Újév napja
Szentendre, 2010. január 1. 10:00
5 Móz 28, 1-3. 8-9.
EÉK 178, 1, 181, 312, 11, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Hálásak lehetünk Istennek, hogy megteremtette az időt és az idővel együtt ritmust is teremtett.
A ritmus mindig egy magabiztos változást, egy jól kiszámítható ütemet jelent az ember életében. Akkor van rend a teremtett világban, ha nap napot és év évet követ. A bolygók mozgásának csodálatos megalkotása, a föld keringése bámulattal tölthet el bennünket. Ritmusa van az életünknek, így vannak ünnepeink, amelyek évről évre ismétlődnek és vannak csomópontok az életünkben, amelyekhez való megérkezésünk lehetőséget teremt bizonyos dolgok elhagyására, vagy elkezdésére. Az évforduló talán az egyik legjelentősebb jelzése annak, hogy valamit lezárunk, valamit pedig elkezdünk. Ez csupán néhány tucat alkalommal történik meg, ám annál többször sóhajtunk fel.
Ma éjfélkor a 2009-es szám 2010-re fordult át a világ minden pontján. A 2009-es esztendő visszahozhatatlan, soha többé nem lesz 2009. Jó volna úgy tekintenünk 2010-re, hogy egy év múlva jól eső és hálatelt érzéssel tekintsünk vissza a ma kezdődő évünkre.
Az év első napján Isten igéje telibe talál bennünket. Az elmúlt napokban itt a gyülekezetben is többször kértük Isten gazdag áldását a boldog új esztendőre, most ennek ígéretét igéjében is megkapjuk.
A hívő ember tapasztalata, hogy a tiszta jót és jólétet nem az ember osztogatja magának, vagy másoknak. Aki betartja az Úr törvényét, annak minden szükségeset megad a Mennyei Atya, s még azon felül is. Mi az Isten törvénye? Mindaz, ami nem ellenkezik Isten elvével. Miért? Istennek vannak elvei? Nagyon úgy tűnik, hogy vannak. Ugyanis isten az elvek megalkotója, az ő nyomán keletkezik a jónak az elve a világban. Ahol az Isten szerinti életet élik, ott az Ő elvei érvényesülnek. Ahol az Ő elvei érvényesülnek, na oda ad az Úr áldást. Mi tehát az áldás? Az Úr Jézus szavának, elveinek betartása, megtartása. Minden ami ezen kívül esik, a Biblia tanúsága szerint átkot von maga után. Mindaz átkot von maga után, ami Isten akarata, elvei, tanácsa és vezetése ellenére van.
Isten áldása nélkül az ember magatehetetlen és elátkozott. Isten áldásával az ember tehetős abban az értelemben, hogy képes a jót tenni és le van róla véve az átok.
Az áldás sorssá és jellemmé is válhat. Az áldás embereit nem lehet fölülmúlni és kikezdeni, mert minden fegyver, ami rájuk támad, kicsorbul. Az áldott életű ember Isten védelme alatt van. Hiába bántják, az őt átkozók és gyalázók előbb-utóbb megszégyenülnek. Jézust is sokat gyalázták, mindig volt olyan, aki nem kívánatos személynek tartotta, de mivel Atyja akaratát követte, áldás volt életén. Az áldó hatalmak oltalmába rejtett ember mindig csak annyit tesz, hogy engedelmesen hallgat az Úrnak, Istenének szavára és teljesíti mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő adott elébe.
Ne várjon áldást az, aki ezek nélkül képzeli el Isten ajándékát. Ne tartsa a markát az Istennek engedetlen, Isten törvényét semmibe vevő ember egy kis áldás morzsáért, mert bizony még az sem hullik.
Ha Isten ebben az évben azt mondja neked, hogy az áldást egy kemény, megpróbáltatásokkal teli helyen fogod megkapni, ahol sok nehézségen kell keresztül menned, légy engedelmes és menj el oda, mert áldást csak ott kapsz.
Ha azt mondja neked, mondj le valami olyanról, ami nélkül eddig el sem tudtad volna képzelni az életedet, annyira hozzád nőtt, hát végy erőt magadon és hagyd el azt a dolgodat, mert áldást csak akkor kapsz.
Ha azt az üzenetet kapod tőle, hogy légy kisebb, jelentéktelenebb, légy még ennél is észrevehetetlenebb és lépj egyet hátra a sorba, akkor legyen bátorságod ehhez, mert az áldás lehet, hogy nem az első sorban vár rád.
Ha valakitől elhidegültél és már nem szereted, imádkozz szeretetért, mert lehet, hogy általa kapod meg azt, amire mindig is vágytál és Isten tervébe is ez illik.
Lin Yutang kínai tanítómester egyszer a következő történetet mesélte.
Egy öreg ember a fiával lakott a domb tetején, s egy napon elszökött az egyetlen lova. Szomszédai eljöttek, hogy részvétüket fejezzék ki a szerencsétlenség miatt. Az öreg megkérdezte őket: Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség? Néhány nap elteltével a lova visszajött egy sereg vadlóval. Szomszédai újra eljöttek, hogy gratuláljanak neki a szerencse miatt. Az öreg megkérdezte tőlük: Honnan tudjátok, hogy ez szerencse?
Mivel ennyi lóra tett szert, megkérte fiát, hogy lovagolja be őket, de ő leesett az egyikről és eltörte a lábát. Ismét megjelentek a szomszédok és részvétüket fejezték ki. Az öreg ember megkérdezte őket: Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség? A következő évben háború tört ki, de az öreg ember fia sérülése miatt otthon maradt...
Isten útjai kifürkészhetetlenek. Sokszor onnan jön az áldás, ahonnan nem is gondolnánk, sokszor az a személy az Isten kezében az áldás eszköze, akit utoljára mondtunk volna.
Aki Istenre figyelő, Istenben gyökerező életet él, azt nem kerüli el az áldás. Nem biztos, hogy jól járok azzal, ha én szabom meg Istennek milyen módon áldjon meg. Önismeretünkben kezdő kisiskolások vagyunk ahhoz képest, ahogyan ő ismer bennünket.
2010-ben ne engedd meg magadnak azt a kiszolgáltatottságot, hogy áldatlan állapotba kerülj. Légy engedelmes Istennek és teljesítsd azt, amit lelkiismeretedbe csöpögtet, amit mások által füledbe súg, amit igéjén keresztül világosan megfogalmaz számodra.
Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el!
Ámen.