyenként vesz a kezébe. Ha hagyjuk és elhiszzük, hogy ő megteheti és meg is teszi: alaposan megmos bennünket. Tudom ez néha fáj. Nekem is. Főleg a fejmosás, amit igazságtalannak érzünk. De ez a tisztulás. Amikor bizony csak dörzsikével jön le az a sok minden, ami ránk ragadt, ami hozzánk ragadt, ami belénk ragadt, ami talán jó néhány évvel ezelőtt kiragadt minket a kezei közül. Mert nincs tisztító tűz, ami majd egyszer a maradéktól megtisztítana. Nincs köztes állapot. Ez az élet van. Ez az egyetlen 18, 30, 60, vagy 80 év. De miután megmosott, visszatesz tenyerébe és ránk tekint, gyönyörködik bennünk és mi is gyönyörködhetünk benne. Tisztára mos, hófehérre a hófehér, a tiszta. Ez Isten.
Egészen kisfiú voltam, amikor egyszer egy idősebb lelkész elmesélte, hogy valamikor, amikor ifjú volt, sok rossz fát tett a tűzre. Egyszer valami nagy gazemberséget követett el. Kiderül, édesapja székhez térdeltette, leoldotta a nadrágja szíját és jól elnáspángolta. Az ifjú gyermek óriási gyűlöletet érzett apja iránt, dühös volt rá és végtelen gyűlölet és indulat volt benne. Aztán amikor vége volt a verésnek, feltápászkodott és meghökkenve látta, hogy édesapja arca telis tele van könnyel. Mindent megértett, soha nem szerette apját jobban, mint abban a pillanatban.
Amikor megértem Isten büntetését, vagy rájövök arra, hogy isten nélkül lenni maga a büntetés, ha meglátom, és felfogom, hogy miért engedi, vagy teszi Isten velem azt, amit tesz, mindennél jobban fogom szeretni. Nem félelemből, és nem rettegésből, hanem végtelen tiszteletből és szeretetből. Egyik ébredési énekünk kezdődik így: "Ha az Úr szomorít, oka van rá, / Tudom jól, javamért szomorít..."
"Nem kívánom én a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy megtérjen útjáról és éljen."
Ahogyan a jó gazda egyetlen eperszemet sem hagy ott a sáros földön, hogy végleg megromoljon és tönkre menjen, úgy a mi Mennyei Atyánk sem hagy bennünket a bűnben, hanem ahogyan az elveszett juhot és drahmát észreveszik, bennünket is megtalál, kezébe vesz - úgy koszosan és mocskosan, - megsimogat, megtisztít és azt mondja: Látod, neked örülnek most legjobban a mennyben, hiszen bűnös voltál, de megtértél.
Ámen.