Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap
Szentendre, 2012. szeptember 9.
/1Sám 16,13-23/
EÉK 45, 10, 81, 360, 443, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Félelem nélkül
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
A lélek tudományával foglalkozó szakemberek a pozitív érzéseinket kivétel nélkül az öröm érzésből származtatják, negatív érzéseinket pedig három alapérzésünkből: a haragból, a félelemből és a szomorúságból, vagy fájdalomból. Ezek mögé minden más érzés besorolható.
Jézus kortársától, a római filozófustól, Senecától, aki agg korában egy vádaskodás miatt lett öngyilkos, maradt fent ez a mondat: "Semmi sem rettenetes a dolgokban, kivéve magát a félelmet."
Amikor a két neves bibliai személy, Saul és Dávid alakja van előttünk és az a rövid igeszakasz, amelyben Dávid felkenését követően Saul király személyi lelkigondozója lesz, a félelem érzésével szembesülünk, méghozzá elég komoly szinten.
Saulról tudjuk, hogy egy szép termetű, mindenkinél egy fejjel magasabb, egyenes tartású, Istent tisztelő férfiú volt, akit Isten választott népének királyává tett. Ám Saul szíve a kiválasztottságtól, a sikerektől megkeményedett és elfordult Istentől. Kapzsi lett, nagyravágyó, a hatalom megszédítette. Király volt ő, egy ország kormányzója, de a pozíció megváltoztatta: öntelt és önfejű lett, magát állította a középpontba, dicséretre méltónak tartotta magát, amihez már nem kellett Isten, sőt tuljadonképpen akadály volt önmaga megvalósításában.
Ekkor figyelmezette őt Isten embere, Sámuel: Saul, Saul, milyen kicsiny voltál a magad szemében és mégis Izrael törzseinek fejévé lettél. De most olyat teszel, amit nem néz jó szemmel az Úr. Miért nem hallgattál az Úr szavára? 1Sám 15, 17
Saul királyságának csúcsán elveszíti önmagát. Félni kezd. Félni kezd mindentől, ahogyan a Biblia fogalmaz: rossz szellem kezdte gyötörni. Ennek a kiváló és sikereket kaszáló embernek az élete egyszerre labilissá válik, ő maga pedig nem találja helyét, és ez a múlni nem akaró érzés hatalmába keríti, üldözési mániája lesz, ellenséget lát a hozzá legközelebb állókban is, rettenetesen féltékeny lesz, minden apróságban tragédiát lát, pedig igazán nincs is oka a félelemre.
Gyökössy Endre református lelkipásztor, pszichológus azt írja a félelemről: "A félelem az alkotó, a teremtő erő ellentéte. Szűkíti az ember látóhatárát ... esetleg megbénít teljesen." (Akarsz-e meggyógyulni?)
Saulnak, - mint mindenkinek, aki elfordul Istentől - a gonosszal lett dolga. Nem cimborált ő a Sátánnal, esze ágában sem volt, mégis foglya lett. A Sátán legnagyobb fegyverének, a félelemnek, a szorongásnak a foglya.
Amikor erre rájön és semmi sem segít rajta, Saul birtokolni akarja Istent és nem fér a fejébe, hogy ő csak akkor gyógyulhat meg teljesen, akkor lesz tünetmentes, ha maga a Mindenható, a mindenre oda ható Isten birtkolja őt. Dávid azért kell neki, hogy bármikor előhúzhassa az embergyűjteményéből, ha épp gonosz lélek gyötri.
Talán ismerős a helyzet. A nemes lélek, egy tisza, imádkozó ember, olykor egy-egy lelkész akkor kell, amikor a gonosz lélek jól becsapott, eluralkodott rajtunk, félelmeink és képzeteink fejünk fölé nőttek, képtelenek vagyunk egyedül megbírkózni az idegen hatalommal, munkánkabn és magnéletünkben csődöt mondunk. Persze senkit sem szeretnék lebeszélni arról, hogy a bajban lelkigondozói segítséget kérjen, (szomorú, de Magyarországon, egyházunkban különösen is rossz a helyzet és azt hisszük mi magunk meg tudjuk oldani problémáinkat) sőt!, de ahogyan Saulnak is megvolt az esélye a gyógyulásra, a Dávid lantpengetésétől és személyétől való függetlenségre, úgy mi is meggyógyulhatunk.
Ha valakinek még kérdés, miért érdemes hinni és keresztyén hívő emberként élni kedd délelőtt és péntek este is, akkor az figyeljen János apostol szavaira, aki azt mondja nekünk: "A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben." 1Jn 4,18
Ez a szeretet számunkra Jézus. A Dávid házából származó Jézus. Aki elveszíti Jézust, a szeretetet, önmagát veszíti el, bátran kimondhatjuk itt a templomban: önazonosságában sérül. Védtelen lesz a gonosszal szemben.
Pál apostol amikor az efezusiaknak az Isten fegyverzetének felöltéséről ír ott van a hit pajzsa. Az a pajzs, ami megvéd bennünket az igazi nagy ellenségünktől, aki a bűn atyja.
Történelem óráról talán emlékszünk arra, hogy a római katonák pajzsa, a scutum bivalybőrrel volt bevonva, mert a bőrt nem lehet felgyújtani. Ezért írja Pál, hogy a hit pajzsa kioltja az ellenség minden tüzes nyilát. A Krisztusba vetett hit védelem. A bűntől véd.
Emlékezünk a bűnbeesés történetére? Miután Ádám és Éva engedetlenek voltak és szakítottak a tiltott fáról, védtelenek lettek a bűntől. A kísértés azóta nagy úr. Érdekes, hogy szégyenükben maguknak fügefalevelekből készítettek ágyékkötőt, azonban büntetésük és kiűzetésük közben azt olvassuk: hogy az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének és felöltöztette őket. 1Móz 3,21
Ő az, aki meg tud bennünket védeni és minden gyalázatunk és engedetlenségünk ellenére ki tudja venni a szívünkből a félelmet. Ezért adta kezünkbe a hit pajzsát.
Visszatérve történetünk gondolatmenetéhez, már a sztoikus filozófusok is felismerték: a félelem oka maga a félelem.
A félelem nélküli életre vágyott Saul és nem kapta meg.
Lelki defektusának eredeti, ha tetszik pszichológiailag is jól leírható okai a paranoia, az agresszió, a szorongás, a depresszió, tehát a neurózis, hétköznapiasan az idegeskedés, de talán ma leginkább azzal a szóval tudunk azonosulni, amit háziorvosaink és ideggyógyászaink gyakran diagnózisként emlegetnek: a stressz. Saul sokat stresszelt.
Egy lant és egy istenfélő ember. A zene és az Úr. Erre a kettőre van szüksége az előbb említett mentális zavarokkal küzdő királynak. A történetet tovább olvasva megláthatjuk, hogy e kettő azonban nem adhatja meg számára a végleges megoldást.
Lurther Márton a hét bűnbánati zsoltár magyarázatában a hatodik zsoltárhoz többek között ezeket a gondolatokat fűzi, amikor Isten könyörületéről gondolkodik: "... az összeolmlásnak kell elkövetkeznie minden embernél. Ha pedig az ember úgy törik össze és semmisül meg minden erejében, törekvésében és lényében, hogy nem marad egyéb belőle nyomorult, átkozott, magára maradt bűnösnél, akkor elérkezik az isteni segítség és erő, amint meg van írva Jób könyvében: "Csak akkor, amikor már azt hiszed, elvesztél, ragyog fel a hajnalcsillag." Jób 11,17
Ahogyan az öngyilkosságot elkövető Saul is elveszített mindent, úgy mi is elvesztítünk minden értékeset, ha elfordulunk Istentől.
Istentől kapott lelki ajándékaink, a dávidi ajándékok nem függenek a tőzsdétől, a gazdasági világválságtól, a kiotói egyezmény be nem tartásától, a jobb, vagy baloldal felülkerekedésétől, a kínaiak előretörésétől, vagy a rák elleni gyógyszerek fel nem fedezésétől. De a félelem nélküli élet, Isten Lelkének munkája, a hit pajzsa mégis kioltja az ellenség minden tüzes nyilát. Ha félelem nélkül szeretnél élni, keresd Jézust, amíg megtalálható!
Ámen.