Böjt 1. vasárnapja
Szentendre, 2024. február 18.
Mt 4,1-11
EÉK 188, 275, 283/3, 312, 12
Horváth-Hegyi Olivér
A kísértés ellenszere
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úrban!
Nagy segítséget kaptunk. Böjt első vasárnapján Jézus megkísértésének története megerősíti azt az emberi tapasztalatunkat, hogy keresztény életünk parazitája a kísértés. Másszóval a Gonosz, mint Isten teremtményén, még inkább Isten képmásán élősködve, lelki sejtjeinkig hatolva tartja magát életben.
Egy élősködő a gazdanövény adottságait használja, így megteheti, hogy extrém kevés génnel él, tehát egyszerű, önállótlan, mégis olykor jobban zöldell, mint az a növény, ami lényegesen bonyolultabb felépítésű, genetikájában pedig gazdag.
A Sátán épp ilyen. Az Ördög, Diabolosz, Kísértő, Vádoló, sokféle névvel illeti a Gonoszt a Biblia, vagy maga Jézus; szóval, aki elront mindent rendkívül kevés..., egyszerű..., önálló létre képtelen..., mégis él és virul és köszöni, jól van. A Gonosznak kevés is elég ahhoz, hogy életben maradjon. Talán nem kínáljuk neki magunkat tálcán, kevesen vannak, akik az ördöggel cimborálnak, sőt, utáljuk őt, de akkor miért tudunk olyan nehezen ellenállni neki?
A megkísértés története rámutat arra, hogy keresztény hívő életünk része a kísértés, ugyanakkor erősen abba az irányba mutat, hogy a kísértés felett van győzelem, az élősködőt le lehet vágni, a parazitától meg lehet szabadulni. Ne hagyjuk, hogy nyakunkra nőjön!
Jézus háromszori megkísértése három győzelemmel ért véget. Miért? Mert megingathatatlan volt. Nem érdemes azon lamentálni, hogy mennyivel volt könnyebb neki nemet mondani a kísértőnek, mint akármelyikünknek. Jézus nem magas lóról nézve állt bele a kísértő által megteremtett helyzetekbe.
Nem változtatja kenyérré a követ, mert ez a csoda ott a pusztában öncélú lett volna. Nem fogadja el a világ feletti hatalmat, mert az ő országa nem a politikai hatalom megszerzésével teljesedik be, hanem az egyik embertől a másik emberig tartó világméretű szeretetláncolat gyűrűjében. És nem mozgósítja az angyalokat holmi mélybeugrás miatt, ezzel megkérdőjelezve a későbbi szenvedést, a fizikai fájdalom valóságos kínjait, mert ő ember is.
Olyan ember, akinek szüksége volt a tanítványi körtől, betegjeitől, barátaitól, Máriától és Józseftől elvonulni és a csendben böjtöt tartani. Nevezhetjük ezt énidőnek, de lelkigyakorlatnak is. A Gonosz épp ezeken a szent napokon jön és zavarja meg az Atyával töltött időben. Gondolataiba hatol és kérdéseket, új lehetőségeket villant át a fején.
És a Gonosz ugyanezt teszi velünk.
Ha most megkérném a gyülekezetet, hogy vegyük számba a minket érő kísértéseket és írjuk össze azokat, meglepődnénk, hogy az Élősködő mennyi mindennel képes megkörnyékezni minket. Nem érdemes nagyot markolni, ezért én csak egyet választok a sok közül, aminek úgy érzékelem, hogy mostanában társadalmunkban a hangja a legerősebb.
A böjti útját őszintén kereső katolikus testvér elmegy lelki atyájához és megkérdezi:
"Mit nem szabad enni böjtben, Atyám?"
"Egymást, fiam, egymást." -hangzik a válasz.
Erről eszünkbe juthat a Gal 5,15, ahol Pál apostol az igazi szabadságról ír a gyülekezetnek, egészen pontosan egymás szeretetben történő szolgálatáról. "Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!"
Marakodás, veszekedés, torzsalkodás, gyűlölködés, széthúzás. A bűnbeesés története ott kezdődött, hogy Ádámnak és Évának volt egy erős indítéka: az, hogy megtehetem. Vagyok olyan helyzetben, hogy eldönthetem. Ehhez olyan nagynak kell gondolnom magamat, hogy az már fölülemelkedik azon az önazonosságon, hogy én Isten gyermeke, Jézus követője vagyok. Isten gyermeke nem tehet meg bármit. Nem engedhet meg magának akármit. Isten gyermeke nem mondhat, vagy írhat, amit csak akar.
Az itt a kérdés, hogy mi az igazi szabadság. Szabadság az, ha a veszekedésig fajuló beszélgetésben kontrol nélkül kiadhatom magamból, ami bennem van? És a másik megbántása? Szabadság az, hogy hosszú ideig haragszom a másikra, mert megtehetem, hogy ezzel büntetem? Vajon lassan nem épp a haragvót őrli fel a benne tobzódó harag? Szabadság az, ha az igazamat makacsul hajtogatom, a másikat megátalkodottan vádolom, a butaságban hajthatatlan vagyok? Nem ez vezet az elmagányosodáshoz és saját magam kirekesztéshez? Értékes baráti kapcsolatok mennek tönkre, erős családi kötelékek szakadoznak el, ígéretes együttműködések rekednek meg, szekértáborok végeláthatatlan sora szaporodik ott, ahol a fül nem süket a veszekedés hangjára, ahol a száj nem tanul meg nem visszaszólni, ahol a tekintet nem hagyja abba a villámok szórását, ahol a kéz mégis az asztalra csap és a láb újra rúg egyet. Mert megteheti. Minden perpatvar az önhittség és gőg talaján virágzik és az Élősködő egyre erősödik és zöldell. Minél több arrogancia és harag tornyosul fel, annál nagyobb lesz a fájdalom és hosszabb a gyógyulás.
A Biblia megoldása mindenféle összezördülésünkre a szeretet. Pál apostol arra figyelmeztet, hogy egymás marása, falása odáig vezethet, hogy elemésztjük egymást. Jézustól jó néhányszor halljuk ezt a felszólítást, hogy "Kövess engem." Jézus terminológiájában a követés nem más, mint azt és úgy tenni, amit és ahogyan ő. Ha ez alapján keresztény élethivatásunk betöltése Isten jellemének visszatükrözése, akkor a megtehetem, igazam van, dolgainkkal valami olyat kell tenni, aminek Jézus örül.
Tanuljunk meg viselkedni. Számoljunk el tízig, mielőtt kinyitjuk a szánkat. Kerüljük el azokat, akik veszekszenek velünk. Ne foglalkozzunk olyan témákkal, ami egymás marásába torkollik. Igen, ezek jó technikák lehetnek, de nekünk nem ezekre van szükségünk, hanem Jézus jellemére. Olyan magatartásra, amilyen neki volt. Az ő habitusára.
Emlékezzünk csak vissza, hogy Jézusnak miért sikerült a kísértőnek ellenállnia? Mert megingathatatlan volt? Miben volt megingathatatlan? Nem az öncélú kenyércsoda elutasításában. Nem a hatalomhoz való helyes viszonyában. És nem is abban, hogy az angyalok feletti uralmával nem él vissza. Akkor miben volt megingathatatlan? Az Atya iránti szeretetében. Abban volt megingathatatlan. Azért nem esett kísértésbe, mert az Atyának engedelmes volt és nem akarta őt megbántani.
Az Élősködő jön és kísérteni fog. Nem abban, amiben erős vagy, hanem abban, amiben nem vagy erős. És te akkor fogsz megmaradni a kísértések között, ha jellemed visszatükrözi Jézus jellemét, ha az Atya iránti szereteted és engedelmességed az övéhez hasonlít. Ehhez pedig az kell, hogy Jézusnak megengedd, hogy benned éljen.
Ámen.
.