Óév esti áldó istentisztelet
Szentendre, 2011. december 31.
Zsid 13,8-9.14
EÉK 174, 1, 177, 355, 310, 11, Himnusz

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Lejárt az időnk. Ebben az évben ennyire tellett. Kezünkbe is vehetjük a 2011-es évet, és mérlegre tehetjük. Talán a te életedben is vannak kiemelkedő események, amely ezt az évedet alakították. Lapozgasd végig Istennel a naptáradat, nézzetek rá együtt, mi mindent történt veled. Meg is hallgathatod, mire mit mond az, akiről a költő (Medgyesi Lajos) ezt írja: "Örökléted mély tengerének / Csöppeiből hullnak az évek." Sokkal többet tud ő rólad, mint gondolnád. Ha te nem is, ő átlátja az életedet. Látja, miben kell változnod, miben kell téged megerősíteni, mi felől kell megnyugodnod.

Ő ott volt veled, amikor szorongtál, miközben értékeidet elveszítetted, amikor anyagilag megszorultál, miután kiderült a betegség, mialatt az intenzív ágyon, vagy az onkológián kétségek között feküdtél, amikor várva várt szerelemben és talán magadban is csalódtál, amikor sírtál és egyedül voltál. Hallotta gyászodban rebegett könyörgésedet, látta szenvedésedet, végig szorongatta a kezedet. És ott volt melletted, amikor megtudtad a nagy hírt, amikor mindketten ünnepélyes szeretetben és örömben álltatok az oltár előtt, nem fordította el orcáját, amikor sikereid voltak, ott volt a nyári pihenésedben és a balatoni úszásodban, akkor is veled volt, amikor valakit befogadtál a házadba, melletted állt, amikor unokád a szíved szerint való helyre került. Telepedjetek egymás mellé és töltsetek le együtt néhány értékes percet mindezeket végigbeszélgetve egymással!

Bizonyára - velem együtt neked is - vannak befejezetlen dolgaid, s a költővel, Tompa Lászlóval, Leszámolás elveszett napokkal című versével együtt mondhatod: "Gurulni hagytam napjaim sorát." Nem rakhatunk le mindent az év utolsó napján, néhány feladatot át kell vinnünk a következő évre. Ezeket felett - ha mulasztásainkból fakadnak - bűnbánatot tarthatunk, de erőt is kérhetünk Istenünktől, hogy ne engedje elhatalmasodni rajtunk végezetlen dolgainkat. Most tegyük félre ezeket. Ne aggodalmaskodjunk azon, amin nem tudunk változtatni, a kapkodás nem jó tanácsadó. Ma este szemléljük magunkat úgy, ahogyan a magas fáról egy madárka látja a világot.

Tegnap édesapám azt mondta: Na, kisfiam, holnap egy évvel közelebb kerülünk az örökkélvalósághoz.
Megérintett ez a mondat, mert e szerint a múlandóság feletti sopánkodás helyett van mit ünnepelnünk.
A Zsidókhoz írt levél ma esti mondatai hasonlóképpen vélekednek: "Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük."

Úton lévő egyház vagyunk, akik együtt haladunk. A bibliai képeket, mint mozaikdarabokat összerakva előttünk lehet az, ahogyan a világ keresztyénei megfogják egymás kezét és mint egy hatalmas sereg vándorolunk Krisztus felé. Megnyugtató érzés ebbe a csapatba tartozni. Felemelő tudni hová tartunk.
És felemelő olyan embernek lenni, akiről az evangéliumban olvashatunk. Boldog és félelmek nélkül élő ember az, akinek dereka fel van övezve és lámpása meg van gyújtva, mert várja Urának érkezését. Nem kell, hogy megvessük földi városunkat, félreértenénk a Biblia szavát, ha e világ keretei ellen beszélnénk. Csupán az értékelés más.

Egy velemkorú barátom, aki már öt országban élt egyszer olyat mondott, ami évtizedekre meghatározta a tárgyakhoz való viszonyulásomat: Nem kötődöm egyik otthonhoz sem, nem is szeretek tárgyakat magammal vinni egyik helyről a másikra. Mindaz, ami körülvesz csak átmenet. Nem fontos.
Először furcsának tartottam, tőlem távolinak ezt a rideg hozzáállást, aztán amikor negyedik külföldi otthonába költözött és meglátogattam, egyszeriben megértettem. Ő maga és amit magában hodoz, aki ő - teremtett otthont.

A nyáron sok tízmillió forintból felújított óvodánk is csak olyan marad, amilyenek mi vagyunk. A szavaink, a lelkületünk rendezi be hajlékainkat.
Mert aki megtalálta az eljövendőt, annak ez a földi sátor csupán hajlék. Semmi baj nincs azzal, ha valaki szereti azt a teret, ahol él.
Én magam is szeretem új székeinket, amelynek kényelme mostanában meghosszabbítja közös étkezéseinket, de még ennél is jobban szeretem, amikor önfeledten, Isten szeretében és jókedvében éldegélünk.
"Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek." Zsid 13,9b

A mai este a legtöbb ember számára vidám este. Legtöbb embertársunknak szüksége lesz az alkoholra, a fiataloknak valamilyen drogra, a magukkal mit kezdeni nem tudóknak a televízióra, vagy internetre, a világiasan gondolkodóknak ízléstelenségekre, hogy átmulassák a Szilvesztert.
Nekünk ilyenekre nincs szükségünk, mert Jézus eleve örömmel a szívünkbe enged minket haza, vagy barátainkhoz, rokonainkhoz, ahol pótszerek nélkül ragyoghatunk. Innen az istentiszteletről azzal bocsát el, hogy menj el, ebben az évben megtartottalak és megsegítettelek és ugyanilyen hűséggel megyek veled az úton, ha 2012-ben is az eljövendőt keresed és várod. Szívedben hálaadással menj! Adj hálát és örömöd az idei év utolsó óráiban beteljesedik, mert nem magadnak köszönöd meg azt, amid lett és amit megtartottál a neked szántból, hanem nekem.

És ne aggodalmaskodj a jövő év felől: ne ess kétségbe, ha jóval négyszáz forint fölé megy majd az üzemanyag ára, ne törj össze, ha az idén nem tudtad visszafizetni a devizahiteledet, ne légy türelmetlen, ha házad még nincs befejezve, vagy ha még nem álmaid munkahelyén vagy, ne gondolj arra, hogy jövőre még betegebb leszel, ne akarj kívülről másképp kinézni, mint amit kaptál, ne bosszankodj, ha megroppan az Európai Unió, ne rettenj meg a gondolattól, hogy esetleg nélkülöznöd kell majd, mert annak a kezében vagy, aki szeretettel tart téged.

"Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük."
A zsidókhoz írt levél szerzője azért írja sorait, mert a gyülekezet hátrányos helyzetben érzi magát. Nincs közöttük Jézus, ezért sokkal nehezebb követni őt úgy, ha fizikailag nem hallható és nem látható vezetőjük és az apostolok sincsenek már, akik közvetlen tanúi lehettek Isten Fia életének és szavainak. Hátrányuk behozhatatlan. Erre mondja a szerző: "Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." Ő nem változik.

Igaz, hogy ma sincs jelen úgy, ahogy Názáret utcáin, Jeruzsálem piacterén, a templomban és zsinagógákban. Jézusnak nem írhatunk emailt, nem mehetünk el abba a templomba, ahol prédikálni szokott, nem kísérhetjük figyelemmel életét a sajtóban, nem olvashatunk vele interjút és a tévében sem láthatjuk, hogyan áldja meg a nemzeteket a maguk nyelvén.

De az ő jelenlétében élünk. Mégis itt van közöttünk, ránk bízta drága igéjét, rengeteg titkot megosztott velünk, amelyek mind-mind a boldog és majd az örök élet felé vezetnek el bennünket, vándoroló egyházat, akik ma egy évvel közelebb kerülhettünk az örökkévalósághoz.
Ámen.