Húsvét ünnepe utáni 6. vasárnap (Exaudi)
Szentendre, 2008. május 4. 10.00
/Jer 31, 31-34/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Amikor elolvastam ezt az igét egy idős néni ügyesen mozgó keze jutott eszembe. Faluhelyen még most is lehet olyan asszonyokkal találkozni, akik a szövő szék mögött ülve egyik oldalról a másikra vetik az orsót és sűrűn egymás elé húzva a szálakat például szövetet készítenek. Minél szorosabban helyezkednek el a szálak, annál sűrűbb anyagot kapunk. Sző-szövet-szövetség.
Isten szorosra szőtte a kapcsolatát az emberrel. "Szövet-séget" kötött vele.
Egy régit, aztán egy újat. A régi szövetséget annak idején, több, mint négyezer évvel ezelőtt Ábrahámmal, a zsidó nép ősatyjával kötötte meg Isten. Ezt a szövetséget örökölte minden utódja, tehát egy egész nép. Isten ebben a szövetségben adta a törvényeket, több, mint hatszáz előírást ami szerint élhettek.
Miután ez nem működött olyan jól, egy újabb szövetséget kötött Isten, de most már az egész emberiséggel, minden néppel. Ennek a szövetségnek a megkötője és garanciája maga Jézus. "Ez az új szövetség az én véremben, amely tiértetek ontatik ki bűnök bocsánatára." - mondta az utolsó vacsora alkalmával, amelyet azóta is olyan sokszor elmondtunk már.
Jeremiás ennek a szövetségnek az eljövetelét prófétálja meg. Az új szövetséget az Ószövetségben.
Elmondja, hogy ez már másabb lesz, mint amilyen a régi volt. "Nem olyan szövetséget kötök velük, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptomból." Ahogyan egy kisgyermek, amikor még nem tud magától biztonságosan állni és járni édesanyja kezébe, vagy csak egyik ujjába kapaszkodik, csakhogy el ne essen, úgy adta Isten népe számára a törvényeket az első szövetségben. Tudta, hogy e nélkül vajmi kevés esélyük lenne a megmaradáshoz, az egy igaz Isten hitben járáshoz. Kellett a kapaszkodó, kellett a mankó, kellett a sok aprólékos leírás, hogy a pogány világ áramlatai között el tudjanak igazodni. Aztán ahogyan a kisgyermek is egyszer csak elengedi szülei kezét, úgy Isten sem a törvényeket, ezeket a segítő szándékú előírásokat nyújtotta már segítségképp, hanem valami egészen mást. Nagykorúnak tekintve minket megkötötte az új szövetséget, vagyis a törvényt követte az evangélium, Jézusnak mindenféle tanítása hitről, megbocsátásról, a szeretetről.
Azt írja Jeremiás: "Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be." Jézus nem újabb kőtáblákkal állított be a világba, hanem azzal a bizonyos krisztusi lelkülettel hirdette: éljetek ti is így! Akiben benne van Jézus törvénye - hogy is olvassuk: "Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek." - annak nincsen szüksége törvényoktatóra. Ezzel természetesen nem állítjuk szembe a törvényt és az evangéliumot, de elmondjuk, mert Jézus is elmondta: új értelmet kap minden törvény, mert szeretettel tölti azt be.
Isten új szövetsége tehát nem egy felmelegített, kiegészített szövetség. Nem arról van szó, hogy abba a bizonyos szövetbe új fonal került, egy újabb szín, egy kis frissesség, hanem arról van szó, hogy mert az ember a régi szövetséget lépten-nyomon megszegte és egyre csak nem tudott abban élni, ezért Isten elküldte fiát, hogy új távlatot nyisson az Isten-ember kapcsolatban. Ez az új távlat Jézus kereszthalála és feltámadása. Ez az új szövetség, a minőségileg más kapcsolat aranyfedezete.
Ez az aranyfedezet, Jézus személyesen nekünk szóló szövetséget ajánl. Isten ezt már nem egy néppel köti meg, hanem személyesen, egyesével. Velem, veled, vele.
Isten új szövetséget köt, amelynek első jele gyermekkorban a keresztség, aztán a nyiladozó hit, az érdeklődő gyermeki kérdések, a megtapasztalt válaszok. Aztán ennek a szövetségnek fontos jele és határköve a konfirmáció, a hit ifjú, vagy felnőtt kori megerősítése, amelyet jövő héten, akik már ennek a kincsnek birtokosai vagyunk, mi is újra átélhetünk. De ennek a szövetségnek a mindenkori megerősítése maga az úrvacsora, amelyben ma is részesülhetünk.
Jézus szorosra akarja fűzni velünk kapcsolatát. Olyannyira, hogy ezen a szöveten ne tudjon áthatolni a bűn, ne tudjon hozzánk férkőzni a bűnnek még csak a szele sem. Minél szorosabbra kötjük meg vele a szövetséget, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy elér bennünket az, amit mi sem szeretünk, amitől tulajdonképpen nem is érezzük magunkat jól a bőrünkben. Ettől akar megvédeni bennünket az új "szövet-ség."
A mai nap különleges nap. Az édesanyákért adunk hálát. Azért, hogy világra hoztak és azért a gondoskodó szeretetért, amit tőlük kaptunk.
Édesanyák! Tudom, hogy az édesanyai szív mindent megtesz, hogy a gyermek élete teljes legyen. Jó azt látni, amikor anya gyermekét magához szorítja, de nem azért mert neki van szüksége szeretetre, hanem mert "csak". Semmi különösebb oka nincs, hogy ezt tegye. És a gyermek ezt a "csak"-ot megérezve nem tud mást tenni, mint visszaölel.
Ezeken az ünnepnapokon talán az édesanyák is elgondolkodnak életük célján, értelmén. Sokan azt vallják: gyermekük életük célja és értelme. Ha ez így van, akkor had egészítsem ezt ki azzal, hogy ebbe azt is bele tartozik, hogy a gyermeknek legyen új szövetsége Jézusban. Vagyis legyen egy olyan szövete, amely életét úgy takarja be és úgy óvja-védi, hogy azon lehetőleg a bűn ne tudjon áthatolni. És gyermekek! Ez nekünk éppúgy felelősségünk, hogy szüleinknek legyen olyan kapcsolatuk Jézussal, ami sok bajtól, bűntől, nyomorúságtól megvéd.
Az Úr azt ígéri, ha ismerjük őt, megbocsátja bűneinket és nem gondol többé vétkeinkre. Ha már ismerem, nem fog összeférni vele sok-sok bűnöm, amit annak előtte elkövettem. Ha ismerem az Urat, távol kerül tőlem mindaz, ami elválaszt tőle.
Exaudi, Isten segítségül hívásának vasárnapján imádságom ez: Uram! Sződd át életünket, hogy erős hittel, a bűnöknek ellene állva éljek! Köss velem új szövetséget Jézusért, az én Uramért és Megváltómért.
Ámen.