Vízkereszt ünnepe
Szentendre, 2008. január 6. 10.00
/Ef 3,2-6/
Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Epiphania Domini! Az úr megjelenik! - hangzik az örömhír. Vízkereszt, az un. karácsonyi tizenketted a világosság ünnepe. Január 6-án Jézus életének három eseményét elevenítjük fel, amelyekben egy közös vonást találunk: Jézus a világ világossága megjelent az emberek előtt.
Egyrészt, ahogyan azt a lekcióban, az oltár előtti felolvasásra rendelt igében hallhattuk, az újszülött Megváltót három különböző világból érkező bölcs látogatja meg. A bölcsek hódolnak. Az emberiség leborul Jézus előtt. A kor tudósait, - akik hite számunkra is példa lehet - a betlehemi csillag fénye vezette el a Világ Világosságához. Egyszer, s mindenkorra nyilvánvalóvá lett, hogy a bűn komorságát Jézus világossága váltotta fel.
Másrészt a mai nap Jézus Jordán folyóban történt megkeresztelésére emlékezünk. A Keresztelő Jánost és a megkeresztelt Jézust körülvevő sokaság füle hallatára a mennyből hang hallatszott, amely Jézusnak ezt mondta: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." Minden fül hallhatta az Atya hangját. Ez volt a második bizonysága annak, hogy Jézus az Atyától jött. Ebben is egyek lehetünk Jézussal: Isten gyermekei vagyunk. Ő is, mi is. Azok a kicsinyek is, akiket az elmúlt évben kereszteltünk meg ebben a templomban. Ők már Isten gyermekei. Nekik is már van egy mennyei édesatyjuk. Jó erre időről időre emlékezni.
Harmadrészt Jézus első csodáját elevenítjük fel ezen a napon. Jézus istenségének első kézzel fogható jele az volt, amikor Kána városában egy menyegzőn a vizet borrá változtatta. Az Úr Jézus megjelent és innentől kezdve csodák egész sora következett. Mind-mind istenségére mutatott. Mind-mind az emberek hitéért történt. Azért történt, hogy a kereszt alatt álló századossal együtt milliók és milliók vallják és higgyék: valóban igaz ember, Isten fia volt.

De ha a saját házunk tájékán túlra pillantunk, megláthatjuk, hogy az ortodox egyházban ma, szentestét követő második vasárnap ünneplik Jézus születését, a katolikus testvérek pedig a mai napon szentelik fel otthonaikat, az ajtófélfára festve Gáspár, Menyhért és Boldizsár neveinek kezdőbetűit, valamint az évszámot.
A mai nap ünnepekben és emlékezésben gazdag nap.

Az igehirdetés alapigéje Pál apostol efezusiakhoz írott leveléből szól hozzánk. A titokról szól. Jézus megjelenésének és személyének titkáról, a musthrion-ról. Arról a titokról, amely ősidők óta rejtve van az emberiség előtt, de az Úr Jézus által hozzáférhetővé vált. Ez a titok maga Jézus Krisztus.
Isten embere, Pál apostol ezt a titkot közkinccsé teszi. Miért volt eddig titok és hogyan jön Pál ahhoz, hogy Jézust: a zsidók üdvösségére érkező, az Ószövetség lapjain annyiszor megígért Messiást a pogányok számára is elérhetővé teszi? Erre keressük meg a választ!

Az egykori görög kolónia, Efezus, ebben az időben az ázsiai római provincia fővárosa volt. Hírnevét és nagyságát virágzó kereskedelme és Diana istennő kultusza templomának köszönhette. A pogányok lakta Efezusban élt egy maroknyi zsidó vallású közösség. Ők megismerték Jézust és megtértek. Hívő, keresztény zsidók lettek. Mások lettek, mint a világváros többi lakója. A gond itt kezdődött. Mások lettek. Nem az volt a baj, hogy szerették egymást, még az sem, hogy az egyik család segítette a másikat, hanem hogy hitük miatt különbnek tartották magukat. Úgy gondolták, hogy keresztény életük magasabb rendű élet, amihez a pogányok soha sem fognak felérni.

A kereszténységben azonban nincsenek ezoterikus misztériumok fönntartva elit keresztények számára. Jézus titka mindenkié. Bárkié. Azt mondta Jézus: "Tegyetek tanítvánnyá minden népet és kereszteljétek meg őket." Mindenkit. Mindenkinek mondjátok el, hogy lehet bűnbocsánata. Mondjátok el, hogy van mennyország és örök élet. Mondjátok el, hogy "én élek és ti is élni fogtok"!
Pál apostol efezusi közösségének írt levélben ezért teszi közkinccsé az Úr Jézust. A megtért ember nem sajátíthatja ki Jézusát! Pál nem szeretné, ha az emberek bárkit is kizárnának köreikből, csak azért mert pogány. Lehettek olyanok, akik éledező hitük mellett még azért el-el jártak Diana istennő templomába, vagy áldozatot mutattak be idegen isteneknek. A hivő ember türelmes ember. Ha egy rossz életű, vagy egyszerűen eddig közönyös társa érdeklődni kezd Isten titka iránt és egyszerre csak fogékonnyá válik, de óembere még erősebb, nem taszítja el. A kételkedés még nem kizáró ok. Nem törhetünk pálcát az istenkereső emberek feje fölött. Isten sem tört pálcát felettünk. Pedig mi sem születtünk hívőnek. Nagyon is megküzdött értünk. Lehet, hogy 10 éves korunkban, lehet, hogy egyetemista éveinkben, vagy őszülő időnkben, de megküzdött. Most is küzd. Éppen így küzd azokért, akik még nem ismerik a titkot.
Pál azt írja: "... a pogányok velünk egy test és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által."

Amikor valakinek döntenie kell, de még nem lát tisztán, szívesen megbeszéli helyzetét barátjával, vagy bizalmasával. Kellő türelemmel, megértéssel és imádsággal gyakran lehet olyanoknak segíteni, akik Istennel való kapcsolatukat akarják rendezni. Lehet, hogy valaki nem akar mást, mint megtudni, hányadán áll Istennel. Ezekből születnek a csodák. A megtérés csodái. Jézus, a Világ Világossága világosságot teremt a nyitott ember szívében.
Keken András, a 20 század egyik kiemelkedő evangélikus igehirdetője egyszer azt mondta: "Isten kétféle világosságot adott az embernek. Az egyik a józan emberi értelem fénye, ... a másik a hit világossága." A hit világosságának fénye azok számára adatik meg, akik Jézusban hisznek.
Előttem van azoknak az efezusi pogányoknak a tekintete, akik az apostol leveléről hallhattak. Milyen sugárzó ragyogás lehetett az arcukon, amikor megtudták, hogy ők is megismerhetik Isten titkát! Micsoda öröm önthette el őket! Őket is megváltotta Jézus a bűntől, nekik is lehet megigazított életük!

A közelmúltban Isten iránti szeretetünkről beszélgettem valakivel. "Ha a hozzánk legközelebb álló személyben, házastársban, gyermekünkben, vagy barátunkban felfedezzük azt, hogy ő szereti Istent, nincs annál nagyobb öröm." "És ezt mindig tudatosítani kell?" - jött a kérdés. Nem kell mindig tudatosítani, de az a pillanat, amikor ezt felfedezem valakiben - az a pillanat ünnep lesz.
Az a nap, amikor egy pogány munkatárs, vagy egy kacskaringós életű családtag Istenről kezd beszélni, - az a nap ünnep lesz. Nincs mindig ünnep. Az ünnepet nem lehet kierőszakolni. Majd érkezik. A hit fényében nem csak az látszik, ami van, hanem az is, ami lesz.

Hogyan is kezdtük? Jézus személyének titka ősidők óta rejtve van az emberiség előtt, de az Úr Jézus által hozzáférhetővé vált. Ez a titok közkincs. Kincs. A közé. Ezé a közösségé. A dunakanyari evangélikusoké. Az itt élő keresztényeké és az itt élő pogányoké. Minden bűnös emberé. Tehát van feladatunk. Nagyon sok tennivaló vár ránk. Mert "... a pogányok velünk egy test és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által." Ámen.