Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap
Szentendre, 2010. június 27. 10:00
/Ézs 48, 12-19/
EÉK 449, 8, 296, 454, 436, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

A nyári vasárnapokon egyházunk Isten hívására hívja fel a figyelmünket. Isten szüntelenül hív bennünket. Százféle helyzetben szólít meg, mégsem nyüstöl. Naponként, hetenként halljuk az ő hangját, mégsem jár a nyakunkra. Beszél hozzánk, de nem szószátyár. Isten hív bennünket, mint magyar nemzetet, mint gyülekezetet és személyesen is hív. Örök életre hívásával jelen akar lenni életünkben.
Egy ilyen hívásról hallhattunk a felolvasott igében. A babiloni fogságban senyvedő nép a fogság ideje alatt kis szójátékkal élve hallás-és valláskárosult lett. Hiába szólítja meg őket a Menny Ura, lelkük nem rezonál, szívük nem hevül, hitük lángja kialudt, már nincs antennájuk venni a mennyei adást. Nagyon úgy tűnik, immunisok lettek Isten szavára. Ézsaiás próféta, mint Isten földi hangja, ezt nem csak hogy sérelmezi, de sír Isten népének süketsége miatt: "Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét..."

Isten a prófétán keresztül kénytelen újra kézbe venni a nép sorsát, a történelem Ura - ha tetszik - akcióba lép, és bár igénkbe nem hangzik el, de az előzményekből és a kortörténeti kutatásokból tudhatjuk, hogy az, aki a világtörténelem ütőerén tartja kezét Círusz, perzsa királyt használja fel arra, hogy népének szabadulást szerezzen. És így az az Isten, aki szeretetéről és hűségéről már bizonyított, újabb bizonyítékot szerez a népnek, a szabadulás ígéretét mondja el szolgáján, Ézsaiáson keresztül.

Sokszor felvetődik a keresztény gondolkodókban, hogy munkálkodik-e Isten egy nemzet, egy közösség életében nem hívő embereken keresztül. Círusz perzsa király pogány király volt, mégis őt használta fel Isten arra, hogy népét kiszabadítsa fogva tartói markából.
A figyelmes bibliaolvasó sohasem marad meg a régi korok eseményeinek zárványában, hanem mindig próbálja értelmezni, mit üzenhet Isten egy-egy igén, egy-egy ember, vagy nép történetének alakulásán keresztül.

Ha Ézsaiás korában, mintegy 2600 évvel ezelőtt Isten eszközévé vált egy politikus, Círusz, perzsa király, miért ne válhatna ma is eszközévé. Nem kell tengeren túlra menni és példának okáért Obama elnök és az Egyesült Államokban élők példáját nézegetni, saját népünk sorsának alakulását is végiggondolhatjuk. Hozhat-e fordulatot egy parlamenti választás nemzetünk életében? Benne lehet-e Isten tervében egy-egy államférfi, egy-egy kiemelkedő vezető politikai szereplése?

Akarhat-e valami jót Isten istentelen, keresztényeket nem kedvelő pártok szavazatán keresztül? Válhat-e áldássá egy-egy, vagy több négyéves, az egyház mindennapjait megkeserítő ciklus egy ország életében? Felhasználhatja-e Isten az ellenséget a szabadításra? Származhat-e valami jó a nem keresztény hívő politikusainktól?
Nehéz kérdések ezek. Egyrészt ezekre a kérdésekre mindig csak utólag tudunk válaszolni, hiszen Isten akaratát és tervét előre nem lehet kifürkészni, másrészt a múltat annyiféleképpen lehet értelmezni. Igazából arra a kérdésre adott válaszunk igazíthat el bennünket, hogy közelebb került-e egy nemzet, egy közösség Istenhez egy nem keresztény gondolkodású éra idején, vagy nem. Ugyanezt a kérdést kell feltennünk, amikor a keresztény lelkiséget és értékeket képviselő párt, vagy pártok kerülnek döntéshelyzetbe: szorosabb lett-e egy nemzet viszonya az Úrral, vagy nem. Lett-e lelki értelemben ébredés egy nemzet történelmében az egyházat támogató politikai erő regnálása alatt, vagy sem. Mindig ez a kérdés.

De fogalmazhatnánk úgy is, hogy meg tudott-e szabadulni bűneiből egy ország a jobb, vagy baloldali kormányzás alatt, vagy sem. Megtisztult-e az egyház, az evangélikus egyház akár üldözték a lelkészeit és híveit, akár tenyerükön hordták őket az uralkodó politikai eszmék, az állam, vagy sem. Vannak-e 21. századi Círuszok, akiken keresztül, ha kell, Isten odalép? És ha vannak pogány círuszok, azok inkább elfelejttetik az Úrnak nevét és elég három generáció ahhoz, hogy kiürüljenek a templomok, vagy inkább ezek a Círuszok segítik hozzá a nemzetet az istenfélelemre és az egyedüli ráhagyatkozásra. de folytathatnánk.

Tud-e Isten valami jót kihozni egy gazdasági világválságból, hogyan vagyunk jelen a világ nagy pénzügyi áramlatainak sodrásában, mit vált ki belőlünk egy tűzhányó hamuja, a légi közlekedés megbénulása, egy vírus világ méretű elterjedése, egy cunami híre? Kitől várjuk ezekben a szorított helyzetekben a segítséget? Hová fordulunk, amikor kiszolgáltatottan és magunkra hagyottan érezzük magunkat? Kitől várjuk a gyógyulást, a szabadulás, a békességet, a nyugodt életet, a harmóniát, a biztonságot? Remeg az egész világ, eresztékei sokszor nem bírják; mi magunk is beleremegünk, vagy megtaláljuk-e azt a pontot, azt az igazodási pontot, amitől minden függ, amiből minden kiindul és ahová minden megérkezik? Hová emeljük tekintetünket a bajban?
Ne felejtsük el Jeremiás próféta szavát sem, aki azt mondja: "Átkozott az a férfi, aki emberben bízik." (Jer 17,5)

Minden ember csupán eszköz Isten történelmet formáló kezében. Nem a tehetséges vezetőkben, de még csak nem is a templomba járó, hitüket gyakorló kormánytagokban, vagy a megtért, átadott életű nagytőkésekben kell bíznunk, hiszen ők csak emberek. Nem lebecsülendő Isten emberében bízni, de nekünk mégiscsak Istennel van dolgunk, majd neki van dolga a felettünk lévőkkel.

Azonban még mielőtt beleragadnánk a politikai és a társadalmi élet síkjába, evezzünk közelebb önmagunkhoz és tegyük fel a kérdést, hogy személyes életünkben mitől kellene megszabadulnunk, miből kellene megtérnünk. Isten egy-egy istentelennek látszó betegséget, egy nyomorult időszakot, olykor borzasztóan nehéz természetű embereket miért küld a nyakunkra?
"Régen sem beszéltem rejtélyesen, amióta ez történik, jelen vagyok." Ézsaiás vigasztalása ebben van. isten nem a múltban és nem a jövőben keresendő, bár ott is megtaláljuk, hanem a jelenben. Isten azt mondja: jelen vagyok. Itt vagyok, amióta ez történik veled, azóta tudok róla, azóta kísérem figyelemmel, azóta hordozlak tenyeremen, azóta próbálom neked mutatni a kiutat, a szabadulás útját. Látom, hogy belegabalyodtál, látom, hogy régóta vergődsz. De hidd el, én jelen vagyok és tudom a megoldást.

Testvérek! Nem tudom mindenkinek elmondani a személyes életére vonatkozó megoldást. Mindenki helyzetére más és más a szabadulás útja, mégis ugyanaz. Használd az antennádat. ne légy olyan, mint a választott nép a babiloni fogságban. Ne légy immunis Istenre! Ha saját kis babiloni fogságodban vagy, halld meg a prófétai szót és enged meg Istennek, hogy áldottá tegyen téged! Használ az istenkapcsolatodat és új utak nyílnak meg előtted. Talán nem várt utak és nem várt megoldások, de a legjobbak. Figyelj hívó szavára!

Ámen.