Újév napja
Szentendre, 2008. január 1. 10.00
/Lk 2,21/
Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében! Ámen, úgy legyen - hangzott a köszöntés és felelte rá az áment a gyülekezet néhány perccel ezelőtt. Ezzel a szentháromsági köszöntéssel kezdtük mai, a 2008-as esztendő első istentiszteletét is. Isten nevében indulunk el az új évben. Ezekkel a szavakkal ismét kifejeztük, hogy az ő jelenlétét óhajtjuk, nem akarunk más nevében itt lenni, hanem csak az ő nevében.

Sok más alkalmunkhoz hasonlóan, a mai istentiszteletünk fókuszában is a szentháromsági köszöntés egyik személye áll: Jésua, Jézus, azaz Jahve az üdvösség, szabadító. Az epifániai időhöz, Isten közöttünk való megjelenésének ünnepköréhez tartozik még a naptári év első napja is. Ez a görög eredetű szó igen gazdag értelmű. epi - fainw a látni ige egyik származéka: mutatkozni, világosságra jönni, napvilágra hozni, feltűnni, nyilvánvalóvá lenni, láthatóvá válni, látszani. Jézus megmutatkozik, világosságra jön, feltűnik, nyilvánvalóvá lesz, láthatóvá válik előttünk. Az epifániai idő egyik állomása tehát Jézus körülmetélése és hivatalos névadásának napja.

Az evangéliumokban őrzött leírás szerint Mária és József számára teljesen természetes, hogy a 8. napját betöltő Jézust - zsidó szokás szerint - elviszik, hogy körülmetéljék. Ez az Istennel kötött szövetség látható jele. Hagyományosan ennek a jelnek a felvételekor kapta meg minden zsidó ember a maga nevét.

A név szerepe rendkívül fontos Isten népének életében. Elválaszthatatlanul hozzá tartozik a nevet viselő személy lényegéhez. Névtelen személy nincs, akinek nincs neve, az nem is létezik.
De legalább ilyen fontos az a metódus, ahogyan megkapja valaki a nevét. Hozzánk hasonlóan a szülőket, ebben az esetben Jézus szüleit illette volna meg a névválasztás és névadás. Ám Jézus történetében ezt megelőzte a mennyei Atya névválasztása. Az angyal világosan kijelentette Máriának, hogy a születendő gyermeket nevezze Jézusnak! Jézus nevét Istentől kapta. Ő adta neki azt a nevet, hogy Szabadító. Ő választotta ki Jézus nevét ahhoz az élethez, ahhoz az emberi természethez, és isteni feladathoz, amelyet testet öltésének idején megkapott. Isten adott neki identitást.

Érdemes megfigyelnünk, hogy Jézus életét követően hogyan alakult ennek a névnek a használata. A Jézus név hétköznapi, divatos zsidó névnek számított. Viszont alig telt el néhány évtized és ennek a névnek a használata teljesen kiveszett a gyakorlatból. A zsidók azért nem használták többé, mert számukra botrányt jelentett viselőjének élete és szolgálata. Szerintük az ács fia Messiásnak hazudta magát. Ezért még névtárukból is törölték a botrányos keresztnevet. A keresztények pedig azért nem adták gyermekeinek ezt a nevet, mert ugyanolyan isteni névnek tartották, mint az Atyaisten nevét. Ezért ma sem nevezünk el így senkit. Jézus neve egyedülálló, foglalt név.
Ez a név minden emberből más és mást vált ki. A hangsúlyt most nem is arra helyezem, hogy kik azok, akikből gyűlöletet, haragot, közömbösséget vált ki Jézus neve. Az új esztendő kezdetén, amikor nevében indulunk el, a hangsúlyt arra szeretném tenni, hogy mi az, amit az ő nevében kapunk.
Az igehirdetésre felkészítő énekben mindannyian elmondtuk: "Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név, legszentebb énnekem a föld ölén ..."

Jézus személyének, immanens, evilági létének célja nem más, mint hogy visszaadja az embereknek az elveszett istenkapcsolatot és a legszentebb név az ő neve legyen. A keresztény ember tapasztalata, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek már régóta ezen dolgozik. Az Atya megteremtett, a Fiú megváltott bűneinktől, a Szentlélek éltet. Jézus miatt van bűnbocsánatunk. Jézus az oka annak, hogy amilyen tiszta fehér most Szentendre határa, vagy a patakpart, olyan fehérre és tisztára mos bennünket Jézus megbocsátó szeretete. Tegnap még sáros volt minden, most egyszerre betakar mindent a tiszta és makulátlan. Ennek alapján úgy is fogalmazhatunk, hogy Jézus átmentett bennünket a mába. A mögöttünk lévő évből az új évbe. A tegnapból a mai napba. átmentett, megirgalmazott. Ezt az irgalmat és az irgalom feletti örömünket éljük majd meg az úrvacsora szentségében. Jézus neve ezért kötelez.
Kötelez a tiszteletre. Azt tudjuk tisztelni, akire felnézünk. Kötelez a szeretetre. Sokkal könnyebb úgy szeretni, ha Krisztust fedezzük fel a többi emberben. Kötelez a követésre. Azt követjük, akinek személye magával ragadott.

Tegnap az éjféli áhítaton az egyik taizei énekben így énekeltük: Jézus életem, erőm, békém, / Jézus társam, örömöm. / Benned bízom, te vagy az Úr, / már nincs mit félnem, mert bennem élsz, / már nincs mit félnem, mert bennem élsz!
Ha ez a név bennem él, nincs mitől félnem 2008-ban. Nem lesz leküzdhetetlen akadály, nem lesz megoldhatatlan probléma, feloldhatatlan feszültség, megválaszolatlan kérdés. Ha ez a név az életem, akkor én is élni fogok. Ha Jézus az erőm, akkor szárnyra fogok kelni, mint a sas, futhatok, de mégsem lankadok el, járhatok, de mégsem fáradok meg. Ha Ő az én békém, akkor képes leszek én magam is békét teremteni. "Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek." Ha Isten fiai vagyunk, akkor Isten szólít személyesen bennünket néven. Akkor újra és újra meghallhatjuk az igét: "Neveden szólítottalak, enyém vagy!" Ha társam, már nem vagyok egyedül, ha örömöm, akkor mindenem megvan, amire szükségem lehet.

2008 a Biblia éve. Idén még hangsúlyosabbá válik a Szentírás olvasása, tanulmányozása, mindennapi kézbe vétele. A bibliaolvasó Útmutató 2008-ra szóló évi igéjét idézem hát, amely magabiztosan bíztat bennünket. Jézus mondja: "Én élek és ti is élni fogtok!" Jézus neve garancia az örök életre. Ígéretet tesz nekünk arra, hogy az életet kapjuk őbenne. És mi lehet erre az én válaszom? Uram, te élsz és élni fogok. Szeretlek téged! Vakon követlek téged, mert nevedben kezdem meg az újabb évet! Ámen.