Húsvét hétfő
Szentendre, 2023. április 10.
Zsolt 116,8-10
EÉK 388, 6, 213, 308, 13
Horváth-Hegyi Olivér
Az élők földjén
Ünneplő gyülekezet, keresztény testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Jézus lényegét tekintve jó, annak is a tökéletes értelmében. Nincs benne hiba. Hibátlan. Az ószövetségi szimbólumok világában Istennek egy ilyen hibátlan "bárányra" volt szüksége ahhoz, hogy az áldozatra tekintve a világ összes bűnét megbocsássa. Egy bűntelennek kellett meghalnia a bűnökért. Jézust ez a jó és hibátlan természete mozdította felénk: Nagypénteken a kereszt felé, Nagyszombaton a pokol felé (alászállt a poklokra), Húsvét ünnepén pedig a sír kijárata felé.
Húsvét ünnepén a kereszténység a sír kijárata felé mozduló Jézusra mutat. Arra, aki Istenként, tökéletes és bűntelen emberként vállalta a szenvedést, a halál halált okozó fullánkjának kitépését, és a feltámadás elképesztő erejének mindenkire történő kiterjesztését, hiszen azt olvassuk, hogy: "nem személyválogató az Isten" (Apcsel 10,34).
A nagypénteki igehirdetés a csendben maradó Istenről szólt, aki látta az emberek gonoszságát és szeretett Fia értünk vállalt kereszthalálát. A húsvét vasárnapi üzenet a csendes Királyra nézett, aki szép csendben győzött a halál és pokol felett. A mai igehirdetés a csendesen megváltott ember szívének mélyére szeretne tekinteni.
Hiszen a feltámadás ünnepe, amely mindent megváltoztatott Húsvét másodnapján, hétfőn már tovább megy, amelyre az evangéliumban olvasott emmausi tanítványok története is utal. Úton vagyunk. Utunkon megmutatja magát a feltámadott Krisztus és mi húsvéti csendes hittel a szívünkben mulandóként belépünk a múlhatatlanba.
A 116-ik zsoltár írója így kezdi: "Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem hangját." (1.v.) Sokan vágynak arra, hogy meghallgassák őket. Szeretjük, ha valaki odafigyel ránk és szavaink, történeteink, de még inkább érzéseink elmondásával a ránk hangolódó képbe kerül, megért és esélyes, hogy valami jót kérdez, vagy mond, ami tovább lendít.
A zsoltáríró meghallgatott, megértett és megsegített ember. "Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól." (8.v.) Pilinszky János kérdezi Introitusz című versében: "Az ismeretlen tűzvészbe nyúlni / ki merészel közülünk?". Jézus halála és feltámadása teszi lehetővé, hogy ne kényszerüljünk a pokoljárásra. Bármilyen nyomorult a helyzetünk, poklot nem kell járnunk. Azt nem bírnánk ki. Egy valaki volt, aki bemerészkedett egészen a tűz taváig, hogy a halál és enyészet birodalmába élőként a szeretet hatalmával legyőzve a halál urát élve távozzon onnan. Az ünnep igéje már megszólalt istentiszteletünk elején: Krisztus mondja: "Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és pokol kulcsai." (Jel 1,18) Ez az a szeretet, ami most Húsvét második napján is csendre int minket.
A megváltott ember csendes. A nagymellényű Isten az én barátom stílusú megnyilvánulások helyett csendesen jár az Úr színe előtt az élők földjén. Amikor Isten megteremtette az élettelen kővilágban az élők földjét, az a cél vezérelte, hogy teret adjon kibontakozásunknak (Varga Gyöngyi), ránk nyithassa a szeretet kapuit, kapcsolatot teremtsen az emberrel és a kölcsönös szeretetbe helyezve megossza önmagát a nagybetűs Szeretet. Ami őt illeti ez azóta sem változott. És ami minket illet, a csendesen megváltott ember szíve mélyén szintén erre vágyik. Aki az Úr színe előtt jár, megtalálta azt a bizonyos elveszített otthont, amit az Édenkert jelentett. A feltámadott Krisztus által számunkra is elkészített feltámadás jelentheti a visszatalálást. Vár ránk a kert. Ennek reménysége változtatja meg hozzáállásunkat környezetünkhöz, a másik emberhez, betegségünkhöz, halálunk gondolatához. Mert már a feltámadás perspektívájából is képesek leszünk önmagunkat és adott helyzetünket szemlélni. Az élők földjén járni annyit jelent, mint a megváltottak földjén járni. Isten jelenlétében, hibátlan és tökéletes szeretetében úton lenni a mennyország felé személyiségünk érlelődése mellett emberségünk is formálódik.
Húsvét hétfőtől a gyülekezet életében látható nyoma és lenyomata van a feltámadásnak. Ilyenkor nagy esélye van annak, hogy helyünkre kerülünk. A helyemen vagyok élettapasztalat pedig biztonságot jelent, bármilyen zordak, változékonyak és kuszák a körülmények. Induljunk tovább együtt, megfogva egymás kezét az élők földjén!
Ámen.
.