Böjt 2. Vasárnapja
Szentendre, 2008. február 17. 10.00
/Ézs 5, 1-8/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Gyermekkorom kedves emlékei közé tartozik, amikor késő tavasszal, nyár elején édesapám a város széli kertecskénkben palántázott. Gondos krátert formált, hogy a sok nedvességet igénylő fiatal palánta gyökerénél tartsa az éltető vizet. Kisfiúként nagy élvezettel töltött el az, amikor a fáradtságosan öntözésre odacipelt víz ne folyt szét, hanem körülvette a gyenge lágyszárú növénykét és az fokozatosan itta be a föld.
Isten igéjét tölti belénk, de mintha elfolyna. Nem marad meg. Így nem tudjuk magunkba szívni és belőle élni.
Ézsaiás próféta is erről beszél. Kétségbeejtően kemény igét hallunk. A prófétának el kell mondania az ítéletet. Miről van szó? Egész egyszerűen arról, hogy az Istentől elfordult, Istent befogadni képtelen nép ki van szolgáltatva másoknak, az ellenségnek, a teljes bizonytalanságnak, amely egyenes út a pusztulás felé.
A társadalmilag és politikailag összeomló nép kiútkeresésében nem veszi számba Istent. Nem számol vele. Nincs ott a gondolatában, tervében, jövőképében. Ézsaiás próféciája azt vetíti előre, hogy ha nem változtat a nép, ha nem teszi életét Isten kezébe és nem az ő akarata szerint próbálja rendezni kül-és belpolitikáját, akkor annak belátható következménye a közéleti, társadalmi katasztrófahelyzet gyors kialakulása, amelyet ha az ellenség felismer, rögtön ki is használ.
Megrendítő kép tárul elénk. A gondos gazda alapos és lelkiismeretes munkájával művelt kertjébe ültetett nemes fa, a nemes tő - érthetetlen és illogikus, botanikailag is lehetetlen módon - vadhajtásokat hoz. A nemes tő értéktelen, nemtelen, semmirekellő vadhajtásokat hoz. A gazda ítélete, hogy a kertet körülvevő kerítést gondolkodás nélkül egyszeriben csak lerombolja és amit addig figyelmes szeretettel vett körül, amire olyan nagyon vigyázott egyszerűen magára hagyja. A kert védtelen, kiszolgáltatott, elhagyatott lesz, aminek vége a teljes romlás.
A gazda Isten, a kert Isten népe, vagyis a kert mi vagyunk. Ha elfordulunk Istentől, magunkra maradunk. Ha a magyar nemzet elfordul Istentől, magára marad, amely már önmagában ítélet. Isten nem tesz mást, mint elmondja, hogy ésszerűen mi következik abból, ha egy nép, egy nemzet azt mondja rá: nem!
Isten szeretett népe ebben az időben nem tudja eldönteni, hogy az őt körülvevő népekkel, országokkal milyen viszonyt alakítson ki. Mindeközben Istenbe vetett hite gyöngül, az emberek elfordulnak tőle. A gazdagok és szegények közötti különbség egyre csak nő. Lesznek a mindent megvehetők és mindent megtehetők és lesznek a mindig kiszolgáltatottak; lesznek a bennfentesek és lesznek a kívülállók.
Korunk társadalma sok hasonlóságot mutat Ézsaiás korának társadalmi helyzetével. Mi is nemet mondtunk Istennek. Legalábbis a többség itt Európában, de hazánkban talán még inkább nemet mondott. És azt látjuk, hogy a társadalom szövete felbomlik, a hangulat egyre rosszabb, semminek sincs következménye, látszatmegoldásokat alkalmaznak, a korrupció gátlástalanná tesz családokat, barátokat és cégeket, a szabadosság mértéktelenné, határtalanná, de törvénytelenné, törvény nélkülivé teszi a fiatalokat. A felekben és szívekben káosz alakul ki. Az ördög, a "diabolosz", a szétdobáló jó munkát végzett. A családok szana-szét hevernek, a pénz is szana-szét hever, az erkölcs is szana-szét hever. Mégis őket, a szana-szét dobálókat nevezzük győztesnek, minket, keresztényeket pedig ők vesztesnek.
Isten nem nézheti népének teljes erkölcsi, anyagi és politikai válságát. "Én népem, én népem", hát ez lett belőletek? - tárja szét kezét a szomorú tekintetű Isten. Ezért a kerítés nélküli, gazos és elburjánzott vadhajtások közé, a legjobb szakembert, egy vincellért küldött. Máriának ezt mondta az angyal: nevezd ezt a vincellért Jézusnak.
De mindaz, amit a vincellértől tanultunk és láttunk nem kellett. Mert a szerénység, az alázatosság, a másik ember érdekének figyelembe vétele, a becsületes pénzkezelés, az átláthatóság, a dolgok néven nevezése, a megelégedettség, a határok és törvények betartása a vesztéssel egyenlő. Isten embere vesztes ember. Legalábbis ebben a világban ennek a világnak a szabályi szerint vesztes.
Jézus is vesztes volt. Azt tettek vele, amit csak akartak. Meg is gyilkolták. Jézus a nagy vesztes. A vesztes Jézus a Gecsemáné-kertben így imádkozott. "Nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogyan én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg a gonosztól. ... Szenteld meg őket igéddel, a te igéd igazság."
Ennek a világnak a szemében a legszánalmasabb vesztes. És azok is, akik őt követik. Vesztesek. A világi győzelmi lista vesztesei.
De Isten ezt sem nézhette tétlenül, ezért Jézus feltámadt. A vincellér elmondta hogyan lehet gondozni a kertet, elmondta a gaztalanítás, a magvetés és gyümölcstermés szabályait és elment. Azonban Isten - a vincellér maga mellé ültetésével - nem hagyta magára a világot és újabb gondos kezekre bízta a kertet. Elküldte Lelkét, a Szentlelket.
Most a Lélek vigyáz ránk. Hogyan figyelek erre a Lélekre? Mi mond a Lélek? Hogyan szól hozzám? Be tudom, be akarom-e fogadni a Lélek szavát, intését, figyelmeztetését, megjobbító szándékkal mondott intelmeit?
Palánta korunkban Isten vállalta, hogy körülöttünk kigyomlál, megkapálgat, krátert formál, hogy amikor az élő vízzel öntözget, be tudjuk fogadni, be tudjuk inni, hogy mihamarabb erős szárba szökkenhessünk.
Csemete korunkban vállalja, hogy nemes tőbe olt, megmetsz, levagdossa a vadhajtásokat, még egy erős karóhoz is odaköt, csakhogy egyenesek maradhassunk.
Végül hitünk virágba borulása gyümölcsöt terem.
Isten mindent megtesz értünk. Reminiscere - hangzik az imádság Böjt 2. vasárnapján. Reminiscere! Gondolj Uram irgalmadra! Isten irántunk való szeretetét érthetjük meg ebből, hiszen mindannyiunk életének első néhány verse így kezdődik: "Dalt éneklek kedvesemről szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen..." Ámen.