Augusztus utolsóelőtti vasárnapján döbbentem rá, hogy ez a nyár is elszállt, és hamarosan kezdődik az iskola, de előbb másnaptól vár még ránk egy pár nap biciklizés a Szentendrei-szigeten a gyülekezet ifiseivel.
Reggel el is indultunk kerékpárral templomunktól Surányba, a szálláshelyünkre, egy kis csalással. Ugyanis csomagjaink nagy részét és a sátrakat két lelkes szülő szállította helyettünk kocsival. Érkezésünk után a TV Szentendre stábját vártuk, majd miután a rövid anyagot leforgatták velünk, elindultunk Szigetmonostorra ebédelni. Délután beköltözünk a kápolna udvarába, majd a tábortűznél megsütöttük vacsoránkat.
Kedden Nógrád megyébe terveztük utunkat a Naszály körbetekerésével. Amikor azonban kiderült, hogy a surányi komp nem jár és a horányival kell áthajóznunk a túloldalra, kérdésessé vált, hogy valóban ezen az útvonalon haladjunk-e, mert időben is elvoltunk csúszva. Végül a nógrádi dombok helyett a Duna mentén haladó bicikli utat választottuk, amelyen Verőcéig jutottunk. Itt a folyóparti hűsölés és pihenő után visszaindultunk Gödre, ahol Janka szüleinek kertjében bográcsban elkészítettük a lecsónkat, és a Váraljai család néhány tagját is megismerhettük. A bográcsozás lehetősége mellett nagyon finom almás pitét is kaptunk, így senki sem maradt éhen. Hazafele a nap lement, így elő kellett venni lámpáinkat. A sötét lassította utunkat, emiatt a kompot is lekéstük pár perccel, azonban szerencsére sikerült elintézni, hogy visszajöjjön értünk, és ha később is, mint ahogy korábban gondoltuk, de visszaértünk sátrainkhoz.
Az utolsó napon ismét a szigetmonostori étteremben ebédeltünk, és ismét kocsi szállította táskáinkat. Visszaúton Tahitótfalun keresztül gurultunk Szentendrére. A templomnál egy kis fényképezkedés után végül mindenki szétszéledt.
A biciklizés mellett áhítatok, éneklés és játék töltötte ki időnket. A három nap alatt körülbelül 150 kilométert tettünk meg. Reméljük, hogy ez a szám jövőre egy újabb táborral tovább növekedhet.