Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap (Misericordia Domini)
Szentendre, 2008. április 6. 10.00
/Ez 34, 10-16. 31./
Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Néhány hete elkezdtek énekelni a madarak. Szebbnél szebb rigófüttyöt hallunk a reggeli nyitott ablaknál, az erdő mélyén, de még az éjszaka csendjében is. Énekelnek, dalolnak ezek a kis teremtmények. Vége a télnek a tavaszi levegő kicsalogatta jókedvű éneküket. De tulajdonképpen nem is a tavaszi levegő tette ezt velük. Madárkutatók, az ornitológusok mondják, hogy a fény hozza elő éneküket. Ahogy hosszabbodnak a nappalok és ahogy erőteljesebbek a szürkeséget, ködös napokat felváltó napsütés, úgy kezdenek énekelni százával és ezrével a zöldben. Ezek a kis madarak most önmaguk lehetnek.

Valaki egyszer azt mondta, hogy akkor ön-azonosak az énekesmadarak, ha énekelhetnek. Igaza van. Énekrésre teremtettek, énekeljenek hát!
Húsvét után két héttel vagyunk. Jó pásztor vasárnapja van. Isten igéje Ezékiel könyvéből szólít meg ma minket. Ezékiel prófétát a négy nagy ószövetségi próféta közé soroljuk. Mint általában a prófétikus irodalomban az ő elhívásának történetét is könyvének elején találjuk. "Szólt az Úr igéje Ezékiel paphoz ... a Kebár folyó mellett ... és megragadta őt ott az Úr." Ezékiel látta Istent, a világ fenséges Urát, a dicső hatalmat, mindenek felett uralkodót, a teremtőt, a világot fenntartót, s ebben a szemet kápráztató fényességben ugyanakkor meglátta népe bűneinek sötétségét és a rájuk nehezedő ítéletet is.

Isten jelenlétének, tisztaságának ragyogása fényt derített az igazságra. Mindannyian a fényben lehetünk ön-azonosak. "Jézus a világ világossága," aki őt követi nem jár többé sötétségben, mert övé az élet világossága. Ő az abszolút fény. Ő az, akinek jelenlétében minden kiderül. Úgy is, mint a borongós, felhővel magrakott ég az erős napsütésben eloszlik és egyszer csak kiderül; és úgy is, mint ami addig rejtve és takarva volt: lelepleződik és kiderül.
Ezékliel próféta könyvében szembe állítja egymással a hűtlen pásztorok és a jó pásztor uralkodását. Ez az egész bibliai szakasz arról szól, hogy amit nem tettek meg a hűtlen pásztorok, azt megteszi az Úr. Amit az ember elrontott, azt rendbe teszi Isten. "Majd én magam keresem meg juhaimat és én viselem gondjukat."

Egy nép, egy nemzet élete, egy ország sorsa, egy város jóléte, egy gyülekezet közössége, egy család bensőséges kapcsolata, két ember viszonya akkor jó, ha Isten vezeti. "Minden dolgotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok."
Régi tapasztalatunk amivel itt találkozunk. Isten nem újabb pásztorokat küld népe, Izrael babiloni fogságának éveiben, hanem ő maga lesz a jó pásztor.
A jó pásztornak négy fő feladatot kellett ellátnia. A jó pásztor megkeres, megvizsgál, összegyűjt és őriz.

Régi, talán nagymamáktól hallott ének szól a keresésről:
"Száz juhocskám mind együtt legel, / Egy közülük vajon hova ment, / Valahol a zöld erdőbe bent, / A jó útról, jaj de messze ment. / Megyek, megyek megkeresem őt..."

Akkor vagyunk ön-azonosak, ha a jó úton vagyunk. Isten arra teremtett minket, hogy őt kövessük. Isten tervébe az illik, hogy mi, emberek, legfőbb teremtményei, számára legkedvesebb élőlények, lelkének hordozói mai szóval élve online, vagyis állandó kapcsolatban legyünk vele. Nem tesszük ezt. A bűn miatt nem. Ezért keresget minket itt is ott is. Bizony sokszor a töveseken felakadva, vagy az útszélen megfáradva és pihegve talál ránk. Néha későn. Igen. Nehéz ezt kimondani, de vannak, akik úgy el tudnak kóborolni, hogy már meg sem hallják a jó pásztor hangját. És aztán egyszer csak "későn" lesz. Mégis, kereső, minket felkutatni akaró pásztorunk van! Ezt sohase felejtsük el!

A jó pásztor másik feladata a vizsgálás. Régen, az áldozati korszakban, amikor még különféle áldozatot mutattak be Istennek a pásztor feladata volt tüzetesen megvizsgálni az állatokat, hogy mindenféleképpen hibátlan állat kerüljön fel az áldozati oltárra. Régen így gondolkoztak: Istent a legjobb, a legtökéletesebb, a legszebb illeti. Mi miért nem így gondolkodunk? Mit adunk Istennek? Az időnk végéből utoljából néha levágunk neki egy kicsit. "Tessék Isten, itt az időm serclije." Néha még ezt sem tesszük meg.
Érdemes-e azon elgondolkodni, hogy mennyi időt fordítunk magunkra és mennyit rá. Ez bizony vonatkozik a lelki élet karbantartására is: a templomtakarításra, az asztal körüli szolgálatra, a beteglátogatásra, a nyomtatott igehirdetés, lelki olvasmány valakihez jutatására, az anyagi áldozatra, egy tálca sütemény elkészítésére, mások Istenhez vezetésére.

Visszatérve a jó pásztor vizsgálódására: bár régen a hibát azért kereste a pásztor, hogy nehogy Istennek hibásat adjanak az áldozatnál, a jézusi vizsgálódása már másról szól. Nem azért keresi meg bennünk a hibát - és mennyit talál! - hogy selejtnek minősítsen minket, hanem azért, hogy rendbe tegyen minket. De nem csak a hibakereső, hanem a hibajavító is nála van. A keresés nála akkor fejeződik be, amikor megtörténik a gyógyulás. Ezékiel azt mondja: "Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem."

A jó pásztor harmadik feladata az összegyűjtés. Mindig ez történik. Amikor rossz kezekben vagyunk, akár kétszemélyes, akár sok milliós közösségről legyen szó, először összeveszünk, aztán széthúzunk, majd végül szétszéledünk. Olykor ez tűnik a legjobb megoldásnak. A pásztornélküliség. állapota csak az első percben tűnik kellemesnek. Máté írása szerinti evangéliumában Jézusról ezt olvassuk: "Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül."

A pásztornélküliség előbb-utóbb elgyötörtté, elesetté, kiszolgáltatottá tesz. Öröm volt hallani a múlt heti gyermek-istentisztelet után az egyik nyiladozó lelkű szülőtől: "Ebben a mai kiüresedett világban kellenek a kapaszkodók. Eddig nem jártunk, de legközelebb is jövünk a templomba."

Isten össze akar gyűjteni bennünket. Nem azt akarja, hogy egyedül éljük meg hitünket, hanem hogy együtt épüljünk egy lelki házzá. Ez egyféleképpen lehetséges. Ha itt vagyunk a gyülekezetben. Ha itt otthon vagyunk.

Végül a keresés, vizsgálás, összegyűjtés mellett a pásztor feladata az őrzés. Miért teszi ezt? Hát mert az övéi vagyunk. Isten minden báránykája egyformán értékes és fontos számára. Ezért véd meg minket mindenféle bajtól. Többször ezt nem értjük. Pedig ha nehéz is, vagy ha nem is értünk egyet Istennel, akkor is minden miattunk van.

A madarak énekével kezdtem, akik a világosságban dalra fakadnak, a madarak énekével is fejezem be. Az elején nem említettem, de ha egy énekesmadarat kalitkába zárunk és letakarjuk, elhallgat. Nem lesz ön-azonos. Ha a jó pásztor, Jézus világosságából sötétségbe burkolózunk, minden elnémul. Befelé is némák leszünk és kifelé. Menjünk a világosságra! Tavasz van. Isten megszólal a világosságban. Szólaljunk meg mi is. Szólítsuk őt nevén: pásztorom, gazdám, Uram!

Ámen.