Rogate, Húsvét utáni 5. vasárnap
Szentendre, 2009. május 17. 10:00
/Kol 4 2-4/
EÉK 322, 6, 88, 72, 293
Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretetett Testvéreim az Úrban!

Egyik meghatározó gyermekkori élményem, hogy otthon a legváratlanabb pillanatokban édesapám latin mondások tucatjait kezdi mondani egymás után. Jókat mulattunk ezen, ő is, meg mi is, azóta is emlegetjük és kicsit irigykedünk gimnáziumi éveire és szigorúnak képzelt tanárára. Én csak a teológián tanultam latint, így az ókori bölcsességekből közel sem tudok annyi memoritert, mint ő, de az egyik rövid mondatot már gyermekként is megjegyeztem, ami így szól: tertium non datur, vagyis harmadik nem adatik, tehát mindig kettő közül lehet választani.
Nyilvánvaló a régiek mondásának igazsága, számtalan példa bizonyítja, hogy a helyzeteket le lehet annyira egyszerűsíteni, hogy csak két választási lehetőség maradjon. Amikor azonban az imádságról beszélünk ki kell mondanunk: tertium igenis datur. A harmadik út igenis adatik és Rogate vasárnapján, az imádkozás vasárnapján nem hallgathatunk erről a harmadik lehetőségről az imádságról.

Sokan szemlélik úgy az életüket, hogy két irányba mozdulhatnak el. A passzivitás vagy az aktivitás irányába. Egyik lehetséges megoldás, hogy az adott helyzetben passzívak maradnak, lemondanak valamiről, megpróbálnak elfelejteni valamit, vagy épp beletörődnek abba a helyzetbe, amibe kerültek. A passzivitás olykor kényelmes, máskor végtelenül tehetetlenné és kilátástalanná tesz. A másik választási lehetőség az aktív cselekvés, amikor már nem viselhető el a tétlenség, valamit tenni kell és ilyenkor az elhamarkodott lépések újabb elhamarkodott és sokszor egyre rosszabb megoldásokhoz vezetnek. Egyik sem igazán bölcs magatartás. De létezik még egy út; bár rejtve van, de van. Jézus bevonásának, Jézus bevonódásának útja. Nem süllyedünk a passzivitás mocsarába és nem hamarkodjuk el döntéseinket, hanem imádkozunk és ezzel Jézus kezébe tesszük önmagunkat és azt, ami imádságunk témája.

Rogate vasárnapján Pál apostol imádkozásra szólítja a gyülekezetet, ennek a harmadik útnak a használatára, amely keresztény hitünk szerint az egyetlen helyes út. Hitetlenségből fakad a lemondás és hitetlenségből fakad a falnak fejjel rohanás. Mindkettő végzetes hiba. Tehát az imádkozás létkérdés.
Pál apostol szavai két gondolat köré ültet bennünket és az igehirdetés is ezt a két gondolatot szeretné középre tenni, hogy közösen szemléljük az imádkozást. Egyrészt éberségre szólít, másrészt az ige ajtajának megnyitásáról beszél.

"Az imádkozásban legyetek kitartóak és legyetek éberek..." Az ébrenlét az élet jele. Aki ébren van az tudja, hogy él, aki alszik, az nincs ennek tudatában. Az imádság is így működik. A keresztény ember hite akkor élő, ha imádkozó. A hit ébrenléti állapota az imádság. Aki nem imádkozik, a hitben alvajáró. Sok veszélynek, sérülésnek, akár tragédiának van kitéve. Bár él és mozog, úgy tesz, mint amikor ébren van, mégsem életszerű az, amit tesz, mert igazából alszik. A vallásos cselekményeket gyakorolja, hitét azonban nem. Mondja a Miatyánkot, de már csak a ritmus a fontos. Kér, de kizárólag szorult helyzetben. Isten nevét száján kiejti, de csak sóhajtás közben. Imádságot csak érdekből képes mondani, nem ismeri a hálát és a dicsőítést. Akinek az imaélete alszik, a hite sem éber. Gyülekezeti újságunk címe is rímmel erre. Ébredés. Az álom, az éjszaka tudatlansága után jön az ébredés, amit az éberség követ. Ne aludjatok az imádságban, ne legyetek álmoskásak, félig alvók, de még szendergők sem, hanem legyetek éberek.

Kosztolányi Dezső Boldog szomorú dal című versének utolsó sorában panaszkodik. "Itthon vagyok e világban, / s már nem vagyok otthon az égben. A kitartó, éber imádság az jelenti, hogy itt élni a világban, de ezzel együtt otthon lenni az égben.
Igénknek nem csupán az éberségre való emlékeztetés és buzdítás a mondanivalója, hanem az is, hogy az evangélium terjedéséhez a gyülekezet imádsága elengedhetetlen. Az égi otthon ajtaja ugyanis az ige ajtaja, amiért Pál azt szeretné, ha a gyülekezet könyörögne. "Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk is az ige ajtaját, hogy szólhassuk Krisztus titkát." Istennél lenni mindennél magasabb rendű; itt is és majd ott is. Ahhoz azonban, hogy itt is és ott is vele lehessünk, meg kell nyílnia az ige értelmének és üzenetének ajtaja.

Az apostol titokról beszél. Valóban, az evangélium titok, görögösen misztérium. Ez paradoxon a javából. A titok azért titok, mert nem lehet elmondani és nem ismerheti meg mindenki, sőt, olykor senki. Milyen titok tehát, amit ráadásul hirdetnek? Lukács evangéliumában Jézus azt mondja tanítványainak, hogy "Amit ma fülbe súgva mondotok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni." Tehát olyasvalamiről van szó, ami régen titok volt, most azonban nyilvánvalóvá tehető, sőt amit mindenki számára nyilvánossá kell tenni. Pál apostol azért kéri az imádságot, hogy a háztetőkről, az akkori szóhasználat értelmében minden lehetséges médián keresztül nyilvánossá kell tenni a hírt: Jézus halála és feltámadása örök életünk alapja. Higgyetek benne! Mert az Ige, ami kezdetben Istennél volt, itt élt közöttünk, hogy mi is Istennél lehessünk. Milyen más utunk lehetne Istenhez, mint az Ige? Kicsoda az Ige? Hát Ő. Ezt a Jézust hirdeti Pál és azóta ebben a Jézusban hisznek milliók és milliók nemzedékről nemzedékre.

Gyülekezetünk itt a Dunakanyar ölelésében nem azért növekszik és erősödik, mert a lelkész hivatásából fakadóan, vagy önszorgalomból sokat imádkozik. A mi evangélikus közösségünk akkor fog igazán megerősödni - és hozzáteszem megmaradni, - ha a gyülekezetünk imádkozó gyülekezet. A Szentlélekért való könyörgésünk, aki közösséggé formál és összetart bennünket, legyen éber és kitartó.

Rogate! Imádkozzatok, ahogyan Mózes is imádkozott a közösségért és Isten meghallgatta imádságát és elállt szándékától! Imádkozzunk, mert a keresztény élet elképzelhetetlen imádság nélkül. Ugyanígy egy gyülekezet élete, vagy az istentiszteleti élet is halott imádság nélkül.
Aki imádkozik, az már hisz. Nincs olyan imádság, amit ne hittel mondana az ember. A hitetlen imádság nem imádság, hanem címzett nélküli szavak megnyugtatónak vélt sora. Önámítás, önbecsapás. Aki viszont azért imádkozik, amire Pál is kér, ti. hogy Isten nyissa meg előttünk is az ige ajtaját, hogy szólhassuk Krisztus titkát...," az máris részese annak a titoknak, mert hittel kéri azt. Jézus senki elől nem akarja elzárni a hit és evangélium titkát. Ezért is szabad kérnünk, hogy értsük azt.

Egy héttel ezelőtt idéztem egy fél sort Szent Ignác imádságából. Rogate vasárnapi igehirdetés végén álljon itt az a mély imádság, amelyben megfogalmazott kérés szükséges ahhoz, hogy kitartóak és éberek lehessünk az imádságban és a hirdetett igét ajtajának kinyílása után az imádság írójával együtt kimondhassuk Isten-kapcsolatunk lényegét és egyben legegyszerűbb mondatát. Fogadd el Uram, szabadságomat, fogadd egészen. Vedd értelmemet és akaratomat, emlékezésem! Mindazt amim van és ami vagyok te adtad ingyen. Én visszaadok Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korlátlan úr rendelkezésed! Csak egyet hagyj meg ajándékodul: szeretnem téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel. S mindent, de minden gazdagság enyém, semmi más nem kell.

Ámen.