Cantate vasárnap, anyák napja
Budakalász, Szentendre, 2023. május 7.
Jel 15
EÉK 43, 57, 312, 11, 381
Horváth-Hegyi Olivér
Ismerős ének
Éneklő gyülekezet, szeretett testvéreim az Úrban!
Isten sokféle ajándékkal halmozta el a világot, de mindközül kiemelkedik énekhangunk. Nem mindenkinek adatott szép énekhang, gyülekezetünkben is vannak olyanok, akik jobban szeretik hallgatni mások énekét, de amióta Isten a semmiből megteremtette az élő világot, csodás dallamok és nélkülözhetetlen harmóniák hatják át. Ezt igazolja vissza a kisbaba, amikor Édesanyja énekhangjára megnyugszik, a bölcsődal, gyermekkorunk énekei, amit Édesanyánktól hallottunk és amely sokszor a gyengéd érzelmek hordozói voltak. Édesanyák! Leendő Édesanyák! Leendő nagymamák! Énekeljetek sokat, mert az ének felemel, összeköt és gyógyít.
Bevallom, számomra az egyik legfontosabb tevékenység az éneklés. Én is azon keresztények közé tartozom, akik nagyon egyszerűen fogalmazva, ha énekelhetnek, énekelnek, jól vannak, ha nem énekelhetnek, vagy nem énekelnek nincsenek jól.
A kereszténység beleszületett az éneklésbe. A Bibliánkat meghatározó ősi zsidó hagyomány, amely Ádámtól, Évától vezet Jézusig át van szőve szebbnél szebb énekekkel. Ahogyan a magyar néplélek megénekli búját-baját, fájdalmát és keserűségét, vagy éppenséggel népdalainkban kiénekeljük magából az örömöt, az áldást, a jókívánságot és vidámságot, úgy a zsoltárok, a prófétai és történeti iratok is rögzítik Isten gyermekeinek érzelmi kapcsolatát Istenhez. Luther Márton írta: "Isten szól hozzánk igéjében, mi pedig felelünk neki énekben és imádságban."
Istentapasztalatuk sokszínű, széles spektrum. Az elhagyatottságtól a végtelen békeséget jelentő jelenlétig tart. Énekeskönyvi énekeink szövegei sem hallgatják el az ember vallásos kételkedését, istenperlekedését, lelki szomorúságát, ugyanakkor vannak szárnyalásunkat, boldogságunkat segítő, emelkedő dallamok és az örömtől repdeső szövegek. Énekünk horizontális és vertikális kommunikációs csatornánk.
Ilyen ember-Isten, ember-ember közötti kommunikatív énekszöveggel találkozunk János apostol Jelenések könyve iratában.
Térben az üvegtenger mellett vagyunk, időben a világvége felé, amikor már szinte minden megtörtént, ami megtörténhetett. Soroljuk csak! A vértanúk serege már fehér ruhában áll a trón előtt, a hét pecsét feltöretett - csend lett, a száznegyvennégyezer elpecsételt neve ismertté vált, a sárkány levettetett, az Emberfia ítéletet tartott és most ott állnak a győztesek Isten hárfáival a krisztusi kristálytisztaság üvegtengere mellett és éneklik a Bárány Jézus dalát: "Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak, a te útjaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk ... hiszen egyedül te vagy szent..." (3-4.v.)
Az üvegtenger melletti győzelmi ének a szabadulást megélők kitörő lelkesedéssel megénekelt éneke. Ez volt Mózes éneke is, aki miután Isten kiszabadította népét az egyiptomi fogságból, és az egyiptomiak elnyerték méltó büntetésüket, éneket írt. Istent dicsérte, mert igazságos. Az ősgyülekezetben és az első keresztények nemzedékeiben is hasonló énekek születtek, amikor Jézus legyőzte a halált. Örömódák. Krisztus fenséges hatalmát magasztalták, hiszen a Sátán elnyerte méltó büntetését: nem Úr a halál fölött, mert Jézus feltámadt a sírból és legyőzte a halál Urát, akinek nincs többé fullánkja. Nem a kárörvendés énekeit énekelték istentiszteleteiken, hanem az élet feletti örvendezés énekeit, amint temetéseinken is elhangzik a húsvéti reménység.
Mi még nem állunk ott az üvegtenger mellett. Talán nem is mindannyian állunk majd ott, ami baj lenne, ezért buzdítom mindannyiunkat, hogy vegyük komolyan a Jelenések könyvében említett fenevad legyőzését és legyünk Krisztus hű katonái abban a harcban, amely a gonosz ellen a jézusi harcművészet eszközeivel harcol, amelynek kivétel nélkül minden fegyvere a szeretet acéljából kovácsolódott. Ott kell lennünk a kórusban!
Ám addig is énekelhetünk. De nem akármit. Ugyanis túl rövid az élet ahhoz, hogy mást énekeljünk, mint keresztény énekeinket. Mellékesen belefér kultúránk egy-egy ikonikus énekének elsajátítása, de különösen gyermekkorban, amikor az értelem még oly fogékony, tanítsunk lelki, Jézusról szóló énekeket a kicsiknek. Idős embereknél, haldoklóknál tapasztalom, hogy ajkukon egyre csak a vallásos, gyermekkori énekek csendülnek fel érces, vagy érdes hangon - mindegy. Olyan énekek, amelyek egész életüket végigkísérték. Zenei óvodánk egyik küldetése, hogy a kisgyermekeknek elkezdjük tanítani az üvegtenger melletti énekeket. Dolgunk egyszerű. Olyan énekek ezek, mint az "Áldjad én lelkem a dicsőség örök királyát", vagy "A menny Urának tisztelet, dicsőség hála zengjen" és a "Győzelmet vettél, ó, feltámadott". Énekeljétek otthon, vagy hallgassátok a dicsőítő énekeket az autóban, különösen a hosszabb utazások alatt. Múlt héten Berlin és Wittenberg között Villővel, Fülöppel és Jakabbal autóval utaztunk. Semmi mást nem akartak hallgatni, csak a dicsőítő cd-ket. És lelkesen, hangosan énekeltek a hosszú német autópályán.
"Cantate domino canticum novum." "Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatosan cselekedett." (Zsolt 98,1)
Amikor a gyülekezet énekel, együtt tisztulunk, együtt alakulunk, együtt lehetünk Isten éneklő családja. Bódás János Énekel a gyülekezet egyszerű verse sokunk vasárnapi élménye: "Örül a szívem és örül az ég, / hogy zeng boldogan három nemzedék. / Mert itt a templom nem üres soha, / lehet az élet zord és mostoha. / Bizony van kín, gond, bánat, rák, halál, / de a szív nyugtot itt mindig talál. / Szárnyára vesz az ének, száll velem, / kitárul előttem a Végtelen. / Zeng a sok boldog ifjú, vén torok / megirigyelhetik az angyalok."
Az éneklés tükör. Visszatükrözi a gyülekezet lelkületét. Minél szebben énekel egy gyülekezet, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy ott valami fontos dolog már megtörtént. A hangszálak és szájak helyett a szívek énekelnek, a tüdő nem csupán levegővel, hanem Lélekkel is megtelik és egy ütemre ver a szív. Az a gyülekezet, amely énekeit már nem torokból, hanem tiszta szívből énekli, kezd hasonlóvá lenni az üvegtenger melletti éneklőkhöz. Isten hárfái helyett a gyülekezetet az orgona előjátéka hangolja, bevezeti a dallamba, majd kíséri Isten egyik legszebb ajándékát, énekhangunkat, hogy őt szólítsa, magasztalja.
Ámen.
.