Húsvét ünnepe utáni 2. (Jó pásztor) vasárnap
Szentendre, 2016. április 10.
/1Pt 2,20b-25/

Horváth-Hegyi Olivér

Farkasok csak itt vannak

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Szeretjük életünknek azokat a szakaszait, amelyek gondtalanok. Gyermekkorunkat felidézve el tudjuk mondani, melyek voltak a szép évek és majdnem mindannyian találunk nehezebb időszakokat. Az istentisztelet közösségét alkotók egy része most nehezebb időket él, olykor - helyesen - tudunk is egymásról, másik része talán élete aranykorát. A házasság is általában hullámzó, mind a férj és feleség lelki állapota, mind az őket meghatározó körülmények, koruk erősen befolyásolják magát a kapcsolatot. Törekedjünk arra, hogy házasságunk megmaradjon, és még jobb legyen, mint nehézségeink kezdete előtt volt!
Az evangéliumi kor első generációját is elevenen foglalkoztatta a jobb és kevésbé jó időszakok váltakozása. Őket azzal a különbséggel, hogy számukra ez nem individuális kérdés volt, mint az a mai kor embere érti és érzi, hanem közösségi. A gyülekezet akkor ennyire együtt volt.

Péter első levelének nagy kérdése: miként maradhat meg a gyülekezet reménysége Krisztus második visszajöveteléig a sok megpróbáltatás, szenvedés közepette? Ma ezt úgy tennénk fel, hogy mentálisan ki lehet-e bírni a szeretetlenségből fakadó hitet próbáló folyamatokat?
Jó pásztor vasárnapján ezt a kérdés a pásztor - bárány - farkasok háromszögében tesszük fel. De még mielőtt ezt megtennék, tisztáznunk kell, látjuk-e a szenvedésünk okát jelentő farkasokat.

Hiszen mindaddig, amíg a bárányokra leselkedő ellenség, az ordas farkas barátságos plüssállatként óvodásaink "alvókájához" hasonlóan simogatható, a Jelenések könyvében is gyakran megjelenő sárkány jóindulatú, "híres, egyfejű" és a ravasz kígyó ártalmatlan lábatlan, akit terráriumban etetünk, nem érezzük a veszélyt. Báránybőrbe bújtan a legnagyobb ellenségünk is szelídnek tűnik, akit bátran közel engedünk magunkhoz. Én úgy látom, hogy az első keresztényeknek könnyebb dolguk volt, hiszen ellenségeik láthatóak voltak, sokszor brutálisak, ahogyan Jézussal is viselkedtek, ám korunkban észrevétlenül lopakodnak közénk a farkasok, sárkányok és ki tudja milyen más vadállatok, miközben Krisztus báránykáira fenik a fogukat.

Felismerem szenvedésem igazi okát? Hogy az, amit szorongatok, amihez régóta ragaszkodom, harap és halálos sebet ejthet rajtam? Hogyan lesz erőm a kitartásra? Végig tudom-e élni az életemet úgy, hogy hitvalló maradok akkor is, ha ez az életembe kerül?
"Ha kitartóan cselekszitek a jót és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében." (20.b.v.)
Innentől egyetlen szóra szeretném a figyelmünket terelni. Tűr, türelmes.

Nyíregyházáról elkerülve egyetemistaként gyakran hívtam szűkebb hazámat Tirpákiának, Nyíregyházát pedig Tirpákia fővárosának. Én magam is anyai ágról tirpák családból származom, ám azt kevesen tudták, hogy a szó pejoratív értelmét megelőzi az eredeti türelmes, szenvedő jelentése.
Hasonlóságot fedezek fel a világ és a kereszténység között. A keresztény szónak van egy pejoratív olvasata: a hívő ember, aki templomba jár, vasárnap nem szervez akármilyen programot, Bibliát olvas, olyanokat énekel, mint "Ha vele együtt meghalunk / Vele együtt élni fogunk, / Ha vele együtt tűrünk, / Vele uralomra jutunk", hisz Jézusban, mint egyedül Üdvözítőben. Ez utóbbi sokak számára nem szimpatikus. Bántanak minket? Szoktak. Vannak jobb és vannak nehezebb időszakok.

Péter levelében a tűrni ige (υπομενω) a klasszikus görög szóhasználatban lemaradni tudni, alulmaradni jelentéssel bírt. Ilyen értelemben a Krisztusra váró egyház, mialatt egy örök ádventben létezik, megtanulja, hogy várakozásának irányultságából a türelem fakad. Bár sok csatát elveszthet, a végső győzelem reményében mégsem elviselhetetlenek a világ győzelmei.

Kint farkastörvények uralkodnak és nem csak a Wall streetnek vannak farkasai. Farkasok laknak a szomszédban, farkasok ülnek az étteremben, farkasok lesznek barátainkból, farkasok uralják a hatalmat, így lesz ember az embernek farkasa. A jó pásztor nyáját sohasem hagyja el, hiszen a pásztor nem béres. Egy nyájhoz tartozni biztonságot és védettséget jelent. Ebben látom egy keresztény oktatási intézmény értelmét, ezért van óvodánk. "Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez." (25.v.)

"Jézus a jó pásztor, vele megyünk." (EÉK 401,1) Mintha Jézus rámutatna egy útra és azt mondaná: segítek nektek végigmenni rajta. Egyféleképpen tudtok végigmenni rajta, mégpedig úgy, ahogyan én. Türelemmel. Miközben halljuk Jézus szelíd, de magabiztos szavát, eszünkbe juthat vasárnapunk zsoltára: Ennek a pásztornak a "szeretetével tele van a föld." (Zsolt 33,5)
Isten gyermekei türelmesen, kisebb nagyobb szenvedéssel járják útjukat, amely utat körülfogja az ő jelenléte. Régi és mai hitvallóink, akik Jézusért sokat és sokféleképp szenvedtek mindig ezt tapasztalták. Ezért bírták, tűrték az alulmaradást, ahogyan a Jézus is alulmaradt Nagypénteken.

Szeretjük a tehermentes, gondtalan napokat. vannak ilyenek. Mindért adjunk hálát. Ami nehézség pedig ránk szakad, engedjük, hogy Krisztus mellénk jöjjön és vigasztalon azzal, hogy mindez ennek a földi létnek árnyoldala és higgyük el neki, hogy márpedig farkasok a mennyországban nincsenek.
Ámen.