Vízkereszt ünnepe
Szentendre, 2019. január 6.
Zsolt 72,1-19
EÉK 185, 2, 187, 186, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Királyod érkezett

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!

Mi történik akkor, ha nem értek egyet a királlyal? Ez a kérdés számtalanszor okozhatott fejtörést a király embereinek, szövetségeseknek, vagy akár az egyháznak.
Hogy egy királlyal valaki nem ért egyet annak számtalan oka lehet. A király lehet gyenge kezű uralkodó, aki nem ért országának vezetéséhez. Rossz udvari emberekre hallgató, aki ármányok áldozata. Kincseit, hektárjait számolgató kapzsi és mohó, aki romba dönti országát. Tehetségtelen hadvezér, aki a csatákat elveszti. Vagy épp zsarnok, tekintélyelvű és beszűkült egyéniség, akinek keze mindenkit összetör, és aki nélkül összedől a birodalom. Kevés olyan királyt tud felsorolni a történelem, aki az emlegetett tulajdonságok, módszerek egyikével sem bírt.
Dicsérni a királyt általában gyanús. Egyáltalán van-e jó király?

Az uralkodás nem egyszerű műfaj. Évek múltán a hibázási lehetőségek megszaporodnak, az ellenségek és ellenfelek száma egyre csak nő, a felhalmozódó konfliktusok, még ha szükséges, de népszerűtlen döntések nyirbálják a király tekintélyét és elfogadottságát. Király legyen a talpán, aki hosszú ideig töretlen ívű kormányzói karriert fut be, mert szerethető és jól vezeti a rábízott népet.

A 72. zsoltár, egy királyzsoltár, a királyért imádkozó zsoltár mégis egy ilyen királyról zengedezik. Sorról sorra, versről versre jönnek a fenséges uralkodói tulajdonságokat trillázó jókívánságok: "éljen addig, míg nap és hold lesz", "virágozzék napjaiban", "uralkodjék tengertől tengerig" "hajtsanak térdet előtte", "legyen bőven gabona az országban" ... és így tovább.
Idilli és háborítatlan kép tárul elénk egy olyan királyról, aki után kapkodnának a nemzetek. Talán az igaz, bölcs és irgalmas Salamon király, esetleg a dicső, igen kedvelt Dávid király sziluettje rajzolódik ki a költőien szép leírásban? Ki tudja. E tekintetben a teológusok is bizonytalanok.

Amikor a korai kereszténység egészen a 4. századig az első hónap hatodik napján, Vízkereszt ünnepén ünnepelte Jézus születését, ezt a 72. zsoltárt olvasták fel istentiszteleteiken. Megismerve Isten Fiát egyértelműen azonosították a zsoltárban leírt személlyel. Mi sem szeretnénk másként tekinteni ezekre a mondatokra. Jézus, mint a királyok sorából kiemelkedő Király sziluettje jelenik meg előttünk, aki minden tekintetben megfelel a leírtaknak.

Ismerve kétezer év történelmét, ideológiák és politikák felfogását bátran kijelenthetjük: ez a minimum elég jó király, a királyok királya mégsem felelt meg, így sokan mégsem értettek egyet a királlyal. Nemcsak Heródes, aki már a Betlehembe igyekvő, elszánt napkeleti bölcsekre is utálattal nézett és hatalmát féltve a kicsiny gyermektől tömeggyilkosságot rendel el. Ezzel a királlyal nem értettek egyet Isten hatalmát másképp elképzelő zsidó főpapok sem, akik odáig csűrték-csavarták a Jézusról alkotott kortárs általános véleményt, hogy némelyek nádpálcát adtak a kezébe és tövisből font koronával gúnyolták a zsidók állítólagos királyát. De a helytartó, Pilátus sem várva kérdésére érdemleges választ : "Csakugyan király vagy te?" (Jn 18,37), hagyja, hogy bohócot csináljanak az emberré lett Istenből. Tömegeket lehetett megtéveszteni Jézus személyét illetően és "Feszítsd meg!"-et adni mocskolódó szájukba. Csak azok lettek és lesznek népévé, akik elhitték és elhiszik, hogy ő a királyok Királya, az urak Ura.

Vízkereszt ünnepének kérdését nem spórolhatjuk meg, mert Jézus személyét érintő kérdést senki sem kerülheti ki. Mi történik, ha nem értesz egyet a királlyal?
Legalább mi (de rajtunk kívül még sokakra igaz) két nagy csoportba vagyunk oszthatók: akik engedik, hogy Isten legyen uruk, királyuk és vezérük, és akik nem engedik meg neki, hogy életükben Isten uralkodjon az ő Fiának személye és lelkének ereje által.

Vízkereszt ünnepe hármas ünnep. Hármasságát Isten dicsőségének megjelenése tarja egyben. Vízkereszt ünnepe Isten saját maga megmutatásának ünnepe. megmutatta magát a pogány világnak, amikor a pogány napkeleti bölcseket vezette és akik hazájukba visszatérve minden bizonnyal nem némultak meg - epifánia. Megmutatta magát Jézus megkeresztelésénél a Jordán folyónál, amikor az Atya hangjával, az igével, a Fiú valóságos hús-vér személyével. A Szentlélek pedig galamb formájában jelent meg a tömeg szeme láttára, füle hallatára. Mindez a teofánia. És Isten megmutatta hatalmát és dicsőságát Kánában, amikor Jézus első csodájaként a vizet borrá változtatta - betfánia.

Vízkereszt ünnepén Isten nagysága a kérdés. A sátán minduntalan ezt a nagyságot akarja lerombolni. Mi emberek erre vevők vagyunk, mert ha nem a mi nagyságunkról van szó, hanem máséról, azt előbb, vagy utóbb, de kikezdjük és természetünknél fogva kisebbíteni fogjuk, csakhogy nehogy eltörpüljünk mellette.

Amikor azzal a kérdéssel találkozunk, hogy egyet értünk-e a királyok Királyával, magunkkal is szembesülünk, mert olykor-olykor kiskirályok vagyunk a magunk territóriumában. De a kiskirályoknak is van királya, amit nehéz elfogadni. Jézus ma így akar megjelenni 2019 első vasárnapján előttünk. Talán el is ismeri kis királyságodat barátaid között, vagy a családodban, munkahelyeden, mert trónolásod legitim és ő engedi meg, de ne feledjük el, hogy nélküle senki sem tud jól kormányozni.

Egyik szerzetes barátomtól kaptam egy karácsonyi üdvüzletet, aminek melléklete volt Makk Attila író kis története az Atyáról és a Fiúról, ahogy évmilliók alatt megbeszélik egymással, hogy a Fiú el fog jönni. A mennyből sajnálattal tekinteten a bűnbe esett és a búnt megszerető emberre Ebből idézek: "Én is sajnálom őket, de mit tehetünk? Mitől lennének boldogok, ha nem tudnak szeretni? Szeretetből teremtettem meg őket szeretetre, hogy ők is boldogok legyenek ... Most egymást gyűlölik. Kísértések tüzében égnek. Közben mégis vacognak, mert hideg kőfalakkal veszik körül magukat, amelyen nem hatol át a dárda, de a szeretet sem." Aztán a történet szerint megszületett a döntés és a Fiú elindult. A történet utolsó mondata ez: "Odalent karácsony volt."

A 72. zsoltár egy király születéséről álmodozik. Ez a király közénk jött. Most épp téged látogat és nálad akar szállást venni, hogy lassan mindenben egyet értsetek.
Ámen.