Nagycsütörtök (lábmosás, úrvacsora, oltárfosztás)
Szentendre, 2024. március 28.
Mt 26,20
Horváth-Hegyi Olivér
Krisztusi közösség
Ünneplő gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Isten meglátogatott minket. Számunkra felfoghatatlan módon tette ezt. A bibliai leírások szerint az édeni időkben Isten földi jelenléte természetes volt. Ádám és Éva és Isten és az állatok, a növényekkel együtt fantasztikus harmóniát alkothattak. Az összhang alapja a bűntelenség volt. Az első emberpárt semmi sem választotta el Istentől. Jó volt nekik? Jó volt nekik. Mi, akik ismerjük, el is hisszük, és zsigereink mélyén érezzük, hogy egykor volt ilyen állapot. Vágyakozással tekintünk arra az ősi harmóniára. De nem csak vágyakozással, hanem hiányunk betöltetlenségéből, az újra meg újra ránk törő magánnyal. Mert Ádám és Éva világához képest a mi világunk nyomokban találja meg Istent. Isten elveszett volna? Ő nem tud elveszni. Mi igen.
A nagyheti események Isten látogatásának csúcspontjait vetítik elénk. Jézus passiótörténete, kezdve a jeruzsálemi bevonulástól a mai ünnepünkön át a keresztig, majd a feltámadás keresztény létünk lelkiségének alapjait erősítik meg évről évre. Jó, hogy itt vagy. Isten örül neked. Ebben biztos vagyok.
Mert nagycsütörtök rólad szól. Akkor a tizenkét tanítvány telepedett az asztalhoz, ahol az Úr Jézus a lábmosás közvetlenségével és az utolsó vacsora meghittségével került hozzájuk közelebb emberként és Istenként. Most már nem tizenkét követője van. A tanítványi kör veled is bővül. Ott a helyed annál az asztalnál, ahol a szolgáló szeretet a te lábadat mossa, vagy épp te vagy a szolgáló szeretet, aki a másik lábát mosod. Ott a helyed annál az asztalnál, ahol veled együtt ülhetnek megtévedt árulók, mint Júdás, az Iskariótes, fogadkozó tagadók, mint Péter, a legközvetlenebb barátok szavában kételkedő Tamások. Ott a helyed annál az asztalnál, ahol Jézus senkit sem állít fel előre, hogy te áruló, tagadó, hitetlen leszel, jobb, ha már most fogod a cókmókodat és elmész. Ott a helyed annál az asztalnál, ahol veled együtt mindenki bűnös, mégis veheti a kenyeret és kortyolhat a borból. Eheti Krisztus testét és ihatja Krisztus vérét. Ám ennek az asztalközösségnek nem abban van a vonzereje, hogy itt mindenki egyformán oly távol van Istentől, mégis közel. Ennek az asztalnak az asztalfőn ülő elfogadó és áldozatkész szeretete az igazán megragadó. Sőt, elbűvölő.
Amikor letérdelünk az oltárhoz és várjuk, hogy közünk legyen Krisztushoz, annak a hiánynak a betöltését is várjuk, ami keletkezteti magányunkat. A liturgia minden mondata abba az irányba mozdít minket, ahol Krisztussal és Krisztusban egymással találkozhatunk. Olyan közösség szerzését ünnepeljük a mai nap, amely egyedi. Nincs más ehhez hasonló közösség. Ha akár csak egyszer megtapasztaltad ennek örömét és biztonságát, vissza-vissza vágysz oda. Talán ezért is fontos, hogy ma itt vagyunk a templomban és nem máshol.
Miután a tanítványok átélhették a lábmosás és asztalközösség új korszakot nyitó erejét, nagycsütörtök esti fáradtságuk, ott, a Gecsemáné-kertben felülkerekedett a virrasztáson és nem tudtam tovább maradni Jézussal, aki végül egyedül készült aznap éjjel kezdődő kálváriájára. Bárcsak megértették volna a tanítványok, mi minden történt az utolsó vacsora asztalánál. Dsida Jenő: Nagycsütörtök című versének sorait mégis újra élik ezrek és ezrek, akik az asztalközösségből felállva a jézusi magányosságot élik meg:
"Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon."
Ma is asztalhoz telepszünk, le is térdeplünk és az Úr Jézussal és egymással leszünk közösségben. A gyülekezet több, mint a rokoni, vagy baráti kör. Épp a mai napon kerülhetünk közelebb az evangéliumi asztalközösség valódi értelméhez. Ugyanis, amikor ettől a megterített asztaltól, a mi úrvacsoránk végeztével elindulunk, mi, akik érteni véljük nagycsütörtök eseményeit, nem csukhatjuk be a szemünket az előtt, akik szeretnének velünk néhány szót váltani, akik meghitt emberként ismernek minket. Nem lehetünk fáradtak ahhoz, hogy testvérünk homlokán születő, és gyűrött arcán végigcsurgó kövér cseppeket észre ne vegyük és le ne töröljük. "Ha megtettétek, akár csak eggyel, a legkisebbek közül - mondja Jézus -, velem tettétek meg." Mt 25,40
Nagycsütörtök a krisztusi közösség megteremtésének ünnepe. Krisztus tovább él a gyűrött és kisimult arcokban, a meghittségre vágyó és meghittséget adó emberekben, hiszen krisztusarcok vannak elrejtve bennünk.
Jó nekünk itt lennünk és ebben az évben is megerősödni a krisztusi közösség erejében.
Ámen.
.