Húsvét 2. napja
Szentendre, 2008. március 24. 10.00
/Apcsel 10, 34-43/
Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Húsvét második ünnepén sok-sok élmény van már a hátunk mögött. A nagyheti készülődés otthon és a gyülekezeti alkalmakon, a feltámadás hajnalának emlékképei, a családi körben töltött órák, a látogatások, rég nem látott arcok, elmaradt beszélgetések, a húsvét keresztény üzenetének elcsípése tévén, rádión, vagy igehirdetésen keresztül.
Ebben az élmény dús helyzetben Isten - igéjén keresztül - arra az emberre irányítja figyelmünket, akivel az elmúlt napok bibliai történéseiben, húsvét eseményiben többször találkozhattunk. Péterről van szó.

Arról a Péterről, aki a nagycsütörötöki lábmosás történetében - miután Jézus megérteti vele, hogy csak akkor van köze hozzá, ha engedi, hogy Ő a Mester megmossa a lábát, egyszeriben döbbenetes mohósággal azt kéri Jézustól, hogy ne csak a lábát, hanem a kezét, sőt a fejét is mossa meg; azt a Péter állítja most elénk az ige, aki nem olyan rég "bőrét mentve," gyávaságában mégiscsak háromszor megtagadta Jézust, nem vállalva, hogy hozzá tartozik, hogy szereti őt; tegnap pedig azt hallhattuk az ünnepi igehirdetésben, hogy magdalai Mária riasztására két tanítvány: Péter és János futott az üres sírhoz, hogy megbizonyosodjon Jézus valódi feltámadásáról. Péter lehetett az első ember, akinek fejében és szívében megfogalmazódhatott: Jézus testét nem lopták el, hanem ő maga kelt fel a sírboltban, tekerte le a leplet magáról és támad fel a halálból az életret.

Ilyen volt az elmúlt napok Pétere. Először mohó, aztán tagadó, végül bizonyságot nyerő.
Mai Péterünk igét hirdet. Nincs rajta Luther-kabát, vagy alba, mégis prédikál. Hogy hol és milyen körülmények között áll fel egy képzeletbeli szószékre, az mindjárt kiderül.

Néhány évvel Jézus feltámadása és mennybemenetele után, Kornéliusz házában vagyunk. Kornéliusz egy jómódú, gazdag, szívesen adakozó, sokat imádkozó, kegyes és istenfélő ember volt. Ritka keresztény. Egész háza népével: családjával, szolgálóival és szolgálóleányaival együtt keresztény közösségben élt.
Kornéliusz két látomást lát. Az egyik egészen különleges. Tisztátalan és közönséges állatokat: csúszómászókat, madarakat, négylábúakat kell megennie, aki először vonakodik, aztán enged a mennyei kérésnek. Aztán egy angyal is megjelent neki, aki pedig azt kérte, hogy Pétert, Jézus tanítványát hivassa el házába, hogy igét hirdessen nekik.

Így is történt. Péter felkerekedett és elment Kornéliusz házába. Így érkezünk el mai igehirdetésünkhöz, Péter igehirdetéséhez, amely Húsvét utáni igehirdetés a Húsvétról.

Ha nem lettek volna tanítványok: a tizenkettő, majd akikről az evangéliumokban olvasunk, a hetvenkettő, most mi sem lennénk. Péterek nélkül nem lettek volna igehirdetők, akik először csak elmondják, majd értelmezzék Jézus egész életét és az utána történteket. Az igehirdetői hivatás két évezredes hivatás. Ennek nyomán lettek milliók és milliók Krisztus-követetők.

Igehirdető. János írása szerinti evangéliumban azt olvassuk, hogy az ige testté lett és itt élt közöttünk. Az igehirdető a testté lettet hirdető. "Jézushirdető." Hirdető. Hír. A hír meghatározása a következőképp hangzik: "olyan ellenőrzött és igaznak bizonyult információ, amely közérdeklődésre tarthat számot." A kereszténység egyik híre: Jézus meghalt. A másik híre: fel is támadt. Közérdeklődésre tart számot? A földön ma két milliárd embert így, vagy úgy de érdekel. érdeklődés tehát van. Ki tehát az igehirdető? Az, aki a testté lett ige, Jézus haláláról és feltámadásáról megbizonyosodott, hiszi azt, és aki ezt a köznek és érdeklődőnek el is mondja.

Minden keresztény embernek, nekünk is, személy szerint mindannyiunknak köze van ehhez.
Valaki egyszer egy kételkedőket és keresőket megszólító istentiszteletre plakátot készített, amire egyetlen szó került fel: Közöd?
Tényleg. Mi közöd van ehhez? Van Jézushoz közöd? Nem a templomhoz, lelkészhez, gyülekezethez, ünnepekhez, történetekhez, valláshoz. Jézus Krisztushoz. Jézushoz mi közöd? Szerintem van. Például az, hogy itt vagyunk, ülünk a templompadban és hallgatjuk az igehirdetést és közben már készülünk az Úr szent vacsorájának megünneplésére, az úrvacsoravételre. Közünk van hozzá, mert testének és vérének vétele egészen közel visz hozzá. Annyira, hogy bűnbocsánatot ad. Ha hisszük, nem gondoljuk, vagy feltételezzük, vagy hagyományosan érjük, ha hisszük, akkor köze van hozzánk és nekünk is közünk van őhozzá. Közünk az ő közelsége.

Még egy gondolattal lépjünk tovább. Mint a feltámadásról tanúskodók, abban hívő emberek, az igehirdetőknek közegünk a fogékonnyá lett ember. Fogékony általában az, aki épp emberi erejének és képességeinek végéhez érkezett és szüksége van külső, egy nagyobb, egy hatalmasabb erő segítségére. Ha közünk van a feltámadotthoz, közünk van egymáshoz. Közegünk a közösségünk.

De mit mondott az egyik első Jézust követő igehirdető, Péter, ott, akkor Kornéliusz házában?
"Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten ... és aki hisz Jézusban, a feltámadottban, az ő neve által bűnbocsánatot nyer."

Jézus megváltásával egészen szélesre tárta azt az ajtót, amin a bűnbocsánathoz lehet elérkezni. Hát erről beszél Kornéliusz házában Péter apostol. Erről a kitárt ajtóról. Mindenkinek van helye a mennyek országában. Sokaké üres marad. Nekem, mint igehirdetőnek az a feladatom, hogy mindenkinek elmondjam: Jézus nem szeretné a te helyedet üresen látni. Ő azt akarja, ezért volt a nagypénteki szenvedése és halála és a harmadnapi feltámadása, hogy helyeink ne maradjanak üresen. Mindenki ott legyen. Ezt szeretném napról-napra, hétről-hétre és évről évre megerősíteni mindenkiben.
Ámen.