Böjt 4. (Laetare) vasárnapja
Szentendre, 2024. március 10.
Jn 6,1-15
Kegyelemből léphetünk be, Egykor oly kedves, EÉK 308, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Asztalközösség ámulat és ajándékozás
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úrban!
A mai családi, bakancsos istentiszteletünkön egy ajándékozási csodáról hallunk. Az a rengeteg ember, akik azért futottak össze a környék falvaiból és városaiból a nyitott dombvidékre, hogy Jézust hallgassák és talán azért is, hogy lássák őt, nem kértek enni, mégis kaptak. Ezért nevezzük ajándékozási csodának.
Három üzenetet szeretnék átadni a gyülekezetnek, de lehet, hogy akár tizenkettő is hazavihető. Laetare, az örvendezés vasárnapján figyeljünk arra, hogy mindegyikben benne van az az öröm, amit Ézsaiásnál olvastunk, ti. Isten népével együtt örüljünk és ujjongjunk, akik szeretjük Isten népét. Az első az asztalközösség, a második az ámulat, a harmadik maga az ajándékozás.
Lássuk az elsőt! Asztalközösség. Az evangéliumoknak olyan fontos története ez, hogy összesen hatszor írják le a kenyérszaporítást. Akár az ötezer ember megvendégelésére, akár a másik, nagyon hasonló történetre, a négyezer ember megvendégelésére gondolunk, de más vacsoratörténetek is, mint vendégeskedés Zákeusnál, Lázáréknál, Máriánál és Mártánál, egy-egy farizeusnál, vámszedőnél, tanítványoknál a búcsúzáshoz kötődnek. Jézus mielőtt elmegy, lakomán, vacsorán vesz részt.
A Jézus korabeli társadalmakban a közös étkezéseknek különös figyelmet szenteltek. Az asztalközösség a meghitt beszélgetések ideje. A tápláló falatok és finom kortyok mellett jóízű a beszélgetés. Jézus nem csak Máriával, Józseffel és tesóival, vagy közeli rokonaival, Erzsébettel és Zakariással telepszik le egy asztalhoz. Barátaival is gyakran étkezik. A leírásokból arra következtetünk, hogy ez nem "gyorskaja". A gondolatok megosztásának és az egymásra figyelés ideje. Itt mélyülnek el a rokoni kapcsolatok, itt válnak igazzá a barátságok, az asztal mellett lehet álmokat szőni, egymást rossz dolgokról lebeszélni, jó dolgokra rábeszélni. Jézus az ötezer férfival és megannyi nővel, asszonnyal és gyermekkel egy képzeletbeli nagy asztalt ül körül. Márk evangéliumából tudjuk, hogy Jézus előbb tanította az összesereglő tömeget és aztán jött a kenyércsoda. Miután mindannyian észlelték az újabb isteni, un. messiási jelet, képzelhetjük mi mindenről eshetett szó a kenyér és hal falatozása közben. Hát persze, hogy nem némán eszegettek. És nem veszekedtek, nem gondolom, hogy feszültséggel teli vacsorájuk volt, nem volt nehéz lenyelni a falatokat, ahogy olykor-olykor előfordul családunkban, de még barátaink asztalánál is. Örültek, beszélgettek és Jézusról, szavairól, tetteiről gondolkodtak együtt.
Te mikor étkeztél úgy utoljára, hogy asztalközösségeddel Jézusról beszélgettetek? Ha régen, próbáljatok meg otthon, barátaitokkal ebéd, vagy vacsora mellett a sokféle beszédtéma között Jézusról, hitről, Bibliáról, örök életről és keresztény életeteket érintő témákról beszélgetni. Legyen asztalközösségetek értékes, Istennek tetsző, ezért is örömteli!
Második üzenetünk az ámulat. Az ötezer ember megvendégelésének történetében János evangélista Fülöpöt említi. Jézus felé fordulva kéri, hogy a tengernyi embernek ők adjanak enni. Fülöp meglehetősen földhöz ragadt. Bár személyisége és hite az evangélium történetfolyamatában szépen fejlődik, itt még az anyagi világ rabjaként látjuk. Egy stadionnyi hallgatóság megvacsoráztatása a lehetetlen kategória. Ő mégis vásárláson gondolkodik. Számításokat is végez, mintegy kétszáz dénár értékű kenyérre lenne szükség, ami majdnem egy kiló színezüstöt jelent. Fülöp még nem érett meg arra, hogy rögvest a csodára gondoljon. Az álmélkodás akkor jön, amikor a kisfiúcska öt árpakenyere és két hala egyre több és több embernek lesz elég. Hogyan? nem tudjuk, de nem is akarjuk magyarázni. A csoda nem szorul magyarázatra. A csodának nem varázsa van, hanem ereje. Ereje, ami ismét bebizonyítja, hogy Isten Fia beszélt az emberekhez, ő gyógyította a betegeket és ő képes természetfeletti jelenségek elvégzésére. Ámulat. Jézus ma is ámulatba tud ejteni minket. Amikor az isteni hatalom mindenféle racionális magyarázaton túlmutat. Meglátjuk ezeket? Észrevesszük? A második üzenet második kérdése: Mikor estél legutóbb ámulatba azon, hogy Isten hatalmával találkoztál? Amikor emberi megoldásokon törted a fejedet, mint Fülöp és aztán a te megoldásod fényévnyire volt Isten megoldásától. Mert számára a csoda mindig opcióban marad. Lásd meg a csodákat! Beszéljük el egymásnak a csodákat! Tegyünk bizonyságot a csodákról! Hagy essen a világ is ámulatba Isten csodái hallatán! Hátha megtér! És ha megtér, velük együtt örüljünk, mert ők is Isten népévé lettek!
A harmadik üzenet az ajándékozás. Mint említettük, az ötezer ember megvendégelése egy ajándékozási csoda. Nem kérték, kapták, ajándékba kapták a kenyeret és a halat. Miért? A korgó gyomor éhségének csillapítása mellett elsősorban azért, hogy életük gazdagabb legyen egy személyes megtapasztalással.
Itt szeretnék beszúrni egy kérdést. Ha valamit betűzve mondunk, azt azért tesszük, mert annak a szónak kiemelt jelentősége van. Tudjátok, hogy a gyerekek hogyan betűzik a szeretet-et? I-D-Ő. A mai gyerekek valódi törődésre éheznek. Arra, hogy szüleik és a számukra meghatározó felnőttek idejükből adjanak nekik. Manapság a szeretet legkifejezőbb formája az idő. Van időm rád. Evangéliumi történetünkben hasonlót látunk. Jézus fáradt és tanítványaival hajóra száll, hogy egy kies helyre menjen. Sok volt a beteg, hosszú volt a tanítás, fárasztó az út. Jézus a tizenkettővel szeretne lenni. De a környék településének lakóinak igénye nem csillapodik. Jézust akarják. Ahogy kiszáll a hajóból, máris látják a nagy tömeget, akik addigra az állítólag kies helyen várják a Mestert. Jézus újabb időt szán rájuk. Nemcsak újabb beszédek hangoznak el, amelyek mondatait csak úgy isszák, hanem Jézus megszánja az fizikai éhségtől elgyötört sokaságot és újabb időt ad nekik. Mire ötvenesével, százasával elültetnek ennyi embert és szétosztják a megszaporított kenyeret és halat és összeszedik a maradékot és hazaindulhatnak, több óra telik el.
A szeretet I-D-Ő. Ez a történet arra is megtanít minket, hogy szánjunk időt egymásra. Vegyük észre egymás szükségleteit, amely elsősorban időnket veszi igénybe. Törődjünk egymással úgy, ahogy Jézus törődik velünk és ajándékba az örömöt is megkapjuk.
Asztalközösség, ámulat és ajándékozás. Három rövid üzenet és amit még kosaratokba össze tudtok szedni az énekekből, felolvasott igékből, hirdetésből, úrvacsorai közösségünkből. Mindenki jóllakottan menjen haza és a maradékot ossza meg szeretteivel!
Ámen.
.