Ötvened vasárnap
Szentendre, 2008. február 3. 10.00
/1 Kor 13, 1-13/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
A héten egy rettenetes gondolat jutott eszembe. Gondolatban kiiktattam a szeretet a világból. Ebben a gondolatban a szeretet nélküli világ magára maradt. A magára maradt, szeretet nélküli emberek élete pillanatok alatt összekuszálódott, a kapcsolatok összeomlottak, a szeretet nélküli világ előbb pokollá változott, aztán saját magát semmisítette meg.
Aztán jött egy másik gondolat. Gondolatban egy házaspár életéből iktattam ki a szeretet. A szeretet nélküli pár magára maradt. A magára maradt, szeretet nélküli pár élete pillanatok alatt összekuszálódott, a kapcsolat összeomlott és közös életük pokollá változott, majd a kapcsolat saját magát semmisítette meg. Soha nem lettek azok, akik voltak.
Aztán eszembe jutott két jó barát. A szeretet nélkül maradt két jó barát kapcsolata először összekuszálódott, nem tudták hányadán állnak egymással, barátságuk összeomlott, mintha sohasem lettek volna barátok.
Végül eszembe jutott a gyülekezet. A szeretni képtelen, szeretet nélküli gyülekezet következő vasárnapja: egy üres templom egy szétszéledt nyáj rettenetét vetítette elém.
Aztán megrémültem az elképzelt képektől és Jézusra gondoltam. Jézus maga a szeretet. Ha a szeretetet kiiktatjuk az életből, akkor őt iktatjuk ki. De az is igaz, hogy ha Jézust iktatjuk ki az életünkből, akkor a szeretetet szüntetjük meg. Amikor a szeretetre nemet mondok, Jézusra mondok nemet. A szeretet nélküli élet Jézus nélküli élet. Szeretet nélkül csak rettenet lenne.
A korinthusi gyülekezetben Pál apostol jól ismerhette azokat, akik különféle kegyelmi ajándékokat kaptak, vagyis akik Istentől tehetséget, készséget, képességet kaptak valamire.
Voltak, akik a nyelveken szólást, a szónoklás ajándékát; voltak, akik a Jézusba vetett erős és kikezdhetetlen hit ajándékát kapták meg, de voltak olyanok is, akiket nagy élettapasztalatuk miatt bölcseknek neveztek, vagy kiemelkedő kvalitású, tudós keresztények voltak, megint mások képesek lettek volna még vértanúságot is vállalni kereszténységük miatt; ugyanakkor hallhatunk gazdagokról is, akik a Biblia tanítása szerinti tizedet, jövedelmük 10%-át Isten céljaira ajánlották fel a korinthusi gyülekezetben.
Pál apostol talán személy szerint is ismerte ezeket a kiváló korinthusi embereket. Ők voltak azok, akiket mindenki tisztelt és becsült. Ezek az igazán nagyszerű emberek a közösség tekintélyes tagjai közé tartoztak. Nevezhetjük őket akár a korinthusi gyülekezet tartóoszlopainak, erős magjának, a gyülekezet meghatározó tagjainak.
Pál valamit meglátott ezeknek a kiváló embereknek az életében. Hiányzott belőlük a szeretet. Jézus hiányzott belőlük. Bár az egyik busásan adakozott, másik gyönyörűen beszélt Isten országáról, harmadik bölcs tanácsokat adott nehéz helyzetbe került testvéreknek, negyedik kiválóan magyarázta az írásokat, ötödik képes lett volna meghalni Krisztusáért, mégis azt mondja Pál nekik: szeretet nélkül semmik vagytok.
Szeretet nélkül az egész életetek nem ér egy fabatkát sem.
Ha nincs bennetek szeretet, akkor semmik vagytok, semmik! Akkor inkább itt tegyetek pontot az egész végére. Tegyétek le a lantot és menjetek innen.
Ugye rettenetes dolog szeretet nélkül élni?! Gondolhatok magamról sokat, gondolhatnak mások rólam sokat, miután megdolgoztam valamiért, vagy szorgalmas, becsületes munkával letettem az asztalra valamit kimondhatom: "Vagyok végre valaki!", "Lett belőlem valaki!"; de ha szeretet nincs énbennem, semmi vagyok. Egy senki.
Ez a jól ismert, mai ige megtanít minket valamire. Jézussal a senkikből lesznek valakik. Jézussal vagyok valaki. Mert a szeretet tesz valakivé és Jézussal válhatok a semmiből, a senkiből valamivé.
Egy teológus egyszer azt mondta, hogy a keresztény szeretet nem érzelem csupán, hanem dinamikus fogalom; a szeretet mindig cselekedet, mindig a másikra irányul.
Ha most gyermekistentiszteleten lennénk, akkor megkérném, hogy tegye fel a kezét az, aki vágyódik a szeretetre. Biztos vagyok benne, hogy még azok is feltennének a kezüket, akik a legkeményebbek, legfásultabbak, leginkább magabiztosak közöttünk. Vágyódunk a szeretetre. Igénk arra indít bennünket, hogy egymás szeretet vágyát teljesítsük.
Milyen sokszor próbáljuk szép szóval, egy eltévedt pillantással, egy ügyetlen mozdulattal, egy rögtönzött sms-sel kérni, kívánni, hogy szeressenek! És hányszor hallanánk, éreznénk, látnánk, olvasnánk szívesen a választ: szeretlek.
Mindannyiunk élettapasztalata, hogy a szeretet hiánya betölthetetlen űrt hagy maga után. A szeretet hiánya fáj. És arra is rájöttünk már, hogy a szeretet helyét semmi mással nem lehet pótolni, csak szeretettel.
Az apostol azt írja: akkor lesz teljes az életem, ha tudok szeretni.
Nézzünk csak Jézusra! Jézus tudott szeretni. Szerette a betegeket, az elesetteket, a mindenki által megvetett utcalányt, az ellenszenves, korrupt vámszedőt, a az őt megtagadni képes Pétert, az áruló Júdást, az incselkedő, rosszarcú római katonákat, a köpködő és káromkodó pribékeket. Jézus egyszerűen szerette őket. nem mert megérdemelték, hanem csak. Ennyit tett. Csak szeretett.
De nem csak élete, a szeretet himnusza is Jézus szeretetéről szól. Akkor értjük helyesen ezeket a sokat hallott igeverseket, ha nem a mi szeretetünket olvassuk ki belőle. Pál a Jézusról mintázott szeretetet állítja elénk. De nem egyszerűen elénk, hanem belénk akarja állítani azt. A tiszta, igaz, makulátlan szeretet Isten lényével való teljes közösségünk. A szeretet azt jelenti, hogy őhozzá hasonlóan cselekszünk és érzünk.
Ez a szeretet másokkal kapcsolatban alakul ki, de nem ők, nem mások jelentik a szeretet indítékát. A szeretet indítéka a szeretet forrása: Jézus.
Amikor tegnap ezt végiggondoltam, hogy a szeretet maga Jézus, gondolatban belehelyeztem a szeretet a világba. Ebben a gondolatban a szeretettel teli világ Isten tenyerébe helyeződött. A szerető emberek élete pillanatok alatt visszarendeződött, a kapcsolatok megerősödtek, a megbocsátás mindennapos lett, a szeretettel teli világ már itt a földön Isten országává változott.
Aztán jött a másik gondolat. Gondolatban egy házaspár életébe helyeztem bele a szeretet. Már nem bosszantotta a másik hibája, már volt bennük valami közös. A szeretető pár Jézusban maradt. A Jézusban maradt, szeretető pár élete pillanatok alatt rendbe jött, a kapcsolat újra élt és a pár közös életében Isten országa valósult meg.
Aztán eszembe jutott két jó barát. A szeretetben élő két jó barát már nem csak kebelbarát, hanem testvér lett, kapcsolatuk is elválaszthatatlanul összeforrt.
Végül eszembe jutott a gyülekezet. A szeretetre képes gyülekezet következő vasárnapja: új arcokkal megtelt templom egy nagy nyáj képét vetítette elém.
Nem tudok, nem is akarok másról beszélni, mint arról, hogy a szeretet maga Jézus. Ha Jézus nincs énbennem, akkor szeretet sincsen bennem. Milyen nagy különbség van a jézusi szeretet és az ember szeretete között. Az emberi szeretettel talán araszolgathatok előre valamicskét, Jézus szeretetével azonban az örök élet kapujáig érek.
Végezetül hallgassuk a szeretet himnuszát úgy, hogy komolyan vesszük az igét és valóban számunkra is a szeretet maga Jézus. "Ha emberek, vagy angyalok nyelvén szólok is, Jézus pedig nincs énbennem..." Ámen.