Szentháromság ünnepe
Szentendre, 2009. június 7. 10:00
/5Móz 6,4-7. 14-15 /
EÉK 250, 7, 247, 303, 12
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretetett Testvéreim az Úrban!
A keresztény egyetemes egyház egy vasárnapot szentel a Szentháromság ünnepének. Szentháromság ünnepe nem kapcsolódik az üdvtörténethez, hiszen az egyház születését fémjelző ünnepünk, a Pünkösd lezárja Jézus életéhez és váltságművéhez kapcsolódó ünnepsorozatot. Mégis, már a VIII. században fontosnak tartotta az egyház, hogy a monoteizmus ünnepére utaljanak. A zsidók, a muszlimok, a Jehova tanúi, és az unitáriusok biztosan nem ünnepelnek ma, hiszen ezek a monoteista, egy Istenben hívő vallások megegyeznek abban, hogy nem fogadják el a Szentháromságot. Ők azok, akik Krisztussal nem igazán tudnak mit kezdeni. Jézus istensége helyén egy kérdőjel van. Mi evangélikusok, a többi keresztény felekezettel azt mondjuk, hogy egy Istenünk van, aki az Atya, Fiú és Szentlélek: az Atya, aki életet adott, Jézus, aki életét adta és a Szentlélek, aki új életet ad. Ők hárman egyek, egyenrangúak, három különböző személy, de egy lényeg, akik úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a víz, a jég és a gőz. Egyik a másikból van, ugyanaz az anyaguk, csak az érzékelhető funkciójuk más.
Szentháromság ünnepének alapja tipikusan újszövetségi tanításon nyugszik, hiszen a Megváltó életét az evangéliumokból, a Szentlélek kezdeti munkáját a levelekből ismerhetjük meg. Ma mégis egy ószövetségi ige, a Sömá áll előttünk: "Sömá Jiszráel Adonáj Elohénú Adonáj echád..." Halld meg Izrael, az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!"
Amikor Mózes a Sínai-hegyen megkapta Istentől a Tízparancsolatot, s a nép közé lemenve látta, hogy idegen istent kezdenek imádni egy aranyborjú formájában, mérgében és haragjában széttörte a két kőtáblát. Ezt követően emlékezetből kellett leírnia, amit Isten mondott: hogyan éljenek, s a miheztartás végett újra el kellett mondania a népnek. Ezeket a parancsolatokat foglalja össze a nagy parancsolatban: "Halld meg Izrael, az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd az Urat a te Istenedet..."
A monoteizmus hitvallása ez, amit az egyistenhit vallása olyan fontosnak tartott, hogy a mai napig a reggeli imában kétszer, az esti imában egyszer és lefekvés előtt is még egyszer el kell mondani.
Először fordul elő, hogy egy vallás hitrendszere arra épül fel, hogy Isten nemcsak ad, hanem kér is. A kereszténység Istene, a mi Istenünk, az egyetlen Úr, aki számunkra létezik arra kér, hogy szeressük őt. Az emberiség történetének egyetlen ilyen példája mi vagyunk. Bár Mózes mondja a népnek, amit Jézus is megismétel, hogy ti. "Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből," ezt mégis maga Isten kéri tőlünk, aki az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten. Szeressük őt. Luther is azt mondja, hogy senkinek sem lehet egyetlen Istene, hacsak nem egyedül hozzá ragaszkodik, és benne bízik. Ebből következik az iránta érzett szeretetünk.
Mi mindent megtett értünk ez az Isten! Kezdve attól, hogy akarta, hogy legyünk. Itt mindenkit akart. Akarta, hogy megszülessünk és úgy tűnik, mi, akik itt vagyunk, a mi megszületésünkben nem engedte, hogy bárki gáncsot vessen. Mi az Ő akaratából vagyunk és élünk, az Ő lelkének hordozóedényei lehetünk. Hogyne szeretném azt, aki ekkora ajándékot adott, mint az élet! Aztán úgy szerette a világot, hogy atyáink, nagyapánk, ükapáink örökségét megpróbálja elvenni. Mindenkitől személy szerint. Mi elhagytuk őt, aztán még ő jön utánuk és kérlel bennünket, hogy válaszuk az életet. Hogyne szeretném azt, aki akkora ajándékot adott, mint önmaga? És hát itt van az, aki az Isten körülöttünk és bennünk létezésének folytonosságáról gondoskodik, aki nem engedi, hogy Istent elfelejtsük, hogy azt elveszítsük, sőt, élteti és fenntartja az Istennel való egyetlen lehetséges kapcsunkat, a hitet. Hogyne szeretném azt, aki a saját lelkét ajándékozza nekünk?
József Attila Sma Jiszróél című versében erről így vall: És most akármi jöhet, / dicsőség, sok pénz, nagy betegség, / akárki vethet rám követ / és bár halálos ágyam vessék, / a végtelen szeretet / szavát kiáltom, bármi essék: / Smá Jiszróel!"
Ne csak imádd, ne csak tiszteld, ne csak imádkozz hozzá, ne csak féld, ne csak ismerd, ne csak tanulj róla, ne csak olvasd, ne csak érezd, ne csak beszélj róla, ne csak higgy benne, ne csak találkozz vele az úrvacsorában, ne csak csodáld, hanem szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből!" Mert Ő a te Istened, nincs más Isten rajta kívül. Az egyből az egyet szeresd. Az egyetlen egyet.
Szeresd, mert Ő féltőn szeret téged. Luther egy másik helyen azt mondja: Semmi más ne uralkodjék a szívedben, mint a hit és Isten szeretete. Ha ez a kettő megvan, megvan a többi is. Ha Istent szeretem, nem tudom nem szeretni a felebarátom, aki olyan, mint én. Ha Istent szeretem, nem tudom nem szeretni ajándékait. Ha Istent szeretem, nem tudok nem szeretni.
Egyszer Jézust meg akarták leckéztetni, megkérdezték, mi a legfőbb parancsolat. Ő ezekkel az igékkel válaszolt. Szeresd Isten és felebarátodat, mint önmagadat. Erre az írástudó bólogatott, elfogadta Jézus válaszát, mert meggyőződése volt, hogy a több száz parancsolat közül ennél fontosabb parancsolat nincs. Jézus amikor látta, hogy értelmesen felelt, azt válaszolta neki: "Nem vagy messze az Isten országától."
Szentháromság ünnepén mi más lehetne az igehirdetés buzdítása, mint szeresd a Szentháromságot! Azt, aki az életet adta, Aki az életét adta és Aki új életet ad. Ha szereted őket, nem vagy messze országuktól!
Ámen.