Vízkereszt ünnepe utáni 4. vasárnap
Lappeenranta, 2025. február 2.
Mt 4,18-22
Horváth-Hegyi Olivér
Döntések
"Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. Így szólt hozzájuk: Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket. Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. Miután továbbment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban apjukkal, Zebedeussal együtt rendezgették hálóikat, és őket is elhívta. Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt."
Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Tinédzser korban az egyik legáhítottabb érzésünk a szabadság.
Sokféle dolgot kipróbálunk.
Így is neveljük gyermekeinket: légy szabad, próbálgasd magad. Szerezz tapasztalatokat.
Megadjuk nekik azt a megszámlálhatatlan lehetőséget, amelyben ők döntenek, hogy mire a nagy döntésekhez érnek, a világ összes színével és lehetőleg azok minden árnyalatával találkozzanak. Így adjuk kezükbe sorsukat, hogy sorsuk kovácsai legyenek, hogy "önvezetők" lehessenek.
A világ... a világ pedig még azt is elhiteti velük, hogy ők fújják a passzátszelet.
Mindeközben a végtelen szabadság mintha döntési nehézségeket okozna. Mentálisan összezavart és szétesett emberek százmilliói vergődnek a kérdéseikkel tanácstalanságukban.
Akkor mi a helyes? Vegyük kezünkbe sorsunkat, vagy csak huppanjunk bele Isten tenyerébe és naphosszat egy láthatatlan szívószállal szürcsöljük az életet.
Leszűkítve a kérdést, ma arra keressük a választ, hogy mennyi szabadsága van az embernek Isten mellett dönteni. Mert minden nap döntünk kell mellette.
Látva a tizenkét tanítványt, ők aztán minden nap Jézus mellett döntöttek.
Úgy tűnik, ez a tanítványsággal jár együtt.
De hogy a csudába lehet minden nap Jézus mellett dönteni magabiztosan és kétely nélkül, hűségesnek maradva és nem belefásulva?
Nézzünk szét a tanítványok között, hátha segít megérteni a keresztény hívő ember döntésének titkát!
Tizenketten voltak.
Péter volt az első, kit követett András, Jakab, János, Fülöp, Bertalan és Tamás, Máté, Simon, Jakab, Taddeus és Júdás, így nevezi őket sorban a Szentírás.
Kik voltak ők és hogyan kerültek Jézus követői közé? Vessünk egy mélyebb pillantást a felolvasott igében említett első két tanítványra.
Pétert a tanítványi sor elejére tesszünk. Halász volt. Az ő testvére, András beszélt neki Jézusról, akinek pedig János. Péter, a tüzesnyelvű, bátorszívű, olykor vakmerő. Igazi vezéregyéniség. Hevessége és nyersessége miatt sokat téved, sokakat megbánt, Jézus mégis számít rá. Talán kettejüket köti össze a legerősebb szál.
András. Péter fivére, szintén halász, a lelkes. Ahogy elkezdte hallgatni Jézust, rögtön beszámolt róla másoknak. Ő az, aki a kezdetektől igazi tanítvány: nemcsak hallgatja Jézust, hanem megérti, hogy ez nem csak egy szűk körnek szóló örömhír-sorozat. Annyira odavan Jézusért, hogy lépten-nyomon másokat is meghív. Miért? Mert, ha neki öröm Jézus tanítványának lenni, akkor másoknak is az lesz.
Vajon mit tennél, ha holnap reggel jönne egy egyértelmű hívás Jézustól: légy a tanítványom, szolgálj velem!
Fel tudnál állni a forgószékedből anélkül, hogy kikapcsolnád a laptopodat és fel tudnád vállalni az ismeretlent?
Vissza tudnál fordulni a körforgalomnál, hogy munkát, hivatást, életet válts?
Oda tudnál állni munkából hazaérkezve házastársad elé azzal, hogy nem holnaptól, hanem mától megváltozott az életetek, mert elhívást kaptál?
Ők ezt tették. A tanítványok otthagyták a halászhálót, mégcsak össze sem göngyölték.
De nem a tanítványok válasza a legkülönösebb és hogy otthagytak mindent Jézusért, hanem hogy vele is maradtak, kitartottak és Jézus lett az életvitelük.
Ahogyan Márk, mint legősibb evangélium leírja az elhívás történeteket, semmi különlegeset nem lát az emberekben. Nem nagyon foglalkozik Péter, András, Jakab és János és a többi tanítvány döntésével. Elhívta őket, ők pedig mentek utána. Nem kérdeztek semmit, csak mentek.
Jézus döntésén van a hangsúly.
Jézusnak elég volt rájuk nézni és minden eldőlt.
Egy tekintet.
Ez nem Péternek, Andrásnak, Jakabnak, Jánosnak és a többieknek a döntése volt.
Ezek nem is elhívás történetek, hanem csodatörténetek.
Isten hatalma érhető tetten.
Nem az emberekben kirobbanó erő nyilvánul meg itt, hanem Isten hatalma.
Szabadság. A tanítványnak szabadsága van lemondani egy bizonyos életről, a világ által nyújtott örömökről és kényelemről.
A tizenkettőnek is sokba került, hogy tanítvány lehessen.
De ha maradtak volna nem tanítványok, nem folytatódhatott volna az életük abba az irányba, amerre Jézus élete folyt.
Mi mindent túlbonyolítunk. Sokszor már mi is úgy működünk, mint egy számítógép. Adatokkal és analizálásokkal működünk és működtetjük egymást.
Kiszámítunk mindent és következtetünk.
Az apró döntéseinket is túlbecsüljük.
Túl fontosak lettünk saját magunk számára ás ezért bonyolulttá váltak a mindennapok. Bonyolulttá és félelmetessé, mert túl sok minden zúdul ránk és sok dolog felől kell döntéseket hoznunk.
Kutatások szerint egy átlagos felnőtt napi 30-35 ezer döntést hoz.
De Jézus egyszerűvé teszi az életet.
Ha sok ezer döntés előtt állok egy nap, márpedig minden átlagos nap így kezdődik reggel, még az ágyamban eszembe jut, hogy csak egy dolgom van ma: Őt követni. A többi megoldódik.
Ez megnyugtat és erőt is ad ahhoz a naphoz.
Aki így él, úgy kel fel, mint a tanítványok: ma egy dolgom van: Őt követni, megkapta az igazi szabadságot. Tanítványi életre hív el minket Jézus. Ezt a hívást naponként megteszi.
Ne féljetek ettől!
Aki megkapta az elhívást, azt Jézus olyan emberré formálja, aki képes követni őt. Ez az ő döntése. Értitek?
Ámen.
.