Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap
Szentendre, Szentendre, 2023. augusztus 6.
2Móz 32,1-14
EÉK 364, 296, 439,1-2, 308,1-2, 13
Horváth-Hegyi Olivér
Tiszta istenkép
Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úrban!
Előfordul, hogy a rossz úton indulunk el, de a jó célba érkezünk.
Az "Isten a sötétségből a világosságra hív" témában vagyunk már egy hónapja. Egy héttel ezelőtt a hűtlenné vált Izraelnek címzett jeremiási igét boncolgattuk és megállapítottuk, hogy korunk egyik legveszélyesebb bálványává az önző, telefonbarlangjába bújó, digitális eszközeibe burkolódzó ember vált, aki az internet adta végtelen lehetőségektől vár szinte mindent ahelyett, hogy Istent meghagyná Istennek, akinél az igazi végtelen lehetőségek vannak. Ez az eszköz felé fordulás tesz minket magányossá, elkülönültté, ahogyan Dosztojevszkij Karamazov testvérek regényének idézésében is olvastuk: "mindenki azon igyekszik, hogy az élet teljességét egymagában akarja élvezni". Ez evangéliumellenes. Ha árral szembe, akkor árral szembe úszva mondunk nemet erre!
Mai történetünk is témánkba vág. Isten újra a világosságra hív minket.
Az aranyborjú története nagyon sok bibliai történethez hasonlóan időtlen történet. Bár inkább nevetség tárgya lenne egy néhány tonnás, nyakláncainkból és jegygyűrűinkből öntött színarany fiatal borjú látványa mondjuk a szentendrei Fő téren a kereszt helyén, az aranyborjú háttértörténete és gondolatvilága mégsem olyan anakronisztikus.
Történetünk nem egy kitalált, vagy más népektől importált istenről szól. Az egyiptomi istenek mintázata ugyan egyértelmű, hiszen Istent egy állat megformálásában látják meg, mégis, inkább arról van szó, hogy nem egy idegen, hamis istent kezd imádni a nép, hanem hamisan kezdi imádni Istent. És itt lesz az a pont, ahol kapcsolódni tudunk a háromezer éves történethez. Isten mai hamis, helytelen imádata. De lépjünk vissza a leíráshoz.
Mózesről tudjuk, hogy Isten felhívta őt a Sínai-hegyre, hogy a pusztai vándorlást megkezdő nép életét mederben tartva a Tízparancsolatot átadja. A lelkész is olykor eltűnik a gyülekezet szeme elől, mert a hegyen van. Szükségünk van eltávra, hogy friss, új üzenetekkel térjünk vissza. Míg Mózes felhőbe burkolódzva távol van, a nép hamar elveszti türelmét és megkéri Mózes testvérét, Áront, a vallási vezető-jelöltet, szellemi irányítót, hogy készítsen nekik egy látható Istent. Olyasmit, amit majd fél évezred alatt az egyiptomiaknál láttak. Olyan istent, aki nekik tetszik.
Áron modern akar lenni, a haladó gondolkodás nem áll messze tőle, egyébként is féltheti kialakult pozícióját, karrierjét, nemsokára főpapi kinevezést kap, és ahogyan ez szokott lenni, behódol. A nép akaratát ellenállás nélkül szolgálja ki. Hány és hány egyház kerül a tönk szélére, mert a korszellemet szolgálja ki. Társadalmi megrendelésre legyártott istenképeket hirdet a szószékekről, amely istenképek nem egyeznek a Biblia Istenével.
Isten hamis imádása, nem közömbös, hogy az öröknek hitt anyagból, a boldogító nemesfémből készült aranyborjú istentisztelete hamar megtörténik, és persze már el is van felejtve mind Mózes, mind a láthatatlan hatalmas Isten. Az arany igazi, az istenkép hamis. A spiritualitás tévútjára, egy klasszikus hitéleti zsákutcába vivő Áronnal az élen majd kiugranak a bőrükből, enni, inni, mulatozni kezdtek. A bolond nép ünnepli a semmit, miközben azt hiszik, sínen vannak, vallási élet pipa!
Végső soron történetünk azt a kérdést veti fel, hogy a homo religiosus, a vallásos ember formálhatja-e Isten a maga ízlésének, elképzelésének képére és hasonlatosságára?
Az alkotásra képes ember az alkotómunka alatt kiteljesedik. Nem kizárólag művészek sajátja ez. Homokvárat építeni a Postás strandon az önfeledten játszó szentendrei gyermekek régi szokása. Ottont teremteni ősi érték. Tervezgetni, alakítani az életet mindenki saját jól felfogott érdeke. Bizonyos értelemben a gyermeknevelés is alkotómunka – a háttérből támogatni a helyes öntudatra ébredést, az Isten által eltervezett személyiség kibontakozását. Azonban alkotni nem egyenlő teremteni. A teremtés lényege, hogy valaki a semmiből hoz létre valamit. Ez kizárólag Isten tulajdonsága. Alkotni a meglévőből tudunk. Hogy a rendelkezésre álló alapanyagokból mi készül, az már rajtunk múlik. Istent nem alkotjuk. Őt nem a hozott lelki-vallási-antropológiai-szociokulturális alapanyagainkból, egyénieskedő teológusok zavaros elméleteiből építjük fel. Isten már van. Mégis, újra és újra próbálkozunk ezzel az értelmetlen művelettel. Istent magunk alkotjuk. Talán azért, mert, ha mi építjük fel Istent olyannak, amilyennek szeretnénk látni, akkor az az érzés erősödik fel bennünk, hogy az én házam az én váram, az én fantáziám az én Istenem, ergo irányíthatom, befolyásolhatom, rendelkezhetek vele, kedvemre használhatom? Igen, valószínű. Áron felépítette Isten úgy, hogy annak aranyborjú képe lett. De csupán egy borzalmasan drága színtiszta hazugságot tudott összerakni. Az embereket pedig megtévesztette, akik ehhez az istenhez kezdtek imádkozni.
Előfordul, hogy a rossz úton indulunk el, de a jó célba érkezünk. Az emberiség számtalan vallási zsákutcába belefutott már, mert hamisan imádta Istent. Jézus ezt az elmosódott és újra meg újra torz istenképet tisztázta. A homályos részek tiszták lettek, az addig háttérbe szorult isteni tulajdonságok láthatóvá. Jézus Krisztus megváltó munkája mellett a valódi Isten tökéletes emberi képmásaként jött, hogy lássuk és győzzünk. Ha el is indultál a rossz úton, ez a Jézus tud a jó célba érkeztetni. Ezzel a Jézussal érdemes találkozni, ennek a Jézusnak a szavait érdemes szóról szóra olvasni és szóról szóra megtanulni!
Ámen.
.